Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-02 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI ADÓ-HI VAT A L IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. rm Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példéLn.yolsikia.l m.i:n.cLég- szolg-á.lli.a.-t-u.üls:­Azon t. előfizetőink, kiknek elöíizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Presbyteriumaink és a lelkész. A ki reform, egyházunk szervezetét ismerte ezelőtt 3—4 évtizeddel, s összehasonlítja a mos­tanival, lehetetlen, hogy észre ne vegye a nagy változást, melyet az idő teremtett vagy az embe­rek csináltak. Volt minden egyháznak presbyteriuma, még pedig ott, ahol csupán a mi híveink laktak, a külső elöljárók, biró és esküdtjei is tagjai voltak a presbyteriumnak, község és egyház egy testü­letet képezett, innét van a régi szójárás: a falu hite, falu vallása. Ez a kormányzó testület, élén a lelkészszel, vezette az egyházközség kül- és belügyeit; ren­dezte gazdaságát s gyakorolta a fegyelmet; szol­gáltatta elsőfokúkig az igazságot; őrködött a rend és béke felett; büntette a templomkerülő­ket, káromkodókat, ünnepszegőket, civakodó csa­ládtagokat, házasság törőkét stb. és békéltette, egyeztette az osztozó feleket. S ennek az ered­ménye az volt, hogy a községben a vallásosság virágzott, a béke uralkodott, a testvérek igazsá­gosan osztoztak ügyvéd nélkül, törvény nélkül. Az én egyházam megtartotta ezt a szokást a legutóbbi időkig és az én egyh izamban még soha sem volt fz ideig semmiféle exccutió. A presbyterium élethosszig volt választva, s ha egy-egy tagja kidőlt, kiegészitette magát a közrendből, még pedig nem is mindenütt a nép választotta az uj tagot, hanem maga a presby­terium. Később ez a jog átszivárgott a népre, de legtöbb helyen azon megszorítással, hogy a presbyterium kandidált hármat s a közrend abból választott. Legutóbb a kandidátió jogát is meg­szüntették (itt-ott még fenáll) s a nép most egész korlátlan, szabadsággal választ presbyteriumot időnként, tekintet nélkül az egyén jellemére, múltjára, erkölcsére, csak a szájasokból, s így a régi komoly, higgadt, tisztességes, vallásos pres­byterek helyét szépen elfoglalta a demagógia. S ez a rakoncátlan elem az, mely hivatva van a vallásosság szép és ékes rendje felett őrködni. Az így összeállitott testület sokszor maga ad példát a kicsapongásra. Valósággal nem kál­vinizmusnak, hanem a libertinizmusnak képvise­lője. A pappal sohasem vállvetve működik, ha­nem vele szemközt, annak ellenére. Világos, hogy egyházszervezetünk a funda­mentomról lecsúszott előbb a demokrátia, később a demagógia terére, s a hajó kormányoztatik a demagógia áramában; csak azt nem lehet tudni, hogy szirthez csapódik-e vagy örvénybe merül, de annyi bizonyos, hogy nem arra tart, amerre őseink iránytűje mutat. A község és egyház a nem vegyes lakos­ságú helyeken egy testület volt egész az ötve­nes évekig, a mikor egy abszolút rendelet a köz­séget az egyháztól elválasztotta s a község a fegyelmi jogot magával vitte. Ez a rendelet volt az a tojás, melyből kikelt a községi törvény az alkotmányos világban, mely törvénynél fogva most a politikai község az egyházközség fölé került birós-1 tói, jegyzőstől; az egyház ügyeibe belekanalaz, a hol csak teheti ; a mi kötelezettségei voltak az egy-79

Next

/
Oldalképek
Tartalom