Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-30 / 44. szám
1409 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. IX. szakasz. Felügyelet. 40. §. Az egyesület a magyar országos ref. egyház, illetőleg a dunamelléki ref. egyházkerület pártfogása és felügyelete alatt áll s ezekhez állapotáról évről-évre jelentést tenni köteles. Az ő ap. királyi felségét megillető legfőbb felügyeleti jog, ő ap. kir. felsége által az 1790/1. XXVI. t. c. §-a szellemében gyakoroltatik. Az ezen alapszabályokban érintett dunamelléki ref. egyházkerületi tanáregyesületet, a nagykőrösi ref. gymnasiumi-és tan. képezdei tanári karok előtt Ádám Gerzson kezdeményezte. Az eszme viszhangra találván, a két tanári testület, jun. 18-káról egy meleg hangú —se lapok hasábjain is közlött — fölhívást bocsátott a dunamelléki ref. tanintézetekhez s őket ebben az augusztus hóban tartandott e. ker. tanári gyámegyesület közgyűlése alkalmával, egyszersmind a tervezett dunamelléki tanári egyesület alakuló közgyűlésére is meghívta Nagy-Kőrösre, fölkérvén őket, hogy a kitűzött cél megvalósítása szempontjából az alapszabályokról is gondolkodjanak. Hogy pedig a megalakulás annál hamarább megtörténhessék : a nagykőrösi tanárok maguk is elhatározták az alapszabály-tervezetről való gondoskodást. Aug. 29-kén, a gyámegyleti közgyűlés után, meg is nyílt egy értekezlet, melyen a fennebbi alapszabály-tervezet felolvastatott s a mennyiben a nagykőrösi tanárok egy országos ref. tanáregyesületre is gondoltak s az alapszabály-tervezet e célt is figyelembe vette : belőle egy ily országos egyesületre vonatkozó pontok kitörőitettek. E tervezet pedig Ádám Gerzson elnöklete alatt, Farkas József, Hollósy Zsigmond, Keresztes János, Dr. Öreg János, Sánta Béla és H. Kiss Kálmán kollegáknak kiadatott, hogy azt minden dunamelléki közép- és főiskolával közölvén, kérjék be azok módosítványait s az így bejött módosítványokból készítsenek még a folyó évi karácsony táján egy alapszabályzatot, a melyet is a legközelebbi dunamelléki tanári gyámegylet képviseleti gyűlése alkalmával előterjesztvén, a célzott dunamelléki ref. tanáregyesület megalakítását tegyék lehetővé. Nagyon sajnos, hogy aug. 29-kén, a tanári gyámegylet közgyűlése igen sok időt vett igénybe; továbbá, hogy némely intézet nem is volt képviselve; a jelenvolt kollegáknak pedig még az nap el kelle utazniok s így a célzott dunamelléki egyházkerületi ref. tanáregyesület, -— mint ezt a nagykőrösi két tanárkar óhajtotta, — meg nem alakulhatott. De talán még az idő nincs teljesen elveszve s a szép eszme elejtve. A nagykőrösi két tanári kar legalább megtette a kezdeményezést. Adja az ég, hogy ellenségeink az eszme elejtésével kárörvendő kacajt ne üthessenek felettünk I Mi, az aug. 29-ki értekezlet megbízása folytán, — hogy ehez irodalmilag is hozzászólni lehessen, — közöltük ez alapszabály-tervezetet e lap hasábjain.*) H. Kiss Kálmán, ért. jegyző. *) Az egyesülés eszméjét a legmelegebben ajánljuk .1 dunamelléki egyházkerület tanárainak figyelmébe. Az eszmecserének a most köz-14-10 TÁRCA. A keresztelési anyakönyv kérdésének tisztá zásához. Mindnyájan érezzük azon kiválóan fontos szolgá- * lat becsét, mit e lap teljesít a gyakorlati lelkészet terén azon kérdések közzététele és megvilágitása által, melyek ott időközönként fölmerülnek. Sok oly tárgy fölött jöttünk már ezen az úton tisztába, mely fölött véleményeink azelőtt különböző képen oszlottak meg, és jutottunk egyöntetű eljárásra. Midőn a jelen alkalommal is e becses lap hasábjait igénybe szándékozom venni, a legtávolabbról sem polemizálási viszketeg az, ami tollam fölvételére késztet, hanem azon őszinte óhajtás, hogy az ellenkező vélemények közül az igazit, a valódit minél tisztábban fölismerhessük és eljárásunkat azután egyöntetűleg ahoz szabhassuk. Ez a cél lebeg szemem előtt, midőn Marjai Péter úrnak e lap 41. számában megjelent s a keresztelési anyakönyvek helyes vezetéséről szóló becses közleményére vonatkozó szerény véleményemet közzé tenni bátorkodom. Nem érintem ezúttal az említett közleménynek azon részét, mely a közoktatásügyi miniszter úrnak 22.065. s z rendeletére vonatkozó eljárásunkat tárgyalja, mert e tekintetben az ott követésre ajánlott módozattal egyetértek, azt igen egyszerűnek, de a célnak mégis megfelelőnek, s mindössze is csak egy kis fáradságot igénylőnek tartom, a mi pedig az ügy érdeme mellett számításba sem vehető. Hanem a cikk azon részére fordítom figyelmemet és kívánom fordítani az ezekben nálamnál gyakorlottabbak figyelmét is, mely a férjétől különélő asszonynak más férjitói származott gyermekének anyakönyvezéséről szól. Marjai úr, érintett közleményében említi, miszerint az így származott gyermeket, az anyakönyvbe, a törvényes apa neve alatt vezeti be s egyedül a jegyzet rovatában tünteti ki e gyermeknek törvénytelen származását. Őszintén megvallva a dolgot, midőn ezeket olvastam, kissé meghökkentem, még pedig azon okból, mert én egész, mindössze ugyan még nem sokra terjedő lelkészi működésem alatt, ezt egyetlen egy esetben sem cselekedtem, és soha a törvényes apának nevét az ilyen törvénytelen viszonyból származott gyermek nevével a legtávolabbról sem hoztam kapcsolatba. Nem pedig azért, mert én mind e mai napig, sőt még a mai napon is azon meggyőződésben élek, hogy annak a törvényes •lött alapszabályok felett, a legszívesebben helyet adunk ugyan lapunkban ; de csak a zsinat befejeztével; mert amíg a zsinat áll, a közfigyelmet bizonyára az fogja teljes mértékben igénybe venni, s a zsinat mellett még a fontosabb prot. egyházi és iskolai ügyek is, amilyen például a dunamelléki tanáregyesület ügye, háttérbe szorulnák. Szerk.
