Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-04 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes 8zá.mú pélcLáinyoikikiaLl ixiirxdég- szolg-áilliatTJLiilsL.. 2)^jF~Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Zsinati utóhang. Egy szép lappal gazdagabb lett a magyar reform, egyház történelme. A közelebb bezárt zsinat naplóját büszkén helyezheti egyházunk a keresztyénség összes zsinatainak krónikái mellé, nincs okunk miatta pirulni. Hogy a gyakorlati életben mi lesz majd az eredményük ezen zsinati határozatoknak, s az itt alkotott intézményeknek, azt még most persze nem tudhatjuk; de mégha csalatkozhatnánk is e tekintetben táplált reményeinkben, azért bátran elmondhatjuk mi és az utódok, hogy a hegyek nem hiában vajúdtak oly hosszú ideig, nem ok nélkül sovárogtak a közelebbi nemzedékek egy ily egyetemes zsinat után, mert ez valóban szép, férfias s keresztyénies munkát teljesített. S ha volt zsinat valaha, melyről a tagok talán kivétel nélkül, nem csak hogy keserűség nélkül, de valódi lelki örömmel, a kötelesség teljesítésének édes érzetével oszlottak széjjel: úgy azt hiszem, hogy ez a zsinat az volt; és az a hálaima s az a köszönet, mely a zsinat bezártakor az elnökök ajkairól felhangzott Istenhez, majd a zsinati tagokhoz, viszont ezek részéről az elnökség irányában tolmácsoltatott: ezerek és .ezerek szivében visszhangzott, és hiszem, hogy még a késő unokák lelkében is visszhangozand. Örömünk és köszönetünk indokolására nem szükséges s nem is akarom a zsinat határozatait, intézkedéseit s áldozatait recapitulálni, nem akarom századszor ismételni, hogy egyházaink szervezete, egyesülése, egy egyesítő conventi hatóság felállítása s a közalap megteremtése által mit nyertünk, mily régi, kedves reményeink teljesültek. Ezek ismeretes dolgok. Hanem találtunk e zsinatban sok olyat, a melyek eddigelé nálunk magyar reformátusoknál ismeretlenek s nem reményltek voltak, s melyek már magukban is egy jobb jövőnek biztos zálogaiként tekinthetők. Nemzetünk és egyházunk rég idő óta ismeretes a kebelükben dúlni szokott pártoskodásról s visszavonásról, Ezen zsinatban — hála egyházunk nemtőjének — a pártoskodásnak még csak árnyékát sem láttuk Voltak igenis eltérő, sőt ellentétes nézetek, ezek felett folytak is több kevesebb hévvel rövidebb avagy hosszabb viták, de az illetőket — legalább, a mint a távolból láthattuk, nem pártérdek, még kevésbbé pártszenvedély, hanem tisztán az egyéni meggyőződés^ a subjectiv igazság iránti lelkesedés vezette. Egyébkor is jól esnék látnunk ily szellemű tanácskozást és küzdelmet, de kétszerte jobban esik hazánk jelenlegi politikai helyzetében, a mikor a községi, megyei s országos gyűléseinken erős pártfegyelemmel s azon ebből folyó jelenségekkel találkozunk hogy az emberek, még a nemzet legbölcsebbjei is igen gyakran nem saját meggyőződésüket, hanem a párt parancsát ismerik szavazáskor irányadóul. A zsinaton talán minden felmerült kérdésnél egy ugyanazon kerület egyik képviselője igennel, másika nemmel szavazott, s a kik ma egyik kérdésnél, mint ellenfelek állottak egymással szemben, azok másnap egy másik kérdésnél egymás mellett küzdöttek. Ezt tartjuk mi valóban nemes, keresztyénies s áldá-97