Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-16 / 42. szám

jelzett felszólalást és kívánságot teljesen indokoltnak és helyesnek találtam ; annak oka az, miszerint nézetem szerint a miről szólani kívánok, méltó arra, hogy a nyilvánosság terén is megemlegettessék és az örömünnepet ülő méltó reá, hogy a közönség is vegyen tudomást megtiszteltetéséről. Protestáns egyházunkban, itt nálunk Magyarországon, a felügyelői hivatal valóban: nobile officium. Jut a felügyelőnek dolog, gond elég — és a tlzetés érte legfeljebb a hála, a köszönet. Nagyszerű fizetés az igaz, ha azt őszinte szívből adják. De a mai világ realistikus irányú fiainál, s kivált világi uraink nagy mérvű, bár hála istennek nem általános egyházi közönyössége mellett, mindenkor valóban különös hálás megemlitésre érdemes is az olyan férfiúnak példája, a ki egyháza iránti szeretetből nem csekély áldozattal kész is és képes is vinni a felügyelői hivatalt az évek hosszú során át. Mert most, midőn a kor szelleme minden közhivatali teendőért megfelelő anyagi jutalmat is követel, midőn szóval az a korszellem kívánsága, hogy minden lépten nyomon megfizettessenek fáradozásaink, most mondom már az is elismerésre méltó tett, ha valaki valamely hivatalt, mellyel díjazás nem jár, pár rövidebb éven át is vállalkozik viselni. Annál nagyobb köszönet és elismerés illeti meg tehát azon férfiút, a ki ilyen hivatalt egy negyed századon át viselt — lelkiismeretesen, pontosan és pedig sokszor úgy, hogy az nem csekély áldozatába is került. — Ezen felfogásának adott kifejezést az eperjesi evangélikus magyar-német egyház közönsége, midőn elhatározta, hogy 1856. Szeptember 28-án megválasztott s azóta tisztében többször megerősített felügyelője : tekintetes Kubinyi Albert úr negyed százados hivatal viselésének évfordulóját megünnepeli, — és hogy ezen hálás megemlékezésének jelét — egy díszalbum átnyújtása alakjában — a szeretve tisztelt felügyelőnek bemutatja. Az album elkészülvén 150 aláírással ellátva, folyó évi október 2-án adatott át az egyházi felügyelő tek. Kubényi Albert úrnak. Az átadás a következő ünnepélyességgel ment végbe : D. e. 11. órakor összegyülekezvén az egyházi közönség tagjai és a felügyelő gondozása alatt álló elemi fiú és leány iskolák növendékeinek küldöttei a felső leány iskola egyik (nagy) termében, a főesperes nt. Sztehlo János lelkész úr vezetése alatt, az ünnepeltnek lakására vonultak, holott is — az éppen akkor gyengélkedő felügyelőt legelőbb is elnök társa a helybeli lelkész — főesperes köszöntötte fel melegen, ékes szavakkal utalván arra, miszerint Kubínyi Albert úr az eperjesi magyar-német egyház felügyelőinek díszes sorában méltó helyet foglal el, mert hálás megemlitésre méltó elődeinek diszes székében az egyház megelégedésére és javára már 25 év óta foglal helyet s az egyház ujabbkori történeteinek nevezetesebb eseményei, fordulatai az ő nevéhez fűződnek — s éltetvén őt, mint kiben közbizalom összepontosúl, kivánja, hogy (családjában boldogon) az emberi élet legvégsőbb határáig is ily sikeresen töltse be tisztét ! — Lelkes éljenzés követe szavait, s ekkor átnyújtotta neki a dísz-albumot. Megható volt ezután látni, hallani, mily meleg bensőséggel köszöntötte fel a collegiumí tanárok országszerte szeretve tisztelt nestora Dr. Vandrák András, ezen 2 év múltával 50 éves jubilaeumát ünnepelendő jelese e főtanodának, a felügyelőt a collegíum tanári karának nevében, mint ez iskolának mindenkor lelkes pártfogóját, — patronusát. A tiszteletre méltó ősz tanár után, kinek, mint azt neki a magy. történelmi társulat itt mulatása alkalmával, Szilágyi Sándor, a hazai történetírás ezen kitűnő bajnoka mondotta: ott is vannak tanítványai, a hol nem is gondolná, mert hiszen közvetve, mint mondá ő is az, mert Vandrák tankönyvéből tanúit ! az ősz tanár után az iskola ifjúságának képviselői (legelői Kovácsy Jolán) köszöntötték fel szép, ékes szavakkal a felügyelőt, s az, mint a hallgatók is, meghatottan hallgatta a kicsinyek ékesen szóló üdvözleteit s csodálta egynek másnak (Bielék) jó emlékezetét, bátor beszédét. A négy iskolás gyermek felköszöntője meglepte, a megelőzött két érdemes férfiú üdvözlete pedig meghatotta a felügyelőt, s ő mély megindulással s lelkes szavakkal ecsetelte nagy örömét ezen reá nézve váratlan meglepetés-, megtisztelő bizalom- és kitüntetésért s Ígérte, hogy mint eddig, úgy ezután is mindent el fog követni szeretett egyháza és annak iskolái javára, a mi mellett tiszta szándékai tudatában, erőt, lelkesedést ezen tekintélyes egyház bizalmából fog meríteni. A felügyelő beszédét követő „éljenek* után ngos Berzeviczy Tivadar kir. tanácsos és Sáros megye tanfelügyelője köszöntötte még fel Kubinyit. O — ugy mond, nem tartozik ugyan az i. t. ev. egyházhoz, de az egyházi felköszöntések után — mint iskolai felügyelőt, tehát mint kartársát eljött felköszöntem, hogy igy mondjon neki köszönetet az iskolaügy érdekében való fáradozásaiért. Elénk tetszés nyilvánítások követék a tanfelügyelő rövid, de szívélyes üdvözletét s az egész gyülekezet újra lelkes éljenekben tört ki. Ekkor a felügyelő ur tisztelt neje állott a távozni kivánó nagy számú vendégek elé és magyaros szivélyességgel és háziasszonyi finom tapintattal olyan szépen az asztal köré ültette a vendégeket, hogy azon vettük magunkat észre, hogy a toasztoknál vagyunk. A toasztok közül kiemeljük a főesperesét, Sztehloét, a ki az ünnepeltért emelt poharat, a háziurét, a ki a főesperest, a collegiumí tanári kart és jubiláló collegáját, az egyháznak 25 éven át hü jegyzőjét Mikolik Gyula tanitót éltette. Tahy István törvényszéki biró (és alelnök) a háziasszonyt mint kitűnő felügyelőnét, — Herfurth József tanár egy sikerült toasztban a háziasszonyt, mint az árvák anyját (Kubinyi-Csupka Zsófia a m. árvaház alelnöke) éltette. Végül a kedélyes beszélgetés közben poharat ragad kezébe Kubinyi Aurél úr (Albert bátyja) és élteti a házi asszony kitűnő „szárnysegédét* Csatáry Zsigmondné ő nagyságát, a ki annak házát paradicsommá változtatja — stb. stb.