Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-25 / 39. szám

1255 1256 Ez a tulajdonképeni kérdés, melyre ama miniszteri ren- | delet különösen vonatkozik. Bármiként csűrjük, csavarjuk gondolatainkat, ugy hiszem, egyebet a mostani viszonyok között tennünk nem lehet, mint ragaszkodni a legszorosabban a miniszteri rendelethez, melyhez való alkalmazkodást az egyházkerületi gyűlések végzésileg is kötelességünkké tették ; azaz szigorúan hekövetelni az ismeretlen szülők házassági bizonyítványát, megtenni minden tőlünk telhetőt, annak előmutatására. Ha azonban minden követelésünk eredménytelen maradt s e bizonyítvány nem mutattatott elő igy sem ; nekünk tovább menni nem lehet; megtettünk mindent a mi hatalmunkban áll, megtettük a mit a rendelet kíván, nekünk kényszereszkozökhez fordulni nincs jogunk. Ennélfogva nem lehet egyéb teendőnk, mint hogy anyakönyveink közhitelességét szem előtt tartva, a bizonyítvány előmutatása nélkül megkeresztelt gyermeket ugy vezessük be az anyakönyvbe, mí szerint azok a rovatok, melyek kizárólag a követelt házassági bizonyítvány alapján lettek volna betölthetők, — azok a rovatok betöltetlen maradjanak. Jól tudom, hogy ezzel épen az a cél lesz legkevésbé elérve, melyet a miniszteri rendelet elérni akar, t. i. hogy a gyermek születésének törvényessége vagy törvénytelensége biztosan megtudható legyen. Ámde mi vagyunk-e ennek okai, hogy a miniszter rendeletet bocsát ki, a rendeletet mi a legpontosabban megtartjuk, és akkor vesszük észre, hogy a céltól, melyet elérni akartunk, távolabb vagyunk, mint azelőtt? Áll-e nekünk j hatalmunk- és módunkban ezen változtatni ? Nem ! Itt csak maga a nmélt. miniszter úr segíthet a dolgon, mi nem 1 Es éppen ebből a szempontból semmiféle tervvel, javaslattal nem bátorkodnám a miniszter úrnak idevonatkozható intézkedését anticipálni; mindössze is egy fölterjesztvényt meneszthetne az egyházkerület, vagy az összeülendő zsinat a miniszter úrhoz, melyben tüzetesen kifejtetnék, hova vezet az említett rendelet, ha úgy marad a mint van, ha annak végrehajtásáról szabatosan gondoskodva nem leszen, ha nem lesz intézkedve, hogy az anyakönyvvezető bekövetelésének, minden akadaly nélkiil elég tétessék. Ennyit lehetne tennünk, többet nem, mert alig hiszem, hogy jó néven venné a miniszter úr, ha mi akarnánk praescribálni, hogy intézkedését miként tegye. Ü-Kécse, 1881. szept. 21. Tömösközi. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Campello gróf áttérése. Sohasem történt még Rómában, hogy a pápa oldala mellett magas méltóságot viselő pap, más vallasra térjen. Ezért keltett a mult héten oly roppant feltűnést, hogy Campello gróf, a Szent-Péter egyház kanonoka protestánssá lett. Ez alkalommal Campello grót, ilyetén elhatározását tudató, következő levelet intézte Campello Boromeo bibornokhoz : *Még IX. Pius életének végső éveiben meg akartam írni mostani levelemet. De az aggastyánra s iránta érzett hálámra való tekintetek megakadályozták szándékom kivitelét. Midőn Pecci bibornok pápává lett, az egyházra és hazára jobb jövőt reméltek; azonban csalatkoztak. lín ma mint keresztyén és polgár elodázhatlan kötelességemnek teszek eleget. Lelkiismeretem tiltja, hogy tovább is oly intézménynek tagja maradjak, mely papjait ind kasztokhoz hasonlóan különiti el a polgári társadalomtól. Curci könyvének nem rég történt kiátkozása az uj pápába vetett reményt megsemmisítette ; tanúsítja, hogy az egyházban a pártgyülölet kiengesztelhetetlen; daczára,hogy a történelem tanítja, hogy az ily átok inkább sújtja a birót, mint az elitéltet, mely utóbbbinak egyenesen becsületére válik. Az uj kiátkozások szemmel láthatólag bizonyítják, hogy a századokig tartó harc nem fog megszűnni soha, s hogy az egyház és állam közti kibékülés, abban az értelemben, a hogy azt minden becsületes keresztyén és polgár képzeli, lehetetlen. Mivel a papság nyakasságból, elégséges ok nélkül folytatja a harcot, s nem veszi tekintetbe az ebből származó társadalmi károkat s nem gondol a keresztyén eszmék vereségére, melyet egyenesen harca által okoz: be kell látnunk, hogy e vaksághoz hasonló példát csupán a zsidóságnál találunk. A tényállás ezen megismerése megszűnteié eddigi előítéleteimet, lín ezért kilépek a római klérusból, hogy mától fogva Krisztusnak tiszta, hamisítatlan evangeliuma mellett küzdjek fogadalmamhoz híven, megnyugtatandó lelkiismeretemet, hogy nyilt homlokkal habozás nélkül, a hazaárulás álarca nélkül vallhassam magamat keresztyénnek és olasz polgárnak. Elhatározásomat Nagyméltóságod nem fogja sem titkos indokoknak, sem talán kielégítetlen nagyravágyásnak, sem szenvedett igaztalanságokért való boszunak tulajdonítani. Nekem nincs panaszom eddigi káptalani kollegáimnak egyike ellen sem, közülök mindegyikről kivétel nélkül kedvesen fogok megemlékezni. A világ első templomának káptalani méltóságát oly nagyra becsültem, hogy semmiféle nagyravágyás nem csábított más tisztségek utáni törekvésre. Mai lépésemre mindenek előtt az eredeti keresztyénségnek, valamint Rosmini, Gioberti, Vertuza és Desanctis műveinek tanulmányozása vezetett. Ennélfogva arra kérem Nagyméltóságodat, szíveskedjék közölni a pápával önkénytes lemondásomat a vatikáni bazilika kanonokságáról. Azt azonban soha sem fogom eltűrni, hogy visszalépésemet összevegyitsék azon számos titkos fondorkodásoknak áldozatul esettekével, kiket a lemondásra kényszeritettek, mint nem régen is egyik kitűnő, de sorscsapásoktól üldözött kollegamat.