Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-18 / 38. szám

TÁRCA. Az uj énekes könyvről. — Második közlemény. — Miután e t. lapok 36. számában azt irtam a mit irtam ; erkölcsi kötelességemül ismerem kijelölni már most azokat az énekeket, mik — szerény nézetem szerint — mostani énekesünkből okvetlen átveendők, s miknek felvételét és fentartartását ügy magyar nemzeti létünk, mint protestáns voltunk egyiránt parancsoljak s kötelességünkké teszik; a melyek épen olyanok — mint a „Népdalok hősében* Jókai mondja, — hogy a vers és dallam együtt látszik születve lenni. Ezúttal azonban nem lehet elmulasztanom, hogy ne szóljak olyanokról is, melyeket kivánok ugyan elhagyatni, de történeti tekintetből kell némi megjegyzéseket rájuk tennem. Jőnek hát ezek is sorba, — a melyekről pedig nem szólok , azokra e hallgatás által mondom ki a ,pereant-*ot. 1. » Uram isten siess." , Könyörülj rajtunk. * „ Ila te meg nem tartasz.* Mindhárom ének 1636-ban jelenik meg először önálló énekül a Rakóczy-Gelei-féle trradudl-ban. Az elsőnek korábbi nyomára még eddig nem akadtam, s mind eddig nem is tudom, hogy a jó öreg Gelei hol vette ? hanem a két másik igenis feltalálható — nem mint önálló ének, hanem — mint egy bizonyos énekrész a „Kálmáncsai* irott énekesben — (vagy Graduálban) 1622-ből, s a Nagy-Dobszaiban még korabban. Ugyanily énekrészek ííl jőnek elő ezek a Gelei Gradualban is, — nevezetesen a .Könyörülj rajtunk* kiegészítő része volt a Quadragesima vasárnapra rendeltetett Antiphonának. Áll ez 4 részből s így kezdődik : .Eljöttetek nekünk poenitentiának napjai, bűneinknek váltságára, lelkünknek idvességére, könyörülj rajtunk* stb. (ebből latszik, hogy 1636 előtt nem volt ez önálló ének) van pedig ez a N.-Dobszaiban a 117. lapon. A . Ila te meg nem tartasz* kiegészítő része volt az ,Antiphonae Quotidianae*-nek, mely a N.-Dobszai ban a 138. lapon kezdődik így: .Dicséret legyen neked sz. háromság és teneked egyenlő Istenség, mind eleitől fogva most és mind örökkön örökké,* — s volt ennek a 17-dik része, akkori írásmód szerint eképen : ,Ha te meg nem tartasz uram isten, heaban vigyáznák az mi szömeink.* Áll az egész 29 részből. Ezekkel az ,Antiphonak*-kal kezdődött az isteni tisztelet s mivel egyes részeit különféle cerimóniakkal — majd ülve, vagy allva, majd térdre esve, majd mellüket verve — énekelték, e két résznél épen fel kellett állni, így lett ezekből .felálló ének*, s maradott meg mind e napig, bar mindkettőnek dallama is mutatja, hogy kezdetben is önállók nem lehettek. E három éneket tehát sem szövegi sem dallami tekintetben nem ajánlom, s elhagyandónak vélem. 2. , Istennek sz. jia1

régi latin ének volt a 15. (vagy még korábbi) századból így : .Sub tuum praesidium confugimus Sancta Dei Genitrix; nostras deprecationes ne despicias in necessitatibus, sed a periculis functis libera nos semper, virgo gloriosa et benedicta.* Tehát szűz Mariat imádó ének volt, — magyarul is énekelték, az első és utolsó sort igy: .Istennek sz. anyja.* .kegyelmes anya,* a többi úgy volt, mint ma. Az első magyar reformátorok alakították at, dallama ma is ugyan az (Révész »Figyelmező*-je 1872. I. II. fűz. 55 1.). Csudalatos azonban előttem, hogy míg egyéb latin hymnusok dallamaival sűrűen talalkozunk a XVI. és XVII. századi különfele gyűjteményekben, addig ennek dallama sehol nem jelenik meg, sőt szövegét is az altalam ismert XVI. szazadi gyűjteményekben nem talaltam. Ebből azt következtetem, hogy nem az első' magyar reformátorok alakították át, — hanem a XVII. szazadban kellett bevétetnie, minthogy azon szazadban jön elő. Dallama úgy szólván semmi, — egy sor van benne gyönyörű : „de szabadíts meg,* — ezért azonban nem érdemes megtartani, — elhagyandó. 3. „ Uram a töredelmes* bővebben irtam róla a „Prot. Pap* tavalyi folyamaban. Német ének, átvették a franciak is, (1862-iki gyűjt. 49. sz. a.) dallama kiváló becsű, halotti énekünk is megy ra, okvetlen megtartandó. 4. t

Ez esztendőt megáldjad.'1

E dallam annyira vérünkké valt a ,Szent isten noha néked* szövegen már, hogy elhagynunk valósagos isteni tisztelet elleni vétség volna, annyival is inkább, mert a „Sz. isten* szövegen éneklik, velünk, a magyarországi ref. németek, tótok, szerbek, ez utóbbiak nem azon a szövegen, vagy fordítás szerint, melyet .Éneklő kar*-orn 22. lapján irtam volt, hanem az 1874-ben kiadott (U Budimpesti. Tiskarna Viktora Hornyanskoga) énekesükben a kitűnő képzettségű horvát patrióta Marsó Kde fordításában így: .Sveti Bo^e koji si Na visoki nebesi* stb. 5. » Örvendezzen már e világ* a XVI. századból való, benne van a Nagy-Dobszaiban, a 48 lapon. Szerzője ismeretlen, — dallama német (Lutheré). — Kiváló biblikus tartalmánál fogva újra dolgozandó (csakhogy jobb ízléssel) s dallama történeti becse s szépségénél fogva mindenesetre megtartandó. 6. ,Dicsérd lelkem istenedet1

(16.) a XVII. századból való, ma mar sokkal szebb .nagy héti* éneket lehet irni Luther szép dallamara. Elhagyandó. 7. , 0 ártatlanság báránya* (17.) a XVII. századból való. Kiváló szép magyar dallamára jobb ízléssel .nagypénteki* ének irandó. 8. ,Emlékezzünk ez napon* (25.) a XVI. százból való. Sem szövege nem alkalmatos ma már, sem dallamara nem érdemes uj szöveget irni. Elhagyandó. 9. ,Feltámadt a mi életünk* (26.) l'éczeli Király Imre éneke (ki érsekújvári pap volt 1635-ben, itt írván — s nevezett évben advan ki ,Catechizmus*-at, melynek ma már csak egyetlen példanya talalható az er-