Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

Erichson, a straszburgi theologiai intézet igazgatója, az elzasszi evangelizáló társaság nevében szólt. Elzassz és Lotharingia protestánsai csak egy ötödét képezik az összes lakosságnak. De azért Butzer reformátor apostoli működésének fényes eredménye van Saarburgban, Saargemündben, Zabernban, Hagenauban, Schlettstadtban, hol ezelőtt csak hírből tudtak a protestánsok felől, most tekintélyes egyházak vannak. Erichson ezen egyházak részére szintén segélyt kér. Dr. Herbst brüsszeli lelkész, a belgiumi protestánsokat ajánlja a gyűlés figyelmébe. Két kisded egyház áll fenn Belgiumban: az ,Union des Églises Évangeliques Protestantes* és az ,Église chretienne missionaire Belge.* A hitalap közös, csakhogy az első elfogadja az államsegélyt is. Az első helyen említett egyházközösség 12 egyházból all 16 lelkészszel. Ezen gyülekezetekben franciául, németül, hollandul s angolul prédikálnak. A lélekszám 15,000-re rúg. A gyülekezeteknek harangjaik, szent edényeik nincsenek. A papi fizetés, nem tekintve a városi egyhazakat, csak 2000 frank. Egy falusi lelkésznek el kellett küldenie nejét nevelőnőnek, hogy gyermekei kiképeztetéséhez beszerezhesse az anyagi eszközöket. Es mindemellett nem ezen egyházak részére kér segélyt, hanem azon 3 megmentett iskola részére, melyek az iskolai törvény dacára el nem szakadtak. Ivánka Imre egyetemes gyámintézeti elnök Budapestről, megemlékezik a 20 év előtt Székács barátjával kezdeményezett gyámintézet megalakításáról. Ez egylettel, úgymond, nem gondoltak ők ki valami ujat, hanem csak alkalmazták a G.-A.-e adott példáját a sajátos hazai viszonyokhoz. Valamint, úgymond, akkoron nem akartunk ujat kigondolni, hanem az igazi protestáns szellem szülöttét vettük előpélda gyanánt: ugy most sem átallom kimondani, hogy a mi közmivelődési haladásunk első sorban német eredetű'. (! ? Szerk.) Jöttem, hogy mint elnöke az ev. gyámintézetnek, hálás köszönetet mondjak, az önök altal segélyzett gyülekezetek nevében. Engedjék meg küldöttségi társamnak, Sztehló lelkésznek, hogy viszonyainkat közelebbről vázolhassa. Nekem azonban, mint typikus magyarnak, engedjék meg, hogy szíves és forró hálámat kifejezhessem. E beszédre az elnök körülbelől igy valaszolt: Szívélyesen viszonozzuk a német sympathiakat, melyeket egy, mint mondani tetszett, hatarozott magyar fejezett ki előttünk. Vajha e barátságos hang ide és vissza és Erdély felé (1! Szerk.) is elhatna mindenkor, ürülünk e testvéri egyuttnumkalkodás felett. (Folytatása követke/.ik.) Láng Adolf. Levél Karlsbadból. JSSJ. okt. 13. Nagytiszteletű szerkesztő úr ! Mórt jövök a helybeli agostai hitv. ev. gyülekezet templomából. A helyi lapokban közzétett előértesités után siettem részt venni az ünnepélyes istenitiszteleten, mely ez egyházban az osztrák örökös tartományokban lakó minden protestáns egyházzal egyidoben, a mai napon, a lelki fölszabadulás valóban örvendetes s örök emlékezetre méltó napján, a ,türelmi parancs4

száz éves évfordulóján tartatott. Az istenitisztelet 11 órakor vette kezdetét. Az előének s az oltár előtt tartott szokásos ima és az apostoli hitformának a lelkész altal lett fölmondása utan felzendült Luthernek, talán minden ajkú protestáns egyház nyelvére átfordított szép éneke: »Erős várunk nékünk az Isten.' Ez ének dallama itt nem ugyanaz, melyen azt Magyarországon s épen a makói ág. hitv. ev. egyházban éneklik, hol ezt többször hallottam. Szerintem az itt használt dallam nem hangzik úgy egybe a szöveggel, mint a magyarországi, mely sokkal hatásosabban s erőteljesebben fejezi ki ama tántorithatlan bizalmat Istenben, mely a szerző lelkét teljesen eltölté, midőn tolla alul e szavak származtak ki: ,ha e világ mind ördög volna, mi attól semmit ne féljünk, csak Krisztus oltalmaban higyjünk.4 Az ének három első versének eléneklése után (a negyedik verset a prédikáció után énekelték el) szószékre lépett a lelkész, s alapigéül fölvévén Csel. 24., 14. és 16. versét, rövid bevezetés után érteimezé a szövegben előforduló „Secte4

kifejezést (Károli e szót »szerzet4

-nek fordítja) s előadvan, mennyiben és milyen értelemben „Secte4 a protestáns ev. egyház, — mely, mint Pál, tiszta és teljes szívvel, lélekkel, buzgóan kíván szolgálni a mi atyánk Istenének, az örökkévaló felségnek, — alkalmat vett élénk szavakban s valóban meghatóan rajzolni ama nehéz és terhes szenvedéseket s üldöztetéseket, miket ezen, a római egyház altal gúnyosan sectanak, még pedig tévelygő s így veszélyes sectanak nevezett, s a hatalom által ilyenül tekintett egyház évszázadokon keresztül szenvedett. II. és III. Ferdinánd és Mária Terézia koráról szólott részletesebben, míg azon időhöz jutott, midőn a korát szellemi nagyságban sokkal megelőzött II. József, nemes lelke sugallatát s humánus érzelmeit követve, kiada a ,türelmi parancsot4

, a mely bár csak „magán vallásszabadságot* biztosított, s bár nem jogot adott, csak jogtalanságot szüntetett meg, nem szabadságot, csak a fölszabadulásra reményt nyújtott : örök halára méltó cselekménye a halhatatlan nevű uralkodónak, s uralkodói koronájaban ez a legszebb és legdrágább gyöngy. A nemes munkát — folytata tovább — Ferenc József ő felsége tetőzte be, ki az örökös tartományok protestáns egyházait a róm. kath. egyházzal teljesen egyen jogúvá tette. Majd a 14. v. utószavainak alapján visszautasítja s megcafolja a r. katholicismusnak a protestáns egyházak ellen használni szokott, s talán már egészen elhasznált, elnyüvött ama gúnyolódó kicsinylését, hogy a,protestáns egyház vallása: új vallás.* Nem új, csak megújított, reformált. Alapja ugyanaz, melyet Jézus vetett, s melyen állottak Pál s az úr több tanítványai; hiszi mindazt, mi meg van irva a törvényben és a prófétáknál. Végre hithűségre, buzgalomra igyekezett szónok hangolni hallgatóit. Ne szégyelljék a Krisztus evangyéliomát, mert