Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-11-13 / 46. szám
Ref. lelkészek értekezelete Debrecenben. A zsinat alkalmából mintegy 60—70 ref. lelkész az ország különböző részeiből Czelder Márton felsőbányái lelkész felhívása következtében okt. 30. és 31-kén lelkészi értekezletre jött össze Debrecenben, az egyháztanács gyűléstermében. A sokak altal rossz szemmel nézett s anti-zsinatnak keresztelt értekezlet ép ez oknál fogva aránylag kevéssé volt látogatott, holott a közelből s távolból a kálvinista Rómába sereglett (nem zsinati képviselő) lelkipásztorok száma, ha nem csalódunk, megütötte a 1 50-et is. Az értekezletet Czelder Márton rövid üdvözlő szavakkal megnyitván, indokolja, hogy miért tartotta szükségesnek a zsinat alkalmából többek felszólítására az országos prot. lelkészi értekezlet egybehivásat. Ovast tesz az ellen, mintha ez értekezlet anti-zsinat akarna lenni, holott célja nem mas, mint a gyakorlati lelkipásztorkodás körében megindítandó eszmecsere folytán az erők egyesítése a valláserkölcsi élet megújítására. Az értekezlet tagjai örömmel fogadván az országos prot. lelkészi értekezlet eszméjének megpenditését, Garzó Gyula indítványára Czelder M. tagtársnak egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Ezután az értekezlet vezetésére korelnökül Osváth Imre, sarkadi lelkész és kiérdemült esperes, korjegyzőül Lévay Lajos, sárkeresztúri lelkész, kéretett föl. Az értekezlet, félreértések kikerülése tekintetéből, mindenekelőtt kimondani és hangsúlyozni kivánja, miszerint ez összejövetel célja kizárólag a gyakorlati lelkészet körébe vágó eszmék és tervek megvitatása s hogy mindazon tárgyakat, melyek iránt a zsinat van hivatva intézkedni, hatáskörén kivül állónak tekinti. Ezután Czelder tagtárs, felkérés folytán, előadja, hogy gondolata szerint mely tárgyak volnának ez értekezlet által megvitatandók. Erre hosszas és élénk eszmecsere indult meg, melyben résztvettek : Garzó Gyula gyomai, Körmendy Sándor hedrahelyi, Szabó Lajos lévai, Tabajdi Lajos, szathmári, Vdradi Pál kotaji, Asztalos György, nagy-károlyi, Miklovic Bálint hódmező-vásárhelyi, Görömbei Péter nagy-kállói, Nagy Ignác, kölkedi, Makay Dániel, ungvári lelkészek és mások, míg végre Körmendy Sándor tagtárs indítványára egy bizottság küldetett ki azon megbízással, hogy az, a lelkészi értekezleteknek egyházmegyénként, kerületenként s országosan leendő szervezése tárgyában, mint szintén a domestica ügyében is a másnapi értekezletre javaslatot terjesszen elő. E bizottság tagjaiul megválasztattak : Körmendy Sándor, Garzó Gyula, Görömbei Péter és Tabajdi Lajos Az idő előrehaladván, rövid eszmecsere után a belmissio tárgyában is bizottság küldetett ki javaslat készítésre : Czelder Márton, Miklovic Bálint, Nagy Ignác és Lévay Lajos tagtársakból. Másnap, okt. 31-én, e két bizottság által beterjesztett javaslatok tárgyalás alá vétetvén, az értekezlet által rövid vita után egész terjedelmökben elfogadtattak. Egyszersmind elhatároztatott, hogy mindkét javaslat az egyházi lapok utján közlendő lesz a vidéki lelkészi körökkel s általában az érdeklődő prot. lelkészi karral, azon felhivás mellett, hogy kellő megvitatás után kisértsék meg az azokban megpendített terveket a lehetőséghez képest megvalósítani. Miután e javaslatok az értekezlet jegyzőkönyvének keretében egész terjedelmökben közölve lesznek, ez alkalommal csak a főbb pontok ismertetésére szorítkozom. Az első bizottságnak Tabajdi Lajos szatmári lelkész által beterjesztett „javaslata a magyarországi ev. ref. lelkészi körök megalakítása tárgyában4 a magyarhoni ref. lelkészi kart országszerte »lelkészi körök'1 alakítására hívja fel. Az egyes egyh. kerületekben ekkép megalakult lelkészi körök évenkint egyszer s mindig a tavaszi egyh. ker. gyűlést megelőző napon s annak helyén közös értekezletet tartanak. Viszont a kerületi lelkészi körök minden három évben egyszer, mindenkor másmás kerületben, országos lelkészi értekezletre jönnének össze, mely értekezletnek jogosult s határozatképes tagja lehetne ugyan minden azon megjelenő magyarországi ref. lelkész, lelkésztanitó, közép- és főiskolai tanár és segédlelkész; azonban az azon való megjelenésre csak az egyh. ker. lelkészi értekezletek küldöttei lennének erkölcsileg kötelezve. Hogy e szép cél valósitható legyen, mindenekelőtt óhajtandó, hogy a hol még ez idő szerint az egésznek alapul szolgáló egyh. megyei lelkészi körök sem léteznének, azok haladéktalanul megalkottassanak, hogy aztán a szerves összeköttetés is mielőbb foganatosítható, azaz, az első rendszeres egyetemes lelkészi értekezlet hazánk fővárosába, a bpesti refegyházba mielőbb összehívható legyen. A domestika kérdésében, Garzó Gyula előadó a bizottság azon nézetének ád kifejezést, hogy miután a tárgy a zsinati előmunkálatok közé már ugy is felvan véve, az értekezlet ne bocsátkozzék annak tárgyalásába. — E nézetet az értekezlet is helyeselvén, e tárgygyal csak annyiban kiván foglalkozni, a mennyiben az a belmissió körébe tartozik. A belmissió ügyében kiküldött bizottság előadója, Révay Lajos, hosszasabb indokolás után terjesztette elő a bizottság megállapodásait, melyek röviden a következőkben foglalhatók össze. A gyülekezet valláserkölcsi életét illetőleg kívánatos volna, ha a prot. lelkészi kar legalább megkisérlené a hivek házankénti rendszeres lelkipásztori látogatását. Különös lelkipásztori gond volna fordítandó továbbá az iskolákra s legalább havonkint egyszer qyermek-istenitiszteleteket kellene tartani. Óhajtandó volna, hogy a confirmációi oktatást mindenütt a lelkipásztorok vegyék a kezökbe s vasárnap délutánonkint a felnőtt ifjak számára vallásos oktatást tartsanak. Ezenkívül a társadalmi téren is követnének el mindent a belmissió érdekében, p. o. népszerű előadások tartása, vasárnap délutáni összejövetelek rendezése, iskolai és népkönyvtárak felállítása, házi ipar és másnemű anyagi