Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-11 / 50. szám

kező élet. A vallás felébreszti s fenntartja az emberben azon tudatot, hogy egy eszményileg tökéletes világrend, melynek teremtője s fenntartója amaz örökkévaló öntudatosan működő élő szellem — Isten. Egyedül a vallás indítja s teszi képessé az embert arra, hogy magát ezen eszményi, erkölcsi világrenden kivül ne helyezze. Minél nagyobb befolyást gyakorol tehát a vallás az állami társadalomra: annál közelebb jut ez az örökkévaló tökéletes világrend eszméjéhez. A vallásnak lényege az Istenbe, az absolute tökéletes lénybe vetett hit, isteni félelem, Isten iránti engedelmesség. Ha ez kihal az emberek szivéből, ha nem él bennök azon tudat, hogy ők életükről, tetteikről, magokviseletéről nemcsak az embereknek, hanem amaz örökkévaló szent és tökéletes Istennek is felelősek: akkor az ő engedelmességüknek, az ő törvénytiszteletüknek, rendszeretetüknek nem lesz biztos alapja. A vallásos embert mint az állami társadalom tagját nem egyedül az állami törvények kényszerhatalma, nem az azokban kiszabott büntetésektől való félelem, hanem az Istenbe vetett hit, a szivnek sugallata, a vallásos lelkiismeret inditja arra, hogy az embertársak személye, vagyona és jogai iránt tisztelettel viseltessék, hogy a mások iránti igazságtalanságoktól, kihágásoktól tartózkodjék, hogy a közjólétnek hű munkása legyen s magát a fenálló közrenddel ellentétbe ne helyezze. Az államtársadalmi rend fennállásának sokkal erősebb biztosítékát képezi a vallás, mint az állami felsőbbségtől való félelem. Vallás nélkül lehetetlen, — a polgárok vallásos lelkülete mellett ellenben szerfelett könnyű a közrendet és békességet fenntartani. Nincs oly hatalmas államkormány, nincs oly rendőrség, ha még oly jól szervezett volna is, nincs oly törvény, mely az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságát annyira megvédeni képes volna mint a vallás. Korunkban a társadalmat s az államok életét óriási veszélyek fenyegetik. Koronás fők élete nincs biztosságban, a szabadság és egyenlőség elvei szerint szervezett köztársasági állam feje gyilkos merénylet áldozata, a socialismus, comrnunismus, nihilismus hadat üzent a fennálló államrendnek. Hol a fegyver, hol az oltalom az államok és társadalmak ezen veszedelmes ellenségei ellen? Szigorú rendszabályok, ostromállapot, jól szervezett rendőrség mind, mind elégtelen. Vagy ! talán az államszervezet megváltoztatása, a monarchicus kormányformának megszüntetése s az általános köztársaság megállapitása íogja megszüntetni a bajt? Híjába való igyekezet A vallús az egyedül, a mi a hatalmasok zsarnoki önkényét, a társadalmi osztályok egymás elleni ellenségeskedését a vagyontalanoknak és elégliletleneknek a vagyonosok iránt táplált irigységét és gyűlöletét megszüntetni s egészséges fejlődést biztosítani hivatva van; — nem az egyes vallásfelekezetek tantételei, nem a vallási ceremóniák, nem a vakhit és vakbuzgóság, hanem a Jézus vallása az ő eredeti tisztaságában, fenséges isteni alakjában. Ez a vallás tanitja az embert magasabb erkölcsi célokért lelkesülni, megszabadítja az anyagiasság hatalmától, megelégedést és nyugalmat ád akkor is, ha igényeink, vágyaink be nem teljesülnek. Az evangyeliomi, jézusi vallás tanitja az embert tiszteletben tartani mások személyét, jogait, az rendeli, hogy az ember a felsőbbség iránt engedelmességet tanúsítson és saját körében, saját élethivatásának hű betöltése által az egfész testnek, a társadalomnak közös érdeö ; keit előmozdítani törekedjék, ez rendeli, hogy — ha lehetséges és a mennyire tőlünk telik — minden emberekkel békességben éljünk. A keresztyén vallás a testvérszeretetnek vallása, a legtisztább, legtökéletesebb humanísmus, mely megszabadítva az embert az önzés hatalmától, képessé teszi azon eszmék szolgálatára, azon életelvek követésére, melyek az emberiség közös jólétét célozzák. Mi volna tehát szükségesebb, mi volna fontosabb tényező az állami társadalom életében, mint a vallás, mely épen azon erényekre buzditja és teszi képessé az embert, melyek az állami élet kívánatos fejlődésének s az állam célja megvalósításának nélkülözhetlen feltételei. Hol találna az állam megbízhatóbb, hivebb s hatalmasabb szövetségest ama belső ellenségek, a társadalmi zavarok, forrongások, egyenetlenségek ellen, mint az evangeliumi vallásban? A különféle vallásfelekezetek tantételei elkülönítik s elidegenítik egymástól az állam polgárait s ez által bizonyára nem tesznek jó szolgálatot az államnak, de a vallás — a szónak igazi értelmében — az alázatosságnak, engedelmességnek, egyenlőségnek, a szeretetnek, a tiszta, őszinte humanismusnak jézusi vallása azon egyetlen tényező, melytől az