Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-11-27 / 48. szám
het méltányos, azaz megfelelő mindenkire nézve a hozzájárulhatási képesség arányának. d) legyen az önkéntes és igy, — megtartva az aránylagos hozzájárulás elvét, az illető családfő saját bevallási ténye által fogadja el a zsinati törvény által megállapított terhet. Jóllehet minden megadóztatási módnak megvannak saját hiányai és hátrányai, de a kitűzött célok elérésére legalkalmasabbnak s leginkább megfelelőnek véli a bizottság, — a felülvizsgálat fentartása mellett, — az osztály szerinti önkéntes bevallás alkalmazását, azaz egy osztályadó (Classensteuer) létesítését ; mely osztályok egyikébe minden családfő köteles legyen, — vagyoni állapota szerént — magát besorozni. Ennélfogva indítványozza a bizottság egy oly osztályadó megállapítását, melynél a legalsó osztályba sorozott családfő 5 krt, a legmagasabban levő pedig száz forintot fizetne évenként. A bizottság tehát ezen hozzájárulási rendszer megszavazását javasolja ; fenhagyván a jövő zsinat feladatául a nyert tapasztalatok alapján határozni a felett, hogy a közalap fejlesztése iránt, minő további intézkedésekszükségesek. Az előző napi zárt konferencián a törvényjavaslat mellett több lelkes szónoklat tartatott, de legjobban megvilágította az egész közpénztár kérdését Kovács Albert hosszabb beszéde, melynek fő vonásai a következők. A közpénztár megalkotásának tervezete inspirátioszerüleg támadt szerencsés gondolaton alapszik, s ez a szerencsés gondolat az osztályadó gondolata, mert ez az adó bir a prot. egyházi adó soha nem mellőzhető tulajdonával, az önkéntesség vonásával; továbbá bir az adók azon általános természetével, hogy egy bizonyos s megközelítőleg előre kiszámítható összegnek okvetlenül be kell belőle folyni; bir a célszerű adók azon tulajdonával, hogy fejlődésképes, azaz magától fog emelkedni évről-évre ; és végül ez birtokaránylagos adó. Önkéntesség jellegével azért bir ez adóztatás, mert valóságos jövedelem bevallást senkitől se kívánna, hanem csak valamelyik osztály-, legalább a legkisebb osztályadó terhének felvállalását, akármennyi legyen is az illetőnek jövedelme. Igy aztán, természetes, hogy az osztályba iratkozás az illetőnek nem annyira jövedelme, mint inkább ügybuzgalma mennyiségét fogja kifejezni. Es ha netalán egyes esetekben a presbyterium vagy egyházmegye némi pressziót gyakorol is valakire, — a mire a törvényjavaslat is utat nyit, — ez csak erkölcsi és pasztorális presszió lehet ; ugy hogy végeredményben mégis mindenki maga határozza meg azon osztályt, a melynek terhét felvállalja. De miután valaki valamely osztályba beiratkozott^ annak terhe rá nézve kötelező lesz, ugy hogy kényszer utján is meg fog rajta vétetni. E mozzanatnak meg kell lenni minden adónál. Továbbá ezen adónem oly szerencsés találmány, hogy e mellett a jövedelemnek évről-évre, minden ujabb törvényhozási vagy hatósági intézkedés nélkül, önmagától növekednie kell. Más szókkal ez az adó fejlődésképes. Többektől hallott oly nézetet, hogy híveinknek csak igen kis része lesz az, mely a legkisebbnél magasabb osztályba fog iratkozni. Elismeri, hogy az első évben mindenki a legkisebb osztályba fogja magát iratni. E szerint ha az önálló családfők számát 400.000-re teszszük, az első évi jövedelmünk lesz 20.000 frt azaz annyi, mintha a tiszántúli kerület által javasolt fejenként 1 kr. főadót fogadnók el. De ezen 20.000 frt azután évről-évre növekedni fog magától. Mert a becsületesek igen nagy többségben vannak. Ebből már az következik, hogy minden kényszer alkalmazása nélkül is, a többségben levő jó emberek épen a megfelelő osztályba iratkoznak. Az osztályadó birtokaránylagos adó. Igaz, hogy egy osztály minimális és maximális jövedelem-mennyisége ugyanazon adóteherrel sujtatik, tehát az igazságosság benne nem oly tökéletes, mintha a jövedelem minden forintjának egy bizonyos percentje adóban elvétetnék, de ezen osztályadónak a kétségtelenül meglévő igazságtalansága elenyészik az adóösszeg tekintetbe se vehető csekélysége altal. Tegyük fel ugyanis, hogy a konvent azokat fogja a legkisebb osztályba sorozni, a kiknek évi jövedelme nem több 300 frtnál. Ennyi jövedelme lehet egy fertály-telkes gazdának. Ha ez fizet évenként 5 krt, akkor fizeti jövedelmének í /(i 0 rész percentjét. Hát már most a legmagasabb összeg, azaz 100 ft. mekkora öszszegnek teszi 1 /6 0 percentjét ? Nem kevesebb, mint 600,000 frtnak. Ha pedig a konvent azt mondja, hogy a legmagasabb adóösszeget már 60,000 frt minimális jövedelem utan igényli : akkor a leggazdagabbak nem V6 o, hanem Ve rész percentet fizetnek adóba; és ha ezen kulcsot a legszegényebbekre alkalmazzuk, hogy ezek az 5 krban 1 /6 rész percentet fizessenek, csak 30 frt évi jövedelemmel kellene birniok ; már pedig ennél több jövedelme van Magyarországon a koldusnak is, mert 30 frtból egy család számára egy évre a legsilányabb tápszert sem lehet beszerezni. Tehát ezen adókulcs nemcsak hogy nem kiméli a gazdagot a szegény fölött, hanem még jobban sújtja. Ha e törvényjavaslat ellen valami kifogást kellene tennie, ez nem más volna, mint hogy az 5 kr. a legalsó osztályban, igen kevés. A konventi javaslat három krt ajánlott fejenként, a mi egy családra 15 krt tenne, tehát itt annak csak egy hatvanad része hozatott javaslatba. A törvényjavaslatot elfogadja nemcsak a részletes tárgyalás alapjául, hanem részleteiben is változatlanul, mert ez egy jó adó és egy jó egyházi adó minden tulajdonságával bir. Ballagi is hosszasan beszélt a Lónyaytól származó eszme s törvényjavaslat mellett. Elfogadja azt minden pontjaiban, csak a minimalis összeget találta csekélynek, s helyette 10 krt kivánt tétetni, mert ennyit még a legszegényebb család is áldozhatna évi keresményéből. Utoljára Lónyay Menyhért gróf szólott. Számada-
