Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-02 / 40. szám

e vállalkozásom iránt a hívekben mind végig meg volt a kellő érdekeltség s a szerdán reggeli istenitiszteletre rendesen nagyobb számú közönség jelent meg, mint más hétköznapokon. Elmélkedésemet a rendes könyörgés és az uri ima közé illesztettem be, nem nyújtván hosszabbra 10—15 percnél. Célom nem annyira a magyarázat, a mire a zsoltárok könyve nem is annyira alkalmas, mint inkább kegyes érzések, a vallásos áhítat felköltése volt. Ha az elmélkedésre felvett zsoltárban foglalt vallásos eszmék lelki szemeik elé állítva, elméjökbe mélyebben bevonni, szivökben az emberies és vallásos érzések egy-egy húrját megpendítenem sikerült : célomat elérve láttam s fáradságomat bőven jutalmazva. Az én szívemnek is jól esett ez a kis felbuzdulás a mi nem betanult, hanem a szív mélyéből fakadó volt. Eddigelé a következő zsoltárok felett elmélkedtem: I, V. VIII. XIV. XIX. XXIII. XXIV. XXXIII. XXXVIII. XXXIX. Vajha sikerülne ily uton-módon hiveim lelkében a buzgóság és kegyesség szent tüzét mind magasabb és magasabb lángra élesztenem ! Örömmel teszek különben tanúságot arról, hogy ez az én őrizetemre bízott nyáj minden alkalommal kész szívvel seregei össze az Ür hajlékába, hogy ott valamit tanuljon s épüljön. Vajha épülhetne is ! Vajha az igének necsak hallói, de megtartói is volnának! Vajha én bennem is több volna mind a testi, mind a lelki erő szent kötelességem teljesítésére ! Vajha több volna abból a prófétai és apostoli lélekből, abból a krisztusi szeretetből, mely nélkül az ur szolgájának istenhez hívogató szózata csak zengő érc cs pengő cimbalom ! . . . Mikor ott a templomi székemben ülve, híveimet egyenkint, meghatott és alázatos arccal, az úr házaba belépni látom, mikor látom hogy annyi különböző korú és állapotú ember várja ajkaimról az igét, hogy abból az életre tanúságot és vigasztalást szerezzen magának : oh mint szeretnék ilyenkor lang-nyelvekkel bírni s mint valóban Isten felkentje lépni arra az emelvényre, a melyről ezen évek óta a világ népeinek annyi dicső eszme hirdettetett. Mily felséges s mily nehéz hivatás: ,Isten* igéjének prédikátora lenni ! A ki ezt lelkiismeretesen meggondolja, lehetetlen, hogy szivét meg-megremegni ne érezze, valahányszor csak a szószékre lép, hogy Isten nevében prédikáljon. Szorongó érzések közt járulok én is minden alkalommal ama szent helyre ; de ha aztán szent foglalkozásom közben keblemet fölmelegülni érzem, ha látom a szemekben, az arcokon a meghatottság drága könnyeit: edes örömmel dobban meg szívem s elégülten sóhajtok fel : mégis csak szép ez a lelkészi pálya ! . . . Szép, mert teljesen igazak egy hírneves egyházi szónok és nagytudomanyu férfiúnak a szószék jelentőségéről mondott ama gyönyörű szavai: ,En mind e mai napig nem ismerek szebb emelvényt a szószéknél Kortársainak a legmagasabbról beszélni, a mi az emberi szívet mozgasba hozza, a kor jeleit magyarázni az örök igazság világosságánál s az embereket felbuzditani, hogy életöket és idejöket, mint gondolkozó emberek fogják fel, hogy a világba nyilt szemmel és nyílt szívvel haladjanak ; beszélni, mert hitünk van abban, hogy hit és lélek odaengedése az ügyhöz ismét hitet támaszt . . . van-e trónus dicsobi a szószéknél /* Lé vay Lajos. Egy téves adat kiigazítása, és mutatvány egy régi kátéból. Nt. Kálmán Farkas úr, e lapok 38-ik számában „Az uj énekes könyvről4

feliratú, második közleménye 29-dik sz. alatt, a ,Hálát adok* kezdetű 141-ik énekre vonatkozólag azt irja: „a 27-ik számra tett megjegyzés erre is áll.* A 27-ik szám alatt emiitett énekről pedig azt mondja, hogy : „ez énekről áldott emlékezetű Révész Imrénk után azt hitte, hogy Rháday Pál szerzé, s 1724-iki „Lelki lwdolds című könyvében jelent meg, holott ez ének megvolt, két évvel az előtt, hogy Bhdday született volna. ... Ez ének pedig megjelent az 1675-ki lőcsei énekesben. * Ez adat — legalább a 141-ik énekre vonatkozólag — téves. Ép a napokban jutott kezemhez a Károlyi Gáspár fordítású bibliának Szenczi Molnár Albert által Hannoviaban 1608-ban kiadott egy példánya, melyben a Zsoltárok után még néhány ének is van közölve. Ezek egyikében a 141-ik énekre ismertem, azon megjegyzései, hogy a csak most említett ének itt három szakaszra: „Reggel, Estve, Mind estve reggel* van osztva, mindenik két—két verssel. — Az Estve feliratú két vers, a Reggel feliratútól csak annyiban különbözik, hogy mint ez a reggelhez, ugy amaz az estvéhez van alkalmazva, s ezek a 141 -ik ének két első versével, a mind estve reggel feliratú pedig a két utó versével egyezők. De annak igazolásául, hogy a 14L-ik ének már 1608-ben megjelent, ide írom azt a most átnézés végett kezeimnél levő bibliából, — mely Sándor István helybeli tanitó úr tulajdona — ugy, amint abban találom. Reggeli imátság. Az 23. Psalm. nótájára. Hálát adok néket menybéli Isten Szent fiadnac az Christusnac nevében, Hogy engemet ez éyjel megőriztél, Minden veszedelemtől megmentettél, Tarts meg kérlec ez naponn is életem, Minden bűntől és kártol ments meg engem. 2. Mert Uram én te kezedben ayanlom, Mind testem lelkem és minden jószágom, Az te szent Angyalod legyen én velem, Es soha el ne távozzéc én tőlem Hogy az gonosz sátánnac semmiképen, Raytam semmi hatalma ne lehessen. Estve Hálát adoc néked menybéli Isten Szent fiadnak az Christusnac nevében, Hogy engemet ez napon megériztel, Minden veszedelemtől megmentettel, 78*