Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-23 / 43. szám
kisérje egyházi és iskolai ügyeink felvirágoztatása körül tanúsított fáradozásait, s adjon a gondviselés ref. egyhazunknak sok ily ügybuzgó vezérférfiút! Egyik legfontosabb tárgya volt gyűlésünknek az egyházmegyében felállítandó papi özvegy- s árvatár alapszabályainak elkészítésével megbízott küldöttség jelentése. Egyházmegyénk ugyanis tudva azt, hogy mily nyomasztólag s leverőleg hat, hivatalos teendőinek teljesítése közben a családja sorsa és jövendője felett aggódó lelkészre a bizonytalan, sötét jövő: ezelőtt három-négy évvel a tiszáninneni egyh. ker. gyűlés elé papi özvegy- s árvatár-tervezetet terjesztett be, mely intézmény hivatva lett volna lelkészeink özvegyeit és árváit ama keserű sorstól megmenteni, hogy legalább alamizsnat kérni ne kényszerüljenek. Mert — fájdalom — erre is tudok esetet, még pedig egyik legnagyobb jövedelmű papságokkal biró egyházmegyénkből; sőt tudok nevezni lelkész-özvegyet, kinek a múlt Ínséges esztendőben hetekig nem volt a házában kenyér. E tervezet azonban az egyházmegyék többsége altal külömböző indokokból nem fogadtatván el, egyházmegyénk sajat kebelében állit fel egy, az eddiginél nagyobb mérvű segélyt nyújtó papi özvegy- s arvatart. A bizottság altal beadott s közgyűlésünk altal ellenvetés nélkül, egyhangúlag elfogadott alapszabaly-tervezet főbb pontjai a következők : Az özvegy-arvatár alapját fogja képezni az eddigi egyházmegyei özvegy-árvatar két harmada, egy harmada a tanítókat illetvén ; az államsegélyből egyházmegyénket illető összeg egy harmada, s minden rendes leik ész altal évenkint fizetendő tiz frt. Az alaptőke kamataiból az öt első év lefolyásáig az illetők csak egy harmad részben részesittetnek, s két harmada a tőkéhez csatoltatik. Öt év elteltével a kamatok két harmada osztatik ki, egy harmada tókésittetik stb. A jelenleg 750 frtot tevő tőkét ily módon növelve és tőkésítve az 1891-ik évben mar 3938 frt. tőke allana rendelkezés alatt, melynek 6a „ évi kamatja 238 frt s az ebből kiosztandó két harmadrész 157 frt lenne. Nem sok ugyan ez sem, sót nagyon csekely segítség, de a jelenleg adható, alamizsnának is kevés segélynél mégis csak sokkal többet ér, s a mi fó, meg van vetve a jövő alapja. Igaz, hogy talan az egész egyházkerületünkben legcsekélyebb jövedelemmel biró lelkészeink nem kis áldozatkészséget tanúsítottak akkor, midőn az egyházkerületi arvatarba is fizetendő évi dijakon felül, lemondva az államsegélyből olykor-olykor nyerhető segélyről is az özvegy-árvatár javara, még újabb tiz frt evi terhet vallaltak magukra; de hát csaladjának jövőjéért ki ne volna képes a legnagyobb aldozatra is? A zsinati tanácskozás tárgyát képezendő domesztika es országos papi özvegy-arva-nyugdijintézet tervezete csekely módosításokkal elfogadtatott. Igy a sokak altal kifogasolt 3 kros évi adó is. Bár ennek beszedést sokak előtt méltó aggodalom targya, de bízva a hívek buzgalmában és áldozatkészségében, mely a prot. egyháznak, fennállása óta mindig éltető forrása volt s tudva azt, hogy rajtunk magunkon kivül senki sem segit: sok helyt pusztúlásnak indult egyházaink megmentése végett meghozandónak véljük ez áldozatot. Egy másik figyelmet érdemlő tárgy volt az egyházmegyei tanügyi bizottság által a népiskolák anyagi és szellemi állásáról beadott évi jelentés. A kik a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a hazai tanügy állásáról közzé tenni szokott jelentéseket figyelemmel kisérik, talan fognak még ra emlékezni, hogy a legutóbbi ily jelentés szerint a tankötelesek pontos iskoláztatása tekintetében Tornamegye az országban a második helyen áll. Bizonyságot szolgáltat a pontos iskoláztatás mellett tanügyi bizottságunk jelentése is, mely szerint az 1022 mindennapi iskolaköteles közül csak 18 nem jart iskolaba, s míg mas megyékből mint pium desideriumot halljuk emlegetni az ismétlő iskolák felállításának szükségét: nálunk nincs egyház, a hol az ismétlő iskola felallitva ne lenne, sőt alig van négy-öt olyan, ahol az ismétlő iskolások még eddig vizsgát nem tettek, s a 415 ismétlő iskolaköteles közül mindössze öt nem jart iskolaba. Az iskoláztatás e szép eredményeért az iskolai elöljárókon és lelkészeken kivül a járási szolgabirákat, mindenek felett pedig megyénk erélyes alispánját Koós József urat illeti a méltó dicséret, kik a népnevelés szent ügyét szivökön hordozva, mindent elkövetnek annak felviragoztatasa végett, s a hol szükség van rá, teljes szigoraban alkalmazzák az oktatásügyi törvény altal kiszabott birság- és fogságbüntetéseket, s más részről is minden lehetőt megtesznek a népnevelés ügyének előbbvitele végett. Hogy többet ne említsek, az alispán úr indítványa folytan elhatározá a megyei közgyűlés, hogy a törvény által engedélyezett, s minden adó frt utan fizetendő 1 °/0 -os megyei pótadó ez évben az iskolák felszerelésére fordittassék, minek folytan a megye területén levő összes népiskolák mar a legközelebbi jövőben mind el lesznek latva a szükséges taneszközökkel. Tanügyi dolgokról levén szó, nem hagyhatom említés nélkül egyh. megyénk azon hatarozatát sem, mely szerint Kecskeméty Sámuel szilasi tanitó ötven éves tanitói pályájának betöltését egy szerény ünnepély altal emlékezetessé tenni, s egyszersmind nevezett tanítónak nevét és hivataloskodási idejét a vallás- és közoktatásügyi miniszter tudomásara hozni elhatározá. Voltak választások is. Tiszteletbeli jegyzővé Ardai Janka Dániel zsarnói lelkész, ügyészszé Naményi Pal tornai ügyvéd választattak meg, kikben egyházmegyénk ügybuzgó ifjú erőket nyert. Végre, a mi egyházmegyénkben rég időktől fogva nem fordúlt elő, volt két fegyelmi ügy is, mely az illetők megdorgalásával intéztetett el. A legmelegebb elismeréssel kell adóznom a Komjátiban lakó, legtöbbnyire róm. kath. úri csaladok iránt, azon szíves vendégszeretetért, melylyel a gyűlés tagjai-86*
