Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-18 / 38. szám

tosnál változatosb alakban adtak már kifejezést e nézetnek. Ha mindazonáltal Paul Bert előadása nagy port vert föl, azt eléggé megmagyarázza azon körülmény, melyre már fentebb utaltunk, t. i., hogy már évek óta ki van jelölve,, legjobb barátja Gambettának miniszterelnöksége alatt a közoktatásügyi tárcára. Es most, midőn az események Gambettának kormányzatát mintegy szükségessé tették és csak rövid idő választhat el bennünket Gambetta országának végleges eljövetelétől : Paul Bertnek, a közoktatásügyi miniszterjelöltnek előadása, programmbeszédje gyanánt tekinthető. A jövendő közoktatásügyi miniszter tehát elmondta részletesen a programmját és a jövendő miniszterelnök, ki a gyűlésen elnökölt, helyben hagyta e programmot és az ezerekre menő hallgatókkal együttesen meg is tapsolta. Gambetta, ki régóta hirdette, miszerint „az ellenség a papság4

, most, midőn kormányra jut, egy lépéssel tovább megy és azt mondja, hogy az ellenség a vallás. E kijelentés után többé nem lehet kétségünk abban, hogy a Gambetta-kormány által eszközlendő reformok egyik legnevezetesbike lesz a papságnak és a vallásnak mint allami tényezőknek végleges megsemmisítése. De ha Bert kereken és himezés-hámozás nélkül mondta ki a dolgot, és bár bebizonyítani igyekezett a papság és vallás megsemmisítésének szükségességét : egy árva kukkal sem árulta el, hogy voltakép mit is ért ő a papságnak és a vallásnak mint állami tényezőknek megsemmisítése alatt. Vájjon azt-e, hogy az állam megszünteti a papok fizetését, a papképezdék, mint egyetemi fakultások föloszlattatnak, az okmányokon nem lesz többé rovat annak följegyzésére, vájjon valaki milyen valláshoz tartozik, a vallási egyletek magánegyleteknek tekintendők és hogy valaki protestáns, avagy katholikus, csak olyan jelentőségű mint például az, hogy valaki tagja-e természettudományi társaságnak vagy a mérsékletesség egyletének, hogy a magukat papoknak nevezők nem taníthatnak nyilvános iskolákban stb. stb. Hát a' kizárólag tudományos oktatásra fektetett erkölcstan alatt mit kell érteni ? Magát az atheizmust-e, avagy csak a keresztyén, vagy ha jobban tetszik, a felebaráti szeretet vallása erkölcstanának megtisztítását a képtelenségektől ? Mind e kérdések körül homály lebeg még. De a diskusszió a sajtóban e tárgy körül már is nagyon élénken foly. Úgy vélekedünk, hogy ezt az egész valláskiirtási programmot nem kell olyan komolyan és betű szerint venni, miként néhány lap teszi. Maga Paul Bert és Gambetta bizonyára meg vannak győződve, miszerint ilyesmi keresztülvihetlen. Nézetünk szerint nem valami népszerüséghajhászás e nagyhangú jelszó kiadásának valódi célja. Hanem az, hogy mumus legyen a francia clerusra nézve, melynek túlkapásait, államellenes üzelmeit Gambettáék máskép nem tudnák megfékezni, mint ily módon. Megakarják rémíteni az ekklézsiát, melynek nincs kedve militánskodni, hanem törik-szakad triumphans akarna lenni; s elég cynicusok, hogy e megrémitést ily kegyeletlen ténynyel kezdik. Apróságok. Egy svájci kath. lap, a Eribourgban megjelent Liberté (!) egy francia jezsuita atya rettenetes levelével lepte meg a világot. „Tudatni kívánom, — így hangzik a levél, — hogy a Szent Szűz a Gouy-kórházban megjelent. ICpen olyan volt, mint a lourdesi megjelenésekor. A szűz egy 32 éves asztalos legényt választott látogatásai tárgyául. Legutolsó s legnevezetesebb találkája a hét fájdalmú szűz Anyánk napján volt. A szent szűz kipanaszkodván magát a hitnek Franciaországban történt megsemmisítése felett, így végzé beszédét: Mivel Franciaország nem gondol többé a Szent Anya könnyeivel, sem a Fiu fájdalmával, a többek között a következő szerencsétlenségek fognak reá tódulni: Az új szülöttek eihallása; az egyháznak az államtól elkülönítése ; templomok bezárása ; papok üldözése (csupán Anglia és Svájc adnak menhelyet az üldözötteknek). Az 1881 -iki szüret előtt rettenetes háború Poroszországgal ; Franciaország leigázása ; azután pedig Gedeon 300 vitézeihez hasonló férfiak kicsiny csapatja által való felszabadítása. V. Henrik fogja visszaűzni az ellenséget, diktálandja a békét s állitandja vissza a vallást és a jogot. Az eredeti és authentikus (11) okiratból kivonta, Rodez, le T24. mars 1881. S. de Reneville.* •sí-Nem csoda azután, ha olyan vallásban, mely ily őrültségeket büntetés nélkül eltűr, sőt elfogad, a következő botrányos s emberietlen dolgok történnek: A Bombay elnökségéhez tartozó Belgaum, jelentékeny katonai telep, mely mellett egy európai gyarmat is alakult hivatalnokok s katonák családjaiból, kereskedőkből s különféle polgári elemekből, minőket egy terjedelmes s állandó katonai telep szokott maga köré gyűjteni. Ezek közül a katholikusok leánygyermekek nevelése végett egy zárdát alapítottak, melybe aztán nemcsak katholikusok, hanem, — más intézet nem levén, protestánsok is beadták leányaikat. A jó nénék ezt arra használták fel, hogy a protestáns leánykákat áttériteni törekedtek, mely törekvésük ez évben valóságos botrányig ment. Volt ugyanis a növendékek között egy 10 éves protestáns leány, kinek édes anyja féltvén leányát az áttéritéstől, kiakarta azt venni a zárdából, a mit azonban a nénék megtagadtak s csakis a hatóság közbelépése folytán nyerhette vissza az anya gyermekét. A jó nénék most cselhez folyamodtak. A fiatal