Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-16 / 42. szám
metlenséggel, majdnem megvetéssel nyilatkozik : az oly egyén természetesen ezen javaslatokat elitéli s ha lehetne talán a javaslattevőket vakmerőségükért atyailag meg is fenyítené. Referens. TÁRCA. Tájékozó terv a f. év március havában tartott ref. egyház egyet, konventje jkönyve 108-ik számára. A folyó 1881-ik év március havában tartott magyarországi ref. egyház konventje a leendő h. h. zsinat egyik tárgyául tűzte ki 108. sz. a. az országos ref. egyház segély- és az országos ref. lelkészi özvegy-árva-alap szervezéséről való intézkedést. E két cél elérhetését tájékozó két külön tervet van szerencsém az alább következőkben birálat, s ha jónak, célszerűnek találtatik pártolás és elfogadás végett bemutatni a t. c. olvasó közönségnek, — különösen a hivatalból hozzá szólóknak. Első tervem illeti az országos ref. lelkészi özvegy árva-gyámoldát, a miből idővel lelki vagy testi hibájok miatt hivatal viselésre s egyházok vezetésére végkép alkalmatlanokká lett lelkészeket nyugdíjazó, — mégis később évi 6oo forintnál kevesebb fizetéssel biró lelkészeket segélyező intézetté nőné ki magát, — vagy megfordítva, — a mint jobbnak találtatik — előbb segélyezné a kevés fizetéssel bírókat, azután nyugdíjazná a nyomorultakat. Második tervem pedig arról szól : miképen lehetne a népszegény egyházakat szegénységük arányához mérten segélyezni ? Első tervem tőkéje kiállítására ajánlom az eddig felállított országos nyugdíjintézeteket felállító módot és eljárást. Országos nyugdíjintézetek t. i. az országos hivatalnokok, jegyzők, iskolatanítók nyugdíjintézeteik, melyeket fizetnek s fentartanak a nyugdíjban részesülők, és a kikért van a hivatal felállítva t. i. az ország, a községek, hitfelekezetek s egyesek. Mivel a helv. hitv. lelkészség is az e hitet valló közön, ségért van felállítva, első sorban ezeket illeti egy részben az intézet költségei hordozásának terhe, — azután a lelkészeket, kiknek hasznokra van felállítva a jótékony intézet; tehát ketten az egyetemes ref. népesség és lelkészek állítják ki a gyámoldai alapot. Ugy számítottam, hogy Magyar- és Erdélyországban lakó minden helv. hitvallást valló személy fizessen évenként egy folyó értékű és kelendő krajcárt, — többel nem akarván terhelni a népet, a mi bizonyosan nem megy annyira, mint amennyit iskolatanitójáért kell évenként fizetnie az országos tanitói nyugdíjintézetbe, — minden hivatalban levő rendes lelkész egy kila vagy köböl conventió búzájától io kr, minden egy o. é. forint conventió pénzétől 5 krt, évenként. Mivel pedig vannak olyan lelkészi állások, hol az egyház által munkált sessió földek nincsenek, hanem e hiány vagy kész eleségfizetéssel, vagy pénzzel pótoltatik, természetesen az ilyeneknek ily egész fizetéseket kulcsul felvenni nem lehet ; hanem a mint a többség jónak látja, kell meghatározni a fizetést. Mennyi jelenleg e két hazában a ref. népesség s a rendes lelkészek száma, mennyire megy ezeknek conventió buza s pénz fizetésök, biztosan nem tudom, mégis hogy tájékozólag is számithassak, felveszem számitásom alapjául mind a népességre mind a rendes lelkészségre nézve a Bethlen Gábor önsegélyező egylet alapszabályaiban felvett mennyiségeket, t. i. a népességét 1.938.476, — a lelkészekét az ott ki tett anyaegyházak után 2005 számmal, s hogy ezek buza és pénz fizetésöket körülbelől fölvethessem, felveszem a dunántuli h. h. egyházkerületben mezőföldi egyházmegye 34 lelkészének 1861 -ik évben hivatalból beadott buza és pénz fizetését, miszerént a 34 rendes lelkész buza fizetése tett összesen 967 kilót, pénz fizetése pedig 1204 forintot, — erre a kétfélére 10 és 5 krjával esik kerek számmal 157 frt évenkénti fizetés. A 2005 számmal felvett lelkészség 59-szer több a mezőföldi 34-nél; tehát fizetne az összes h. h. lelkészség e szerint 9263 forintot, az egyetemes népesség pedig 19384 forintot, a kétféle együtt 28647 forintot. Most már e 28647 forint első évi gyámoldai alapra nézve tervem az, hogy 7*/0 kamatok kamatjával az évenkénti befizetés 10 évig tőkésittessék s a 11-ik fenállási év végével kezdessék meg a gyámoldai kiosztás, az ez évi fele kamatból azon özvegy-árva családok közt egyenlően felosztva, kik már a kegyelem évet élvezték, és az intézet fenállása óta lettek özvegygyé vagy árvává, s férjök I illetőleg atyjok fizetett is az intézet alapjába, — a másik fele kamat minden évben tőkésítendő, a tőke minél gyorsabb növekedése végett, az egyaránt el nem oszthatott forintokkal s krajcárokkal együtt. Igy számitásom szerént a 7% fele kamat évenként kiosztatik meghatározott mennyiség nélkül az özvegy-árva családok között egyformán, míg nem az alaptőke annyira szaporodik, hogy fele kamatja 500 maximumul felvett lelkész özvegy árva családot meg bir segélyezni évenkint 200 forinttal egyenként, a mi a gyámolda fenállása 42—43-ik évében lesz, mikor a fele kamat többre megy 100,000 forintnál. Ekkor a gyámolda mellett megnyílik a nyomorék lelkészek nyugdíjazása évenkénti 400 forint segélyezéssel, kezdetben ugyan az ilyenek száma kevesebb lesz; de már a fenállás 46—47-ik évében megbírja a maximumul felvett 50 hivatalviselésre alkalmatlan lelkésznek nyugdíjazását is 20000 frtra menő kamatjával s az 50-ik évben mint egy 142,000 frt. fele kamattal segélyezi az 500 özvegy árva családot, a 50 nyugdíjazandó lelkészt, és még jut a csekély fizetéssel ellátott mint egy 110 lelkész segélyezésére 200—200 forintjával 22000 forint. A gyámolda tőkéje első állása s növekedése ez lenne:
