Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

A iio. §. azt mondja, hogy az intézetek mellett I levő könyvtárak s egyébb gyűjtemények gyarapítására szolgáló évi összeget az egyházkerületek állapítják meg. — E szöveg közé az szúratott, hogy a fentartó testületek meghallgatásával. Véghely Dezső a gyűjtemények leltárát is felküldetné a kerületnek. Körmendy az ily aprólékos dolgok szabályozását megszorításnak tartja. A fenntartó testületekre bízza az egészet. Révész Bálint igyekszik megnyugtatni Körmendyt azzal, hogy a fenntartó testület meghallgatása nélkül igy sem fog a kerület intézkedni. Miklovic nem akarná azt megengedni, hogy bizonyos helyeken ne adassanak meg a szükségesek, de a községeket sem kívánná túlterheltetni. O a bureaukratia ellensége, nem tudja miért kell mindezeket felterjeszteni a konventhez. Tudomás vételül felterjesztené a költségvetést, de hogy a superintendentia intézkedjék, azt nem kívánná. Kerekes a superintendentia, Horváth a fenntartó testületek jogát védi, mire a módosítás elfogadtatott. iii. §-nál, mely a más vallású tanulók felvételéről szól, Hegedűs László ezt töröltetni kivánja, mivel ez a fenntartó testületek belügye. Konc Imre ellenben „nem ellensége a más felekezetüeknek, de igazságos kiván lenni a magáé iránt is/ Az épületek s tanszerek árát fedezik hitsorsosaink, a más felekezetűek ellenben csak használjak. A debreceni ref. leánynevelő intézet i SS i -ik évi programmja szerént 171 növendék közül csak 87 ref., a többi más vallásfelekezetben és pedig azok közül is 41 zsidó. A kecskeméti gymnáziumban 239 növ. közül 132 ref., 34 zsidó. Miskolcon 450 tanuló közül 166 ref., 192 zsidó. Szívesen látjuk mi a más felekezetek növendékeit, csakhogy ne mi viseljük egyedül az építkezés és tanszerek költségeit, hanem járuljanak ők is valamivel azoknak a terhéhez. Ugyanazért e ponthoz azt kivánja tétetni, hogy a más vallású növendékek felvétetnek ugyan készségesen, de az intézet fentartási dija cimén bizonyos összeget tartozzanak ezek fizetni. Kovács Antal nem pártolja Konc indítványát, mert akkor a más vallásúak a túlságos tandíj miatt ott hagynák intézeteinket. Antal Gábor : a mi középtanodáink első sorban azért állanak fenn, hogy saját felekezetünk fiai képeztethessenek azokban. De másfelől folyton azt hangozhatjuk, hogy mi az állam helyett is tartjuk fenn ez intézeteket s ezért kérünk azok számára autonomiát, sőt e mellett még segélyt is. Ez a két szempont a szövegben meg van óva. Az pedig, hogy hol, és mennyi tandíj rovassék a más felekezetükre, a fentartó testületek dolga. Az indítványt mellőztetni s az eredeti szerkezetet elfogadtatni kéri. Révész Bálint azt hiszi, hogy senki sincs azon nézetben, hogy középtanodáinkból a más vallásúak gyer-I mekei kizárassanak. Azért az indítvány mellőztetését kéri. Eddig is szokásban volt, hogy a más vallásúak magasabb tandijt fizettek. Ezt az ügyet az e. kerületek majd szabályozzák. Makay Dániel a tanitás szabadságának barátja, s épen ezen okból jobb szerette volna, ha fel sem hozatnak azok, a melyek elmondattak. A szövegre szavaz. Ugyanígy nyilatkozván Miklovic is, az indítványt mellőzték, s az eredeti szöveget fogadták el. A 115. §. ily szövegezésben fogadtatott el: „Rendes tanárokul feddhetlen erkölcsű oly magyar honpolgár prot. egyének alkalmazhatók, kik az illető tanszakban középiskolára tanári oklevelet nyertek. Kivételesen azok is, akik a tudományos irodalom terén bizonyságát szolgáltatták annak, hogy az illető szakra képzettek/ Az eredeti, ennél sokkal hosszabb szöveghez szólottak Hegedűs László, azt mondván, hogy e § oly intézkedéseket foglal magában, mely régibb időben ránk nézve nem létezett. Jogunk volt ezelőtt tanárainkat képesítenünk. Azt, hogy a tanár művelt ember legyen, mutogatni felesleges, ennélfogva ő is kivánja a képesítést. De különbséget lát a kézalatti javaslatban foglalt, s a ministeri törvényjavaslatban foglalt tanárképesítési módozat között. A minister megengedi, hogy a leendő tanárok a műegyetemen is tanulhassanak, csakhogy ekkor gyakorlati képzettségükről kell tanúbizonyságot tenniök. A mostani javaslatban pedig a tanárképzésre a miniszter nálunk oly intézetet kiván, melyben legalább is 16 bölcsészet-természettudományi szakbeli tanár legyen. Ő örülne, ha ily intézet állíttatnék, mert a philos. cursusnak a papnövendékek is hasznát vennék. De mivel ily nagy teherrel járó intézetet akar ránk róni a minist, javaslat, azért nem fogadhatja el e kedvezményt. Egyébiránt ő általában is ellensége a tanárképző intezeteknek, mert csak chablonszerű embereket képeznek. Kivánja a tanszabadságot, hogy a tanár ís, mint az ügyvéd, az orvos stb. szabadon az egyetemen képezhesse magát, ne pedig a tanárképzőben, e németektől importált intézetben. Antal Gábor szerént, ha a minister Hegedűsre bízta volna törvényjavaslatának szövegezését, ő sem lehetett volna méltányosabb a felekezetek iránt, mint a milyen a miniszter volt. Csakhogy olvassuk el a ministeri törvényjavaslat 70. §-át is. Abban az van, hogy ha a 16 tanárral berendezett tanárképzőben képeztetnek növendékeink, az ott nyert diplomáikat államérvényeseknek ismeri el s tanárainkat az allami intézetekben is alkalmazza. Ellenben kisebb mérvben berendezett intézetben csak saját felekezeti iskoláinkra képesíthetjük ta nárainkat. O a „legalább" szó elhagyásával elfogadná az egész § t. Ballagi nem kívánna a minister engedélyével élni, nehogy ujjal mutogassanak ránk, hogy tanáraink csak a magunk intézeteiben bírtak a vizsgán által menni. Pazarlás volna 38 ezer torintba kerülő tanárképzőt állítani fel, holott legfölebb 3 rendes tanár szükséglet mutatko-