Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-09 / 41. szám

zak* usque ,véleményadás* kimaradjon ; intézze mindenki saját ügyeit. 76. maradjon ki az utolsóelőtti pont. 77. lásd a 34 § a) ptját. i) maradjon ki; a megerősítés teendője utaltassék az egyházmegyei elnökséghez. k) maradjon ki, mert ellenkezik az autonómiával. 78. b) le gyen együttes jegyzőkönyvi megbízás. 79. Elnöki szó, ne a sors döntsön. 80. A 2-dik pontban : írja alá az elnök s jegyző mindenkor. 81. c) nem ide, de az anyaegyházhoz tartozik. A végpont maradjon el, mert ez curatela. 85. Legyen általános érvényű szabályzat, s állapítsa meg azt ezen rendezet. 86. Az i-ső pontra lásd a 85. §-beli észrevételt. Az egyházkerület csak felebbezés esetén határozzon harmad fokulag. 87. Homályos. 89. A választás életfogytiglan legyen. 90. A 3-ik pontban szavazást kívánunk a két esetben. 93. Rosz stylisatió. 98. a) és c) csak felebbezés esetén, mint 3-dik fórum. 100. Ez Ill-ik fórum. A felebbezési esetek meghatározandók. 106. Egy kivonat elég. 107. Utolsó pontban sors helyett elnök döntsön. 113. Legyen IV-ik fórum. 124. d) ha a kir. járásbíróság vagy törvényszék s illetőleg a legfőbb polgári bíróság által jogérvényesen elitéltetik ; különben az ártatlan kétszeresen bűnhődnék. 126. Lásd a 124. §. d-rei észrevételt. Nincs oly sürgős eset. 133. Elég 2 példány s 1 felzet. Többen egy félnek tekintendők. 131 — 169. Eogadtassék el a p. s történjék is egyszerű hivatkozás reá. 172. Elvetendő. 174—209. Felesleges, mert országos törv. van. 213. a) a kormány ezen előnyt az 1875-beli tanítóknak nyújtja. b) a vizsgára-bocsátás ne tétessék függővé a tandíj fizetéstől. 386. Maradjon el, hisz a belföldiek nem bölcsebbek a külföldi tudósoknál. Végül kívánjuk, hogy a rendezet világosabban osztassék be, hogy legyen következő beosztása a forumoknak : I. fórum : az egyházi közgyűlés. II. , az egyházmegyei közgy. III. , , kerületi , IV. , , egyetemes , A további csekélyebb jelentőségű észrevételeket szóbelileg fogjuk előadni. Kelt a bártfai t. a. ág. h. ev. egyház 1 SS 1 -ik évi januar 30-án tartott közgyűléséből. Illetéktelen keresztelésügyi tárgyalás. A kajdacsi illetéktelen keresztelést még a mult évben közlém e lapok 1880. 50-dik számában. Ennek tárgyalása sok huzás-halasztás után elvégre folyó 1881 év augustus hó 22-kén megtörtént Pakson Vörösmarthy János albiró vezérlete alatt. A tolnai ref. egyházmegyét, hova az ügy terjesztve vala — mindenki csodálkozására, — egy izraelita ügyvéd Tolnai Antal képviselte, de oly híven, oly szakavatottsággal, oly hittanrendszeri ismerettel, hogy az bármely keresztyén vallású ügyvédnek is becsületére vált volna. Jelen sorok irója, csak mint hallgató volt jelen. Már javában folyt a tárgyalás, midőn a terembe beléptem. Vörösmarthy János albiró ur udvariasan fogadva, sajnálatát fejezte ki, hogy befáradtam,, miután — úgymond — az egyházi felhatalmazott Tolnai ügyész ur jelen van. Folyt tehát a tárgyalás beléptemkor, midőn ezen szavakat hallám az ügyész úrtól Szánthó Zsigmond plebánus úrhoz intézni: >,Ugyan kérem, miután azt allitja, ! hogy se róm. katholikusnak, se helvét hitvallásúnak, sem végre lutheránusnak nem keresztelte a kérdéses leányt, hát ugyan minek keresztelte.* Keresztyénnek — válaszolá a plebánus. Furcsa, viszonzá az ügyész ur, hogy határozott hitvallású szü| léktől született leány gyermeket, mégis keresztyénnek keresztelt, nemcsak, hanem törvény ellenére be is vezette nevét az anyakönyvbe. Igen kérem — szólt a plebánus ur — a törvény nem mondja azt, hogy keresztyénnek keresztelt leány gyermeket nem szabad keresztyén anyakönyvbe beirni. Az én kicsit hevesebb közbeszólásomra járásbiró úr szelíden figyelmeztetett, hogy nem én vagyok az egyházmegye J<épviselője és én elhallgattam Hanem helyettem az izraelita vallású Tolnai ügyész ur, nemes felhevüléssel elbeszélte történelmileg, az őt csak néző járásbiró ur előtt, hogy mily nagyszerű nemes küzdelembe került, míg a protestánsok, a magyar nép magva, elébb üldöztetve, majd eltűrteknek tartva és neveztetve — diadalmasan kivívták a bécsi és línci békekötések alapján vallásos szabadságuk sarkalatos jogait, és most a hatalmas klérus, ki proselyták gyűjtésében gyönyörködik, oda működik, hogy a más felekezeteket biztosító törvények lábbal tapostatván, az önkényüknek martalékul oda vetessenek — kéré ennél fogva a büntető törvénynek, ha szelídebb alakban is, alkalmazását. Erre Szánthó Zzigmond plebánus ur, mint valami nagy hatalmasság, komoly redőkbe szedett arcvonások-