Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-30 / 5. szám

ból fog készülni és egyike lesz a legdíszesebb kántori lakoknak. * Nt. Prágay Lajos alsó-borsodi esperes ur es a sárospataki főiskola egyházi algondnoka, ki csak e napokban, boldogult nejének emlékére, IOO frtot adományozott a főiskolának, ujabban 50 frtot adott át nekem a főiskolai tanári nyugdíjintézet alaptőkéjének gyarapítasa végett. Fogadja a nagytiszteletü esperes ur a tanari kar leghálásabb köszönetét e helyen is, nemes szivéből származó adományáért, mely annal inkább kedves és hálárakötelező a tanári kar részéről, mert nyugdíjintézetünk fenntartásában és gyarapításában majdnem egészen saját erőnkre vagyunk hagyatva s mert a tanárözvegyek és árvák szomorú jövőjének képe nem egyszer vet sötét es nyomasztó képeket annak a protestáns tanárnak lelkére, akinek sírjával együtt bezáródott övéi számára a megélhetés forrása is. A tanári kar nevében : Mitrovics Gyula, közigazgató. * Kornya Mihály uram, a nazarénusból lett nagyhírű szalontaí baptista Gyomán is megkisérlette a térítés munkáját, két estén tartván egymásután gyülekezetet. A második este azonban azon nem várt szerencse érte, hogy Garzó Gyula, Schulz Jenő és Szügyi Dániel lelkészek is megjelentek a gyülekezetben, kijelentvén, hogy a , prófétától ha Istentől van, ők is tanulni óhajtanak, ha pedig csak hitető, itt a gyülekezetben kívánjak erőtlenségét bebizonyitani." És lőn nagy csendesség a körülbelül száz tagból állt gyülekezetben, mígnem aztán annyira kiszorittatott minden positiójából a kóbor hitető, hogy az egész gyülekezet belátta erőtlenségét és erőlködésének nevetséges voltát. Érdekes megjegyezni hogy — mint értesültünk — ez a munkakerülő ember már évek óta jár Gyomára, s próbálgatja az est homályában és éjjelenként a lélekfogdosas munkáját. Alkalmul szolgált pedig első megjelenésére azon körülmény, hogy a gyomai ref. egyház uj adókulcsot készített és behozta az ingyeniskolázást; második megjelenésére pedig a templomépítés, midőn ismét ugyanazon talajon, t. i. az úgynevezett Mata-kertben kisérlette meg újból a porhintést. Bár azonban mindkét alkalom nagyon kedvező volt arra nézve, hogy a fizetni nem szeretők, Kornya uram hóna ala rejtsék, az ujrakeresztelés által megtisztult fejeiket, mégis semmi sikere eddig apostoli fáradalmainak, hacsak titokban nincs egy-két híve, mit eddig constatalni nem lehetett. De annyi tény mégis, hogy farkas jár a nyájban, és pedig nemcsak Gyomán, de egyébütt is. Pásztorok vigyázzatok ! Gyászhírek. Ungmegyéből vesszük e sorokat : »A jenkei tótajku ref. egyház 72 évet élt lelkésze Lesnyánszky György folyó hó 17-én agyszélhüdésben elhunyt. 32 évig hirdette ezen egyházban az igét; egy évvel ezelőtt vesztette el házastársát, s most atya s anya nélkül 6 neveletlen árvája (2 fiu, 4 leány) siránkozik a szegénység szorongató kapcsa között.« — Lapunknak irják, hogy Kövess)/ Károly nagyvázsonyi ev. lelkész, a zalai esperesség jegyzője és pénztárnoka, hosszas szenvedés után, f. hó 19-én 44 éves koraban a jobblétre szenderült. Özvegyet s 4 gyermeket hagyott maga után.*) — Geduly Lajos dunáninneni ev. superintendenst az a súlyos csapás érte, hogy neje a múlt héten elhunyt. A szivén ejtett sebet gyógyítsa be az Úr Lalzsama 1 — Gr. Toldal.-gi 1 ictor cs. k. kamarás, a vajda-hunyadi ref. egyházmegye fő-, és a marosi egyházmegye algondnoka f. hó 24-én élte^ 52-dik évében Marosvásárhelyt elhunyt. — Somlcereki Miklós széki ref. lelkész neje, szül. Mohai Júlia f hó 2 4-én elhunyt. Béke poraikra! *) Bővebb necrologokat kérünk. Szerk. NECROLOG. Hazai prot. egyházunknak, s különösen a dunántúli reform, egyházkerületnek egyik hű harcosát helyeztük e hó 23-án az anyaföld hideg kebelére, átadvan a sírnak a mezőfóldi ref. egyházmegye köztiszteletben állott segédgondnokának Molnár Imrének hűlt tetemeit. Az utánunk jövő nemzedékek nem tudom fogják e érteni teljes jelentésében e szót: egyetemes papság! Hala Istennek mi mostan élők még értjük. Az élet, a gyakorlat nemes példákkal magyarázza meg nekünk e szó valódi értelmét. Voltak s vannak még közöttünk, kiket életpályájuk a világi foglalatosságok mezejére vezetett, és itt néha nehéz munkát, idejük s erejük nagy részét igénybe vevő tisztet kelle és kell teljesíteniük ; s ennek dacára a vallásuk iránti érdekeltségben, az egyhazukiránti buzgólkodásban le nem győzetve vetekednek a szoroF.bb értelemben vett szolgáival a vallásnak, és ha a világi méltóságok bármily magas polcára emelkednek is, egyik legdíszesebb s legtöbb valódi örömöt nyújtó hivatalnak tekintik azt, melyet az egyházi élet körében hitrokonaik bizalmából nyertek. Bármennyi terhet rak is reájuk az élet, avagy világi tisztük viselése: azért marad mindig erejük és idejük az egyház és iskola ügyeiben való fáradozásra. Egy ily férfiút tisztelt, most pedig ilyet gyászol a mezőföldi egyházmegye közelebb elhunyt segédgondnokában. O szorosabb értelemben a világi téren működött előbb mint ügyvéd, később mint megyei tisztviselő ; de a vallása és egyháza iránti hő szeretetet, melyet még első gyermekségében a szülei háznál, majd a sárbogárdi és pápai tanodákban lelkébe csepegtettek, megőrizte híven egész életén keresztül, utolsó lehelle téig. Tevékeny részt vett 1837-től kezdve egész az utóbbi évekig előbb a megyei küzdelmekben, majd a haza alkotmányáért folytatott harcokban, de a majd félszázados küzdelemnek legizgatottabb szakaban is nem volt oly időpont, melyben egyháza és vallása érdekében megszűnt volna munkálódni; és pedig nem szóval — mert ő mint minden hiúságnak és külsőségnek, úgy a hiú és üres beszédeknek, a nagy hangzású dikcióknak is konok ellensége volt, — hanem munkálódott tettekkel. A fehérvári ref. egyháznak, a kathol. erdő közepette ültetett emez uj prot. csemetének több mint másfél évtizeden át volt lelkiismeretes gondnoka, mely idő alatt e gyenge egyház erősítésére, fejlesztésére jelentékeny anyagi áldozatot is kellett hozni, és ő ez áldozatok hozatalában mindig elől ment. Az ötvenes évek elején a mezőföldi e. megye tanácsbirájává, 1874-ben annak segédgondnokavá választatott és ő mindkét tisztében ismét tettekkei, lelkiismeretes fáradozásával tanúsította egyháza iránti szeretetét. De talán még kézzelfoghatóbban nyilvánult az ő vallásos és szilárd prot. jelleme családi élete körében. Mint férj és családfő példányképül tekintetett. Az ő magán és családi élete egy élő prédikáció volt, melyet sokan hallgattak, és még többen emlegettek. Távol volt tőle a más felekezetűek iránti türelmetlenség, de azért a prot. jelleget igyekezett lehető legmélyebben besütni családja tagjainak lelkébe, s az ős magyar prot. erényeket egész környezetében meggyökereztetni. A magyar vendégszeretet, kálvinista puritán egyszerűséggel, a munkásság, takarékosság, az egyházi, nemzeti, humánus célokra való áldozatkészséggel, a mások iránti kímélet s gyengédség, az igazság nyilt kimondásával s az erkölcsi tévedések ostorozásával ritka szerencsés mértékben valának nála egyesülve.