Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-30 / 5. szám
nek egyházához tartoznak szülei, s így eltekintve az anyakönyvnek politikai jelentőségétől is, van annak különösen hitfelekezeti egyházi jelentősége, mert az egyház csak az anyakönyvnek alapján tarthatja evidentiában hiveit, nemcsak azoknak az . egyház iránti kötelmeikre nézve, hanem azért is, mert az anyakönyv szolgál az egyháznak útmutatásul a gyermekeknek törvényszabta módoni vallásos nevelésük feletti őrködésnél, valamint áttéritési esetekben is az anyakönyv által constatáltatik az áttérőnek azon hitfelekezete, melyből kilépni akar. Ezek szerint tehát a keresztelés és inmatriculatió j közti fogalomnál fogva nem magára a keresztelési cselekvényre, hanem a matriculatióra vonatkozólag, mely utóbbi az előadott feltevés alapján, már a hitfelekezetbe tett bevételt igazolná, történnék alaposan a hivatkozás az 1868. LIII. törvénycikkre. Sértené tehát a törvényt azon lelkész, ki más hitfelekezetű gyermeket megkeresztelve, a történt keresztelést immatriculatió végett nem tudatná azon lelkészszel, kinek egyházához tartozik hitfelekezetileg a gyermek, — hanem azt illetéktelenül saját egyházának anyakönyvébe bevezetné. Ez lévén a soproni esetnek tényálladéka, az érintett fogalmak szerint a kir. járásbiró által elitélt kath. lelkész tehát csakugyan törvénysértést követett el. Ezeknél fogva szemben a kath. egyházzal, mely felekezeti tekintet nélkül fog keresztelni, szemben a kir. itélő táblával, mely a soproni esetben nem talált sérelmet, a prot. egyh. hátrányában áll. Ilyen körülmények közt azon kérdés merül fel, milyen állást foglaljunk el ezen kérdésekre nézve, ragaszkodjunk-e tovább is ilyen viszonyok közt a törvénynek magyarazatunk szerinti érvényesítéséhez, vagy a kényszernek engedve kövessük-e mi is a keresztelésre nézve a kath. egyháznak eljárását vagy végtére szorgalmazzuk-e az országgyűlésen a törvénynek miképpeni értelmezését ? Megjegyzem azt, hogy az esetben, ha az idegen felekezetű lelkész az általa keresztelt gyermeknek az illetékes felekezet anyakönyvébe való bevezetése tekintetéből a hivatalos értesítést megtenni tartoznék, szükséges leend azon garantiák tekintetében is tisztába jönni, melyek ezen eljárás pontos foganatosítását biztosithatnák. Hogy tehát ezen fontos ügyben minden superintendentiában egyenlő, s így a közegyházban egyöntetű legyen az eljárás, szükségesnek tartom ezen kérdéseket egy tanácskozmányban megvitatni, s eljárásunk módját ref. atyánkfiainak egyetértésével megállapítani. Ugyanazért szíveskednék ez iigyre vonatkozó véleményéről, valamint az iránt is engem értesíteni, indokolva van-e az ilyeténi tanácskozmány, mely talán bevárván még a bíróságoknak ez ügyben hozandó egynehány ítéletét folyó évi febr. első felében volna Bpesten mindenesetre a 4 superintendens és a 4 kerületi felügyelő Úr közbenjöttével megtartandó. Ezenkívül még egy inas ügy is képezhetné ezen tanácskozmánynak tárgyát : Hírlapokból tudjuk, hogy legközelebb beadja a kormány a polgári házasságról szólet törvényjavaslatát. Nem volna-e ez a legalkalmatosabb időpont annak sür getésére, hogy valahára hozná már meg az országgyűlés az 1848. XX. t. c. alapján a hitfelekezetek közti egyenjogúságot és viszonyosságot egyes részletekben szabályozó s minden vallásos kérdéseket szerves öszszefüggésben megoldó, s így az eddigi szórványosan előforduló intézkedések helyett, egy tökéletesen egészet képező törvényt ? Várva várja a prot. egyház ezen törvénynek alkotását pedig jogosan nemcsak azért, mivel ezt az 1868. LIII. t. c. biztosította, hanem azért is, mivel O Felsége az 1875-ikí országgyűlést megnyitó trónbeszédében, különösen hangsúlyozta, a vallás, jelesen a házassági ügynek tárgyalását és rendezését. Ha a fenérintett alkalom célszerűnek mutatkoznék a többször említett törvénynek sürgetésére az e részbeni működésnek véleményem szerint ismét csak ref. atyánkfiainak egyetértésével s közreműködésével kellene történnie. Br. BadvdnszJcty Antal. A slavoniai missió. A slavoniai missió érdekében Pap Gábor superintendens és Körmendy Sándor esperes urak e lap mult évi 50. számában egy adakozásra buzdító felhívást közöltek. Ezen felhívás arra indít engem, hogy a közönség előtt a Slavoniában, illetőleg a Verőce, Daruvár és Lippik környékén letelepedett hitsorsosink állapotaról, a mennyiben a mult év tavaszán ezen vidéken esperesünk megbízásából Nagy Albert jádi lelkész-tarsammal a can. visitátiót teljesítvén, az ottani viszonyok felől közvetlen tapasztalatokat szereztem magamnak, részletesen szóljak. A közönség bő tájékozást szerezhetett ugyan magának esperesünknek részint e lapban, részint a „ Figyelő4 -ben közlött felhívásából az ottani helyzet felől, mindamellett nem fog talán ártani, ha slavoniai hitfeleinkről én is közlök néhány adatot, hogy így a közönség annál inkább felbuzduljon nemzetiségünk s felekezetünk érdekében az áldozatra. Azt írja nevezett esperes ur, hogy e vonal s általában Slavonia „nekünk épen utunkba esik a világgal összekötő tenger felé.4 Tökéletesen igaz s én csak azt teszem hozzá, hogy ez út már el van foglalva, mert Terézienfeldtől Lippikig, mi mintegy 10 mértföld, azon a területen, hol 48 előtt a magyar üldöztetett s ekkép le sem telepedhetett, ma már körülbelül 2000 protestáns lélekkel talalkozunk, kik allandó lakosai e vonalnak mint földmívelők, mint saját házzal és beltelekkel biró telepitvényesek, mesteremberek s cselédek. En még most is meghatottan emlékezem azon benyomásra, mit éreztem akkor, midőn Lippik utcáin porban játszó gyermekektől nemzeti nyelvünket hallottam. Hogy ez így van, abban nagy érdeme lesz a daruvári volt nagybirtokos gróf Jankovicsnak, valamint 10
