Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-25 / 39. szám

leányiskolákban is taníttassanak a halotti énekek. S hogy ezt annyival inkább olvashassa, használhassa bárki is ; a mellett, hogy külön füzetben is elkészül és kiadatik, szükséges volna, hogy a halotti énekek, az uj énekes könyv hátulsó részéhez is köttetnének. Ily énekes könyvet nem igen örömest fogadnak idősb hitfeleink, mert ők csak a magok szerencsés helyzetöket tekintik, kik a régi időből minden éneket tudnak. De ne feledjék, hogy a fentemiitett uj énekes könyv nekik is több gyönyört ad ; a mai kornak vagy nemzedéknek pedig múlhatatlanul ilyenre van szüksége, hogy az istenitiszteletben buzgósággal részt vehessen s érezze énekünk szépségét s magasztosságát. Sok gyenge prédikációt hatásossá tesz egy szép éneklés, s viszont a jó beszédnek hatását csökkenti a rossz éneklés. Nem egyszer hallottam énekelni szerető nőktől és férfiaktól a miatti boszankodásokat, hogy prédikáció után nem tudtak énekelni, mert a kántor a számtalan énekek köziil olyan dallamra énekelt, mely szokatlan, melyet a gyülekezet nem tudott. Vegyék figyelembe az énekügyet a magyarországi egyházkerületek, melyek közül némelyik alig tett valamit 1812. óta e nagy fontosságú ügyben; hallják meg a szózatot azon bölcsek, kik az uj énekes könyv készítésének nagyfontosságú szép tisztével bízattak meg. — n—0— Kellenek-e egyházi magtárak? Meglehet későn jövök, és szavam és érvelésem helyénkivüli, de legyen bármiként, nem hallgathatok, midőn az van támadásnak kitéve, a mit én részemről egyházunk anyagi jövőjére nézve célszerűnek tartok, értvén : a takarék-magtárakat: Egykor egy más egyházi lap hasábjain, ha jól emlékezem, Bognár Endre tisztelt kartársunk azt ajánlja, hogy állítsunk egyházunkban minél több egyletet, pénztárt, p. o. segély-egyleti, iskolái, templomi, árva-, magtári stb. pénztárt és ezeket minden tőlünk kitelhető erővel és igyekezettel gyümölcsöztessük, ha kevés is, de azért az az egyház jövőjét tekintve üdvös lészen egykoron. Es igaza van. Sok helyen pusztuló egyházaink jövője nagyon sötétnek mutatkozik, ha jelenleg, míg lehet, nem gondoskodunk a szükségek fedezéséről. Már pedig erre legkönnyebb és legcélravezetőbb a kölcsön- vagy takarék-magtár. Ha igy nem volna, nem lenne annyi magtár, ellene szegült volna a nép végképen, de mivel ezt nem tette, jele, hogy ő is érzé annak szükségét. Most ha épités jő, ha emelni kell iskolaházat, még csak megbírja a nép válla, de később, ha az egyes gazdák szépen levetkőztek, mi lesz ?... Azon kell tehát lennünk, hogy készen legyen az alap, melyből jövőben szükségeit fedezhesse, melyre építhessen az egyház. S ezt beismerve, váljon, mi alapot lehet könnyebben teremteni a mezei munkával foglalkozók között, mint olyant, minek az egyesek is hasznát veszik, a gyülekezet is és a mi a nép által legkönnyebben kezeltetik ? S ez a magtár. .. Ne ejtsük el tehát a magtárak felállítását, sőt sürgöljük minden erőnkkel. Tudom, hogy vannak ellenei, mint minden újításnak, de ezek érveivel érveket állítunk szemben, és el veket. Lássuk, mit mondanak, — azt, hogy 1. Felállítani neliéz. Nem nehéz. Csak győzze meg a lelkész hallgatói főbbjeit magán uton a magtár szükségességéről, és vegye fel beszéde alapigéjeül József egyiptomi magtárait, azonnal kész a talaj, s ekkor aláírási ívet kell egy tanácsülésben elővenni, a lelkésznek lehetőleg a legfőbb összeggel aláírni, s aláiratni az elöljárókkal s azon gyűlésből kiküldeni 2 tanácsost, kik ez ívvel a híveket házanként megkeresik, lesz eredmény, természetesen először csak papíron, de termés után az aláirt gabona a gondnok által beszedetik, megrostáltatik, és magtárba helyeztetik. Megrostálni ezért kell először — ha 10 mérő kárral is — hogy tisztát adva ki, folytonosan tisztát követel szépen a magtári elöljáróság évrőlévre. Azt mondják: 2. A kezelés nehéz. Az sem nehéz. Az a fő, hogy legyenek szabályok, legyen magtári könyv, magtári ellenőr. Igy a kiadást a magtári gondnok teljesiti, felírva egy cédulára a kivinni akaró nevét, a kiviendő összeget, és az illető egyén kezesét. Ekkor a kivivő — mielőtt gabonát kapna — a cédulával megjelenik a lelkészlakon s ott a lelkész előtt a magtári könyvbe mint adós, nevét beirja, beirja nevét a kezes is, az összeget bevezeti szemök láttára a lelkész a nevek után, és a cédulára a könyvben levő folyó számot és a saját nevét. Ezen cédulával vissza megy az illető a magtárba, és kikapja gabonáját, a cédula pedig a magtárnoknál marad, hogy a főkönyvvel összehasonlittathassék. Ez ugyan kissé hosszas eljárás, de helyes és célszerű, mert azon elv nyilvánul benne, hogy kezest a magtárnokQk fogadnak el, nem a lelkész, a lelkész pedig a nála levő könyvvel az egész manipulatiót ellenőrzi, mégis nem ő felelős, hanem a magtárnok és ellenőre. Szükséges, hogy a mag tárnak 2 kulcsa legyen, egyik a magtárnok, másik az ellenőrnél. Végre szükséges, hogy a magtárnok évenként számot adjon a közgyűlés előtt, és azt az esperesi visitátió láttamozza, felülvizsgálja. Az is ellenvetés, hogy : 3. Bő terméskor benn marad a gabona. Az megtörténik, de nagy ritkán, nincs mai világban általános jó termés soha, a magtári gabonára szükség van, ha ősszel nem, tavasszal. Azután meg az évi kamat egy részét évenként, vagy akkor mikor jó ár van pénzzé kell tenni s a pénzt ,,magtári pénztár1

1

c. alatt jövedelmeztetni, igy lesz „magtár és magtári pénztár4

és mindkettő szaporodik, cél levén, hogy a nehezen forgatható fölösleg a pénztárba vándoroljon évenként. Ennek örül a nép. Van gabona, van pénz ! Ez utóbbi kezesek mellett egyeseknek kiosztandó, vagy a mi jobb, takarékpénztáriig keze-