Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

középtanodában is adni, s ez a betolakodott vendég a házi gazdát ősi hajlékából mind jobban kezdi kiszorítani. Németországban, melynek veszedelmes példaját követjük mi, a tanulók túlterheltségéről s testi, szellemi elsatnyulásáról hangos panaszok emelkednek. E bajon ami könnyebb vérű fiatalságunk a sokból keveset tanulás által kíván segíteni. S a közvéleménynek, mely az életben hasznosítható tudományok tanítását mind hangosabban követeli: igaza van. Az iskolának, ha feladatát be akarja tölteni, magistra vitaenek kell lennie. Es mivel ars longa, vita brevis, e rövid életnek egyetlenegy percét, hagyján 8 évét, sem vesztegethetjük arra, hogy oly tudnivalókat tömjünk agyunkba, melyek magukban véve szépek ugyan, de az életben kevés hasznukat vehetjük. Távol legyen tőle, hogy a latin és görög irodalmat becsmérelni, kisebbíteni akarná, sok gyönyörű és hasznos tudnivaló talalható abban s a renaissance korában, mikor az ujabb európai irodalmak s tudományok meg nem születtek, azt a tananyagot is képezték, a melylyel egyedül volt érdemes foglalkozni. Most azonban a modern irodalom is termelt már az antik mellé batran oda sorozható remekeket s a tudomány is annyi hasznos ismeretnek jutott birtokába, hogy annak elsajátítása az ember összes, osztatlan figyelmét igényli ; a régi iránynyal szakítani s a középtanodai nevelés és oktatás elé uj eszményt tűzni kötelességünk. S ez uj irány lehet más, mint hogy az irodalmi képzés helyett a tudományosra helyezzük a fősúlyt. Megengedi, hogy az irodalomban is sok hasznos tudnivaló rejlik az életre : de azt senki sem tagadja, hogy az irodalomnak, már t. i. a szorosabb értelemben vettnek s amit az iskola ismertet növendékeivel, korántsem célja a tanítás, hanem kizárólag a gyönyörködtetés. A tudománynak e felett az a nagy előnye, hogy az életre szükséges tudnivalókat rendszeresen s összefüggő egészében adja elénk. S ily tudományágakkal ma már az élet minden viszonyaira vonatkozólag dicsekedhetünk. A mi mostani nevelésünk mit sem törődik azzal, hogy oly útravalóval lássa el növendékeit, melynek az életben is hasznát vehessék. Mint védi az illető életét a mindenfelől fenyegető veszedelmek ellen, az az ő gondja, sok keserű lecke árán majd megtanítja neki a tapasztalat. Csakhogy, fájdalom, rendesen akkorra, a mikor mar semmi hasznát sem veheti. Szóló az egységes középiskolát ilyes elvek alapján óhajtaná berendeztetni: Neveljen az életnek, tanitson az önfentartás, a család, az állam ügyeinek vezetésére, gondoskodjék a pihenő órák kellemes eltölthetéséről. Ennyi követelménynek másként nem lehet megfelelni, mintha lemondunk a szép, de fölösleges görög nyelvről, extensiv helyett intensivvé tesszük a latin nyelv tanitásat, a reáliákat pedig a mondott célnak megfelelőleg válogatjuk össze. Azt mondja ugyan a miniszter a középtanoda törvényjavaslata indokolásában, hogy a két irányú középiskolát az élet szülte ; ennélfogva mind a kettő fentartandó. Az élet szülte igenis, de a mult hagyományaival küzdő modern élet. Az egész világon mindenütt érzik a természettudományok tanításának szükséges voltát, de másfelől a múlttal sem lehet oly hirtelen s minden átmenet nélkül szakítani. Igy állt elő azután a reáliákat mind nagyobb-mérvben felölelő gymnázium, s a gymnáziumi iránynyal szakítani nem merő realiskola. Mindkettő, mint összeegyeztethetlen célok után törekvő intézet, feladatának meg nem felelhet. Itt választani kell, akár az irodalmi, akár a tudományos képzés között. Egyébiránt, hogy maga az élet az egységes középiskola felé tör, mutatja az, hogy a reál irány mind nagyobb nagyobb tért hódit. Angliaban a mult évben csak néhány szavazat különbség volt az oxfordi egyetemen a görög nyelv kiküszöbölésének kérdésében. S ne véljük, hogy maguk az angolok ne éreznék eddigi középtanodai képzésük ferde irányát. Az ő középtanodaikba is kezd betolakodni az eddig mellőzött reálizmus, és szorítja onnét kifelé a klasszikusokat. Sőt a British Association elnöke, e társulat 50 éves jubileumán tartott beszédében, hagyományos nemzeti nevelésükről szólva azt mondotta, a mi nemzeti nevelésünk nem egyéb nemzeti szerencsétlenségnél. De nálunk sincs különben a dolog. Eötvös el akarta törölni a görög nyelvet, annak fakultatívvá tevése altal; Trefort meg a latint akarta behozni a reáliskolába a mult évben. A reáliskola tanárai pedig, hogy iskoláik üresekké ne valjanak, hogy tanítványaik előtt az egyetem kapui megnyíljanak, a latin nyelv behozatalát sürgetik. Mindezek hathatós bizonyságai az egységes középiskola szükségességének. Nincs is abban igazság, hogy a nagy többség a görög' nyelv tanulására köteleztessék, mikor azon választottak, a kiknek ez alól való felmentvényt sikerült a minisztériumtól eszközölniök, az egyetemre e nélkül is felbocsáttatnak. Mind az, a mit a mi zilleriánusaink a nyelv és irodalmi képzés mellett felhozhatnak a tudományos képzés ellenében : annyiból áll, hogy a nyelv és irodalmak nagyobb formális képző erővel birnak, mint a tudományok. A formális képzésnek a materiális képzés ellenébe tétele nonsens. Képtelenség az elmét valamely disciplina által akként kiművelni, hogy az a maga rendes működési irányaira alkalmasabbá tétetnék a nélkül, hogy olyan anyagokat is nyújtanánk neki, a melyeket feldolgoznia kell. törvényszéki ítéletekre való képességet pl. nem szerezhetünk, ha a növendéket annak megítélésében gyakoroltuk, hogy egy helyen miért kell absolutus ablativust, másik helyen miért kell accusativust infinitivussal hasznaim. Versek beemléztetése által sem lesz jobb emlékező tehetsége valakinek a történeti évszámok s nevek megtartására, hanem a kinek erre van szüksége : az a történeti adatokkal gyakorolja elméjét. Szóval az elmének nincs oly köszörű köve, melylyel akárminő munkára egyaránt alkalmassá tétessék. Ez is csak olyan, mint minden más erő vagy tehetség, mely azon munka által