Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-16 / 42. szám

ben az egyeseknél kisebb rendii egységek előfordulnak, tizedes törteknek nevezzük ; az egyeseket megjelelő pontot tizedes pontnak, a tizedes ponttól jobbra álló számjegyeket végre nevezzük tizedes törti számjegyeknek.* Oh, kérem, beh kár e német beszéddel terhelni a gyermek emlékező tehetségét! — Legyen elég ennyi : tizedes törtszámnak az olyan törtszámot nevezzük, amelynek nevezője 10, vagy 10 X IO, vagy 10 X 10 X 10 stb. Az ilyen törtszámokat kétféleképen lehet leirni stb. ugy mint már fentebb elmondtam. Nagyon elég ennyi s igy tanitva olyan könnyű a tizedes törtszámok leiratásat (pedig ez a legfőbb) és az ezekkeli 4 alapmüveietet megtanítani, hogy ezt már a népiskola 4-dik osztályában is bízvást lehet, minden fennakadás nélkül tanítani. Egy olyan gyermeket, a ki egész számokkal már tud dolgozni, pár óra alatt meg lehet tanítani tizedes törtszamok leírására s aztán néhány óra elég a 4 alapmüvelet megtanítására. De bezárom már nagyon is hosszura terjedt is mertetésemet. Csak azt jelentem még ki, hogy engem az a körülmény kényszeritett a M. ur számtana ismertetésére, mert az abban előforduló meghatározásokat olyan nehezeknek s részben érthetetlenek tartom, hogy szerintem vétek azok betanultatásával a gyermek emlékező tehetségét kínozni. E nehéz, részben majdnem megtanulhatlan definíciókat akartam könnyebbekké s megtanulhatóbbakká tenni. Ha célomat elértem, munkám nem hiába való. Kérem a középtanodai tanárok közlönyének tisztelt szerkesztőjét ez ismertetés átvételére. Mauritz urat pedig arra kérem, hogy ha ez ismertetésre válaszol : válaszát e lapban is tegye közzé, mert én csak ezt olvasom. Ha pedig csak a tanárok közlönyében válaszol: küldje meg nekem azon számokat, a melyek valaszát hozandják. Nagy Sándor, ágyai ref. lelkész. BELFÖLD. A készülő egyház-rendezeti tiszai kerületi javaslat tárgyában. Nagy nehezen, de mégis kiküldetett egy bizottság a végből, hogy a szerencsétlen, de mégis szerencsésen agyoncsépelt egyház-rendezeti javaslat helyett egy uj készíttessék. Nagyon kívánatos lett volna, hogy ezen bizottság az előbbinek összes tagjai kirekesztésével alakíttatott volna és pedig azért, mert kevés ember van a világon, a ki szülöttjének gyarlóságait észrevenni és be. látni képes legyen; — igazolja ezen állitásom alapos és helyes voltát az egyhangúlag (természetes, hogy az illető fabrikátorok számba nem vétetnek) egész terjedelmében elvetett javaslat dühös, szenvedélyes, mérges, személyeskedésig terjedt védelmezése ; -— már meg volt halva a javaslat, már el is volt temetve az egyházkerület egyházai által, — mindezek dacára ismételve erőlködések történtek annak védelmezésére s halottaiból való feltámasztására ; sőt szemrehányások tétettek, hogy miért vettetett el ezen jó, hibátlan s tökéletes javaslat; és mi több, bizonyos nemével a szellemi fölény- és tökélynek a szédítő magasságból lekialtatott hozzánk makrancoskodó földön-járókhoz, hogy: >ti együgyűek, hogy mertétek javaslatomat elvetni; holott ti ugy sem vagytok képesek mindnyájan együttesen csak megközelítőleg is oly alapos művet megalkotni, — különben éles bírálat helyett jobbat javasoltatok volna.* Pedig a javaslat nem javaslattétel, de megbirálás s észrevételezés végett küldetett meg az egyházaknak ; — minek természetes következménye lett a kritika. Nem foglalkoznám az eldobott javaslattal, — nehogy azon gyanúba jöjjek, mikép különös kedvem kerekedett annak szerkesztőjét privát passióból boszantani s keseríteni, — ha uj javaslat nem lenne készülőben. De nem lehet óhajokat kifejezni a nélkül, hogy ne reflectáljunk a meglevő javaslatra és ennek hibáira. Pedig én az egyház érdekében több irányban akarom kívánságomat kifejezni; habár az általam képviselt egyház már annak idején megtette jó indulatu észrevételeit az emiitett javaslatra vonatkozólag, — melyek azonban a javaslat-készitő ur által talán azért, mert csak írásban s egy példányban küldettek be, figyelemre sem méltattattak. Az elvetett javaslatnak fő és veszéllyel fenyegető hibái ezek : elfeledi, hogy a protestantismus = liberalismus; hogy a protestantismus éltető eleme a szabadság, hogy csak addig életképes, a mig szabad elvű s addig él, a mig élvezheti a szabadságot; — további hibái : centralistico-hierarchicus, — külsőségekre, fényre, pom pára, hatalomra, s uralkodásra nagy súlyt fektet, — figyelmen kivül hagyja azt, hogy bizony a protestáns egyháznak egyedüli támasza a világi elem ; hogy tehát nem észszerű s nem tanácsos ezen erős alapot kirúgni akarni az egyház lába alól. Hogy papi-uralom esetben a protestántismus megszűnik, azon senki sem kételkedik s mindenki belátja, a ki józanul gondolkodik e tárgy felől; — és miért ? — azért, mert a protestáns ember — legyen az szegény vagy gazdag — arra büszke s hiu, hogy ő is tehetségéhez képest támogatja az egyházat s hozzájárul annak fentartásához és ha lehetséges, felvirágoztatásához pénzzel, szóval s tettel; és mentül nagyobb befolyás és hatáskör engedtetik és biztosíttatik a világi embernek, nemes büszkesége s nagyrabecsülendő hiúsága annál erélyesebb s buzgóbb tevékenységre s áldozatkészségre ösztönzi; vagyis más szavakkal: a világi protestáns ember oly jogot akar gyakorolni az egyházi téren, mint a minő jog megilleti őt kötelezettségei s terheinél fogva, — s addig érdeklődik és buzgólkodik az egyház és az egész protestantismus ügye iránt, a mig neki befolyás engedtetik. Vegyétek el a protestáns em-