Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-13 / 46. szám

a lelkészeket a magasabb megtiszteltetéstől, a képviselőségtől elzárni. Azonban nehezebbé tennők a dolgot, ha megszabnánk, hogy mily feltételek mellett fogadhassa el azt. O tehát a szakaszt meghagyatni kivánja. Révész azt kivánja, hogy a bejelentés az egyházközségi elöljáróságnak s az esperesnek tétessék meg. Szavazással elhatároztatott, hogy a szövegből a 2—3 hét kimarad s a bejelentés a Révész B. indítványa szerint történjék. Hosszabb eszmecserét keltett Szász Domokos indítványának a gyülekezettől való engedélykérésre vonatkozó része. Lengyel Imre kitétetni ohajtotta ezt, mert nem képzel oly gyülekezetet, a mely ezt lelkészétől megtagadná. Beöthy ellenben nagyon is képzel, sőt példaval is szolgai, föltevén, hogy az elöljárók az ellenjelölt pártjához tartoznak: azonnal megtagadják az engedélyt. Bódogh Albert ellenben nemcsak arrra kiván garantiát, hogy a lelkész esetleg képviselői állást elfogadhasson, hanem arról is provisiót kiván, hogy ha az eklézsiának van szüksége papjára, arról is gondoskodva legyen. A legtöbb rendetlenség, baj az oly egyházakban található, melyekben huzamosb ideig hiányzott a rendes lelkész. Az egyháznak is adassék tehát meg az a jog, hogy ha a lelkész jelenlétét szükségesnek látja, annak eltávozni akarásakor a felsőbb egyházi fórum elé indokolt felterjesztéssel járulhasson. Ráday Gedeon gr. indokoltatni kivánja a távozást s nem elégszik meg egyszerű bejelentéssel. Ujfalussy Miklós az engedély kérés mellett azt hiszi, hogy a lelkészt a roszakarat esetleg egéssége helyreállítására szükséges eltávozásában, a konventre vagy a zsinatra való jövetelében is meggátolhatná. Még Vályi Lajos szólt az engedélykérés ellen, mire szavazással az indítvány e része elvettetett. Hevessé vált a vita a 157. §-nál, mely a papok úgy a magán mint hivatalos öltözetéről szólt. Egyik szónok úgy eldobta a szót, hogy az elnök gyengéden bár, de rendre utasítani kénytelenült. Kovács Albert kezdte meg a támadást e §. ellen. E cikk ugy mond, egyike a törvénykönyv legérdekesebb §-ainak. IC felett folyt a legtöbb vita az irodalomban. A konvent és a zsinat kérdése elenyészett ama főben járó kérdés mellett, hogy legyen e a kabaton zsinór vagy pedig ne. Van benne némi tetszetős, hogy uniformis legyen. Katona nemzet ezt mindig érdekesnek tartja. De van benne valami uj is, mert sehol a világon kálvinisták közt papi egyenruha nem volt soha. (Nagy zaj, ellent mondások.) Az irodalom számos történeti adattal bizonyítja, hogy volt, de ez adatok abban a hibában szenvednek, hogy nem történetiek, mint ezt szólló képes kimutatni. A mivelt külföld példája hasonlót mutat. A pap csak a szószéken visel egyenruhát. Angliaban, Eranciaorszagban a birak megtartottak középkori egyenruhajokat, de a papok ilyennel nem birnak. A prot. Németországban sincs megszabott papi egyenruha. Protestáns papi eleink nagyobb tiszteltetését sokan abból magyarázzák, hogy egyenruhát viseltek, sőt a mostani kath. papokról is azt tartják, hogy egyenruhájok miatt részesülnek nagyobb tiszteletben, mint a mi papjaink. De a katholikusoknak sincs kanonilag megszabott egyenruhájok, ott is csak ususnál fogva jöttek be a különféle egyenruhák. Hosszasan idézi a XVI. században, Melius Péter elnöklete alatt tartott zsinatnak ide vonatkozó végzését, melyből kitetszik, hogy a papok közönséges ruháját, annak szinét és alakját tetszésökre bizza. Tul van már a világ azon, hogy az uniformisnak nagy fontosságot tulajdonítson. A Geleji kanonok sem szólnak a ruha alakjáról. Van a mivelt társadalom embereinek oly ruházkodási módja, melyet elfogad orvos, ügyvéd, hivatalnok, biró egyaránt, ez legyen a papoké is. Melius is csak a bohócos öltözködést tiltja. A §. törlését nem indítványozza, de csak annyi legyen benne, a mennyi régi rendszabályainkban foglaltatik, s rendszeres egyházi ruha elszámlálása s előszabása helyett ez tétessék, midőn hivatalos tisztökben járnak el, palástot viseljenek. Furcsa lenne, ha fegyelmi eljárás alá vonatnék az, a ki jó pap, de kabátján a zsinórt nem tűrheti. László József óhajtja a papi viselet előírását Sok oly példát tudna idézni, melyek azt ajánlatossá teszik. Hogy papjaink kevésbé tiszteltetnek mint a r. kathol. annak oka a pongyola viselet. Látott lelkészt sarkantyús csizmában, pitykés dolmányban, sőt saját superintendense koporsójánál is oly ruhában, melyet szinte szégyelt. Ily esetek meggátlása végett a szöveg megtartását ajánlja. Nagy Péter azt mondja, hogy a konventet e §. hozatalára nem a históriai mult, hanem a jelen szükség kényszerítette. Hogy mint rendelkezik e tekintetben a zsinat, az magától a zsinattól függ. De a mit megállapít : az az ellen vétők bizonyára fegyelmi vizsgálat alá vonatnak. A prot. szabadság nem szabadosság. Szász Domokos szerént Kovács Albert többet olvas ki a szövegből, mint a mennyi benne van. Formaruháról abban szó sincs. Még a hivatalos functió alkalmával sem kiván formaruhát. A formaruha fogalma azt teszi, hogy mindenkié egyenlő legyen. Itt az nem mondatik ki. Csak annyi van ebben kimondva: legyen a papnak tisztességes kalapja. Hát K. A. nem kivánja, hogy a papoknak tisztességes kalapjok legyen? Fehér vagy fekete nyakkendőt kiván továbbá. Hát K. A. azt szeretné, ha tarkabarkában járnának ? Mivel csak a hivatalos functiók alkalmára ir elő különös ruhát, egyéb alkalmakra pedig csak tisztességesen és feketébe öltözést követel, K. A. aggodalmai alaptalanok. Véghely Dezsőt a tárgyalás eddigi folyama arról győzte meg, hogy a zsinatnak, ha a sok szószaporítást elkerülni" akarja, a konventi munkálathoz előadóról kellett volna gondoskodnia. Ő mint polgári egyén tudja, hogy a lelkészek ruházatát a magán körökben sokkal jobban megítélik, mint ezt a papok tehetik. A róm. k. papok ruházkodását, ha nem kanon szabályozza is, de teszik ezt dioecesisenként, sőt bele elegyedik a kúria is. Tény, hogy lelkészeink