Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

a keresztyénség általában Róma műve, s a hierarchiát egyenesen Róma teremtette, míg többi részét, mint a szent könyveket, szertartást, ünnepnapokat és dogmákat többé kevésbé kisázsiai eredetűeknek tarthatni. Főbb vonásaiban ez a tartalma londoni felolvasásainak, melyek a vallásos dolgok iránt annyira érdeklődő Angliában hetekig a legnevezetesebb irodalmi eseményt képezték. * * Gyászhír. Lapunk zártakor vesszük a szomorú hírt, hogy Molnár Imre, Fejérmegye volt törvényszéki birája és a mezőföldi ref. egyházmegye segédgondnoka, élte 71-ik évében f. hó 20-án Bpesten elhunyt. Hűlt tetemei f. hó 23-án d. u. 3-kor tétetnek le örök nyugalomra Székes-Fehérvarott. Béke poraira ! NECROLOGOK. A régi gárda fogy. Azok az úgynevezett nagyszabású emberek egymásután dőlnek, s tekintve az időt és a viszonyokat, melyekben élünk, tán végképen kihalnak. A régi gárda egyik nagyszabású tagja volt Mádi Pappszász József ur is, kinek halálát jelenteni vannak hivatva e sorok azoknak, a kik őt tisztelték, becsülték. Sokan tisztelték s becsülték, habár szeretni tán csak azok szerették, kik patriárchális életének környezetében, s nagy szelleme gazdag áradatának élvezetében részesülni szerencsések voltak : tehát rokonai, barátai. O volt Heves vármegyének második ref. vallású alispanja, a mi abban az időben nagy dolog volt s bizonysága annak, hogy vallásat nem tekintve, az érdemet jutalmazák benne s általa. A forradalomban kineveztetett septemvirnek, s a debreceni ítélő tábla elnökének, — de a nagy napok gyászos végződése miatt magas állását el nem foglalhatta, s mint minden hazafi, a kit nem üldöztek — tenki birtokának csendes magányába vonult, s mint nőtlen magános ember itt is végzé éltét, miután mint egyházmegyei tanácsbiró adta még egyszer gazdag tapasztalásu munkássága jelét. Végre erről is leköszönt, s hanyatló ereje miatt a közügytől visszavonva magát, csupán könyveiben, s szeretett hazája leendő felvirulásának édes reményében élt, s midőn hiába várt, midőn ez nem — sőt ellenkező történt, kérdésemre t

Mi lészen ebből?* elbúsulva, mindig ezt feleié ismételve „a jó Isten tudja* ta jó Isten tudja* édes fiam. Tiszta hazafiúi érzetét mind végig megtartotta, habár — a bölcsek szokása szerint — nem fitogtatta, csak annyit mondott és meg is hagyott, hogy sírja felett egyedül csak t

mint a szép hives patakra4

s a szózat, egy rector vezetése alatt hat iskolás gyermek által énekeltessék az elmondott egyszerű halotti ima után. Igy történt. Egyszerű élet, egyszerű könyörgés, egyszerű éneklés, mégis megható s épen mert egyszerű, oly magasztos. A december 23-án kiszenvedett földi rész dec. 26-án karácsony második napján adatott át az anyaföldnek testvére porai mellett, az ősi birtok kertjében most hóval fedett, majd kizöldülendő s árnyat adó susogó hársfák szomszédságában, mintegy jelképezve általok a halált és feltámadást vagy jobban mondva Jia van halál, lesz feltámadás.* Béke lengjen sírja felett. Áldás lebegjen a 80 évet töltött Mádi Pappszász József porai felett. Csengery József, átányi ref. lelkész. A diákok, s valamennyiünk »generális Pali bácsija* T. Szobi Pál nagy-peszeki reform, lelkésztársunk nincs ! többé 1 . . Szabadjon nekem, mint a ki az elhunytat közelebbről ismerém, életrajzát néhány sorral e lapokban leirni ; s ezáltal az őt ismerőknek kimultát tudtul adni. Szobi Pál született Kis-Szecsén (Barsm.) 1813-ban szegény földmives szülőktől. Elemi tanulmányait ugyanott végzé. Atyja nem akará őt taníttatni, de a 11 éves gyermek — bátyjait Losoncra vivő apja után szökött ; s az apa felismervén a gyermekben a tanulási kedvet és tehetséget: őt is magával vivé Losoncra — a barsi tanulók akkori Parnassusába. Sok nélkülözések, szenvedések után elvégzé iskoláit Losoncon — Steller professor idejében — a philosophiaig, s onnét Pápára ment a theologiát folytatandó. Iskolái bevégzése után Nagy-Sallóba ment academicus rektornak, s ott kitöltvén a 3 évet: garam-vezekényi segédlelkész lett; honnan 11

/2 év múlva a garam-kis-sallói gyülekezet hivá meg lelkészéül, mit ő el is fogadott. Itt vevé nőül az akkori barsi esperes Nt. Szabó Péter ur leányát, a széplelkü s mivelt Szabó Erzsébetet. Huszonhét évet töltött Kis-Sallón : midőn a nagy-peszeki ref. gyülekezet hivá lelkészéül 1870-ben. Itt vesztette el nejét hoszszas betegeskedés után ; itt nősült másodszor — Selmecy Julianna aszszonyt választván élettársul ; kinek karjai közt hűnyt el f. hó 10-én — hoszszas betegeskedése után — életének 68-ik évében. Gyermekei nem maradtak, mi sokszor bántá őt I életében. Szokásos víg kedélyét halaláig megtarta. Ezelőtt néhány nappal mondá nekem is : hogy nemsokára elmegy az „Ajalom völgyébe4

! De ezt csak az értheti, ki őt éltében ismeré. Irodalmilag is munkálkodott, a „Vasárnapi Újság4

, „Ker. CsalacP-ba stb. ; mint lelkész pedig : az egyház és népe javat hordozá szivén - kész lévén „mint jó pásztor4

a juhokért életét is adni. Végrendeletében több jótékony célű intézetről is -- vagyonához mérten — megemlékezett; mi, még halála után is, a jó és szent ügy buzgó bajnokának bizonyítja őt. . . . Temetése f. hó 12 én volt; de a hózivatar miatt néptelenebb volt, mint vártuk és érdemelte volna. Koporsóját özvegye s mostoha gyermekei és mindnyájunk részvétel könyei közt kisértük a végnyugalom helyére. A boldogult felett t. Bogyó Lajos tergenyei lelkész ur tartott beszédet a templomban — IV. Móz. 20 r. 29 v. alapjan ; a sírnál t. Bacsa Béla füzes-gyarmati lelkész ur mondott egy szép és sikerült oratiot, ecsetelvén a lelkészi pálya fény- és árnyoldalait. Ezen két beszédet meg j koronázta mintegy a Nt. Jókai Lajos esperes ur által mondott rövid, velős s költői hasonlatokkal teljes, szívreható elmélkedés az udvaron. Nem hiszem, hogy az ifjabb nemzedék közül — ki e vidéken jart — lenne olyan, ki ne ismerte s emlegetné őt: emlékezzék meg róla most is, midőn nincs többé ! Mindnyájan kik őt ismertük : a hű lelkész, jó barát és ismerős : „generális Pali bácsi4

porainak kívánjunk nyugalmat s békét ! A béke szelleme lengje körül sírját ! Vezekényi Viktor.