Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

István istvándii, Dómén;/ József nagyberényi, Kiss Endre szentbenedeki, Kórmendy Sándor hedrahelyi ref. lelkész és esperes, és Verbay István csurgói ref. lelkész, Somogymegye állandó választmányi és népnevelési bizottsági tagjává választatott meg. — Vácon e héten merényletet követtek el a fegyházi ref. lelkész ellen. Kovács József, a legmegrögzöttebb fegyencek egyike, magános erkölcsi oktatást kért Batta Mihály ref. lelkésztől, de alig nyitotta meg börtöne ajtaját a börtönőr, a fegyenc rárohant s. egy beretvával halántékon sújtotta. A nagy sikoltás hallatára a lelkész kinéz a kihallgató szoba ajtajan. Kovács meglátva őt : otthagyja az elájult börtönőrt, s e szavakkal; »kutya, most meg fogsz halni!* a kihallgató szoba felé rohan. Batta magára húzta az ajtót, melyet azonban a fegyenc a felső üveg boriték betörése után mégis kifeszített. Most iszonyú dulakodás fejlődött ki közöttük. Minthogy azonban a lelkész lélekjelenlétét el nem veszité : valahogy mégis kimenekült a szobából s az emeletre szaladva egy üres cellába futott. Kovács azonban itt is rátört s leterité őt a tőidre. Batta erősen védte magát s kifacsarva a gonosztevő kezéből a beretvat : azt messze eldobta. Erre Kovács e szavakat ordítozva: „nem fogod többé olvasni a bibliát* neki esett a lelkész szemeinek s hatalmas ökleivel ki akarta azokat helyükből tolni. Batta nagy nehezen ismét talpra állott, s lefelé futott a lépcsőkön. Üldözője azonban gáncsot vetett neki: mire a lelkész földre rogyott. Ekkor aztán Kovács az ismét kezébe kaparított borotvával felhasitá Batta hasat. Ez alatt az ájultságából felocsúdott börtönőr egy pár fegyenccel a lépcsőhez sietett. De a dühöngő, fegyenc-társainak egyikét szintén megsebesítette, s végre iszonyatos tetteit mintegy megelégelve : önkényt visszatért cellájába, hol csak másnap, s akkor is adaz küzdelem után tudták elfogni. A merénylet előre kigondolt terv szerint hajtatott végre ; s e terv kivitelére a javitó osztály egészen alkalmas volt. E helyiségnek ugyanis mindkét bejárata folyton be van zárva, a cellák szintén becsukvák, s az egész osztályra csupán egy börtönőr vigyáz. Az osztályban levő fegyencek ugyan hallották a lármát, de bezárt szobáikból ki nem jöhettek. A két bejárat is zárva levén : a többi osztályokból sem érkezhetett segitség. E szerint midőn Kovács a börtönőrt leütötte, bátran üldözhette a lelkészt. A merénylet áldozatai közül ketten u. m. a lelkész és a börtönőr életveszélyes sebeket kaptak. Batta arca egészen el van torzulva; szemei vérben úsznak s iszonyúan meg vannak dagadva. Egyébiránt állapota eddig még megnyugtató. Csak a még be nem állott sebláz ne váljék végzetessé a derék lelkészre, ki ernyedetlen buzgalmanak lön aldozatává. O ugyanis Kovácsot, ki sem tanulni, sem a templomba járni nem akart, nem szűnt meg jóra buzdítani. Ép ez bantotta a megrögzött gonosztevőt, ki jó akarattal eltelt lelkészét ellenségének tekintette s mint ilyet, minden áron megakarta gyilkolni. — A valias- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Könyves Tóth Mihály és Kémethy Lajos debreceni ref. lelkészeknek a nevelés és tanügy terén kifejtett íigybuzgó és eredményteljes fáradozásaikért, Debrecen városának pedig az elmúlt négy év alatt népnevelési és közoktatási célokra tett 200.000 frtot meghaladó áldozatáért, elismerését nyilvánította. — A nagy-kőrösi ref. főgymnasium volt növendékeihez azon alkalomból, hogy Ádám Gerzson igazgató február 22-én ünnepli tanársága negyedszázados jubileumát, fölhívást intéz a Szüts Ferenc tanár elnöklete alatt alakult rendező bizottság. E nap emlékét egy Adám Gerzson nevét viselő alapítvány létesítése, esetleg a jubilánsnak átadandó emléktárgy beszerzése által veli a bizottság leghelyesebben megünnepelhetőnek, miért is a főgymnasium volt tanítványait adakozásra szólítja fel. * A Jogtudományi Közlöny az 53. §. dolgaban a kir. tábla fölmentő Ítélete ellen történt keserű felszólalásokra reflectálva, ezeket mondja: „Ha áll az, ami a kir. tábla ítéletének indokolásában foglaltatik, hogy a keresztyén egyén vallásfelekezete nem változtatható meg 18 éves koráig, hogy sem a keresztelés, sem az anyakönyvbe vezetés az ily egyénnek a törvényben megállapított felekezetét nem alterálja : akkor ezen egyéneknek a vallásfelekezettel kapcsolatos személyi minősége a törvényben megállapított eredeti felekezetük szerint döntendő el. A vegyes házasságban élő prot. apa fiúgyermeke, akit kath. lelkész keresztelt is meg és vezetett anyakönyvbe, protestáns marad. Házassága prot. nővel nem vegyes házasság; kath. lelkész meg nem esketheti; a házassági akadalyok rá nézve a prot. szabványok szerint itélendők meg; a házasság érvénye felett nem a szentszék, hanem a polgári bíróság ítél ; gyermekei protestánsok, házassága fölbontható.* * A nagyváradi ref. egyház f. hó 16-diki tanácsülésén Máté Lajos interpellátiot terjesztett elő az iránt, hogy miért nem részesíttetnek minden iskolában vallasos oktatásban a ref. gyermekek. Ennek folytán a lelkészek utasíttattak, hogy e tárgyban a tanfelügyelővel egyetértőleg mielőbb intézkedjenek. Ugyanakkor fogadtatott el Halász József azon sajátságos ajánlata, hogy 1000 frt alapítványt tesz az egyház javára, ha az egyház az ő leendő sírját gondozza. * Kossuth Lajos nagy hazánkfia reánk nézve igen érdekes kéziratának másolatát közli a Magyarorsz. és a j Nagyv. mult heti száma. A sátoraljaújhelyi ev. leányegyház 1827-ben tartott gyűlésének jegyzőkönyve ez, mely elejétől végig Kossuth Lajos által sajátkezüleg íratott. E jegyzőkönyvben két igen nevezetes határozatra akadunk. Az egyik a következő : „Különösen figyelemre méltatván az egybengyűlt ecclesia a nemzetiségnek a a maga kebelében is lehetség szerént leendő előmozdítását .... rendeltetett, .... hogy a predikatio mindétig és egyedül magyar nyelven tartasson, az Úr vacsoraja | mindazonáltal magyar, német és tót nyelven szolgaltasj son ki.* A másik határozat „végképen eltörültnek* nyilvánítja az addig szokasban volt oftertórkimot s az egyház költségeinek fedezésére a predicatiók alatt történni szokott tányérhordást. Ez érdekes okmányt, az