Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-04 / 49. szám

kénytelenek sokszor velük küzdeni. A népgyűlés védői a papságot akarják oda vetni a demagógia orditó fenevadainak, mint a régi papságok a keresztyén mártyrokat. Mai korban még a presbyteriumok is a demagógia teremtményei igen sok helyt s ugyancsak dolgot ád a papnak, hogy őket egyházi törvényeink utmutatása szerint vezesse; hát ha még ránk zúdítanák az egész tömeget ? 1 mely mint a gátot szakított áradat rohan szét, hogy romboljon. Az a fegyvertelen, védtelen pap se fékezni, se kormányozni nem lenne képes azt az orditó tömeget, mely áll a „Mámmög4

,minek a4

és „ki kő húznyi4

nemes pártárnyalatokból. Az a néptömeg, mely összecsődíttetnék, hogy határozzon az egyház ügyeiben, soha sem tenne egyebet, mint megszokott s szerződésileg megállapított terheit lerázni igyekeznék ; azzal ugyan mit se törődnék, ha temploma, iskolája romba dűlne, ha papja, tanitója éhen veszne. S még hagyján, ha ott a népgyűléseken a józan nép többségének akarata érvényesülne! e helyett az szokott történni, hogy néhány szájas beszegődik szóvivőnek s viszi a tömeget tetszése szerént. A józanokat pedig, ha szólni mernek, letorkolják ; két-három népgyűlés után örökre elvadulnak a népgyűléstől. S az ily néptömeg határozataiért soha felelősségre sem vonható ; ha bolondot csinálnak, valamennyi kitagadná magát s a bajt a pap nyakába kerítené. Igy volt ez a községekben is ; de az állam törvényhozása belátta ennek veszélyes voltát, s felállította a népgyűlések helyett a képviselő testületeket, a kik aztán határozataikért a felsőbb hatóság és a néppel szemben is felelősséggel tartoznak. Ős idők óta kipróbált hasznos intézmény volt a presbyterium, a mennyiben hibás és a célnak meg nem felelő jelenleg, azt a demagógia befolyásának köszönheti; ettől kell megszabadítani, s kellő korlátok közzé szorítani, ismét jó lesz az. A törvényhozás nem arra való, hogy experimentál" on s játszék a tűzzel, hanem hogy csináljon rendet. A szabadságra törekvés — különösen a tömegnél, gyakran zabolátlansággá, libertinismussá fajul. A hatóság dolga tehát nem az, hogy a fékevesztett szenvedélyeknek utat nyisson, hanem hogy korlátozza és jó irányba terelje, vezesse azt, ez pedig csak erős presbyterium által eszközölhető. Ne féltsük mi a szabadságot, megél az a maga emberségéből, a mi szemeink a jó rendre nézzzenek; ez a mi hiva ásunk 1 Még a presbyterium alkotásánál is arra kell ügyelni, hogy a tömeg pressiója alatt ne hozhasson káros vagy törvényellenes határozatot, ezért indítvány óztam a lelkészek vetó jogát, melyet ismételve kérek, égető szükség van rá a jó rend érdekében. Ezer köszönet Lónyay Menyhért gróf, egyházkerületi főgondnoknak, hogy a már fejünk fölé gyűlt villámterhes felhőt elhárította, s elodázta oda, hogy az egyházkerületekre bizassék, hogy meghagyják-e a presbyteri rendszert vagy a közgyűlését léptessék életbe. Az egyházkerületeknek bizonyára lesz annyi bölcs bjlátásuk, hogy nem döntik saját papjaik és saját magu'.c alá a forrót. Szabadelvűség és célszerűség nem minde.ikor és nem mindenütt ugyanazok ! Nagy Ignác, kölkedi í^f. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Autonomia. (Vége.) Es ezzel eleje vétetnék azon veszélynek is, hogy valaha kerületeink a különködő irányzatok miatt ötfelé repeszszék az egyházat. Jusson itt eszünkbe, ami csak az iménti években történt, hogy theologiai tanáraink vitái miatt a tiszántúli egyh. kerület oszlopférfiai már-már szükségesnek látták, hogy előlépjenek és kinyilatkoztassák, hogy a jelenlegi debreceni theol. tanárok állanak igaz alapon a pestiekkel szemben. Ugyan az Istenért 1 ne felejtsük el legalább azt a mi csak most történt, positive megtörtént. P. u. mire lehetett volna kilátásunk, ha a pesti főiskolát fentartó kerület oszlopférfiai is előlépnek, hogy de bizon a pesti theologia áll az igaz alapon. Egy ily repedést igen nehéz volna aztán elsimítani. Pedig hiszem, hogy legkisebb szándékunkban sincs a válás. Sőt testben és lélekben egyeknek érezzük magunkat. De öt főiskolával — ki ne látná be, — hogy ily esetek ismétlődhetnek akárhányszor olyan öt kerületben, melyek közigazgatásukban is öt önálló egészet képeznek. Es részemről nem is tudom megérteni, hogy miért ne volna jobb egy erős egyetem, öt többékevésbbé gyengélkedő főiskola helyett. Ezért javallom (157. lap XXXIII. cikk) egy egyetem föntartását és pedig az ország fővárosában. Minthogy pedig mire lelkészeink egy kis könyvtáracskát gyűjthetnek, akkorra kenyerök javát megették, holott az iskolákból hazajövet, ha azonnal kész könyvtárat találhattak volna a parochián, az ifjúi erő, a maga nem törött lelkesedés tudta volna csak igazán azt haszonnal lapozgatni: indítványoztam (155. lap. XXVI. cikk): „A lelkipász or évi osztalékdijának legalább (1) I °/0

-ját köteles az egyház (parochiális) könyvtára gyarapítására fordítani, s azt változás (vagy halál) esetén díj nélkül utódainak, illetve az egyházi könyvtárnak visszahagyni.4

E négy sor törvényerőre emelve minden parochián 50—60 év leforgása alatt egy szép kis könyvtárat teremtene s lendületet adna az egyházi irodalomnak is. Míg most „N. N. esperes4

szerencséjének azt tartja, ha az előfizetési felhívások »egyik másik pásztája elől4 félre állhat. Sőt azokat még csak nem is körözi. Helyesen teszi ugyan , hogy láttatlanba nem ajánl egyet sem. Ezt önérzetes iró láttatlanba nem is kéri senkitől. De nem körözni: helytelenség. Erre senkitől sem ka-