Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-18 / 38. szám

vényhez alkalmazkodva fájó szívvel látjuk, miként lesz megzavarva békénk, nyugalmunk s miként esnek áldozatul ártatlan kisdedeink a törvényesség szine alatt a nagy Molochnak : addig a hatalmas klérus markába nevet s azt mondja, hogy úgy kell nektek eretnekek. Vagy ha meghallgatom a rimánkodásokat s keresztelek esketési bizonyítvány nélkül, nyerek valamit ? Épen semmit, sőt veszitek. Mert ha netalán törvénybe ütköző dolgot követek el, törvénytelen gyermeket törvényesnek irva: a >;

>

szigoruan köteleztetnek^ szavakból kifolyólag, ki tudja milyen büntetést fognak reám mérni. A törvényszékre hurcoltatásból és az anyakönyv kiigazításából folyó költségek minden esetre az én nyakamba hárittatnak, mint a ki a hibát elkövettem. És igy ha semmi egyébb büntetés nem is ^de — a mi szintén eléggé érzékeny sebet ejt minden falusi pap, különben is többnyire aszkórban szenvedő erzsényén — minden bizonynyal érni fogja a törvény meg nem tartásából. De ezt nem is számítva, nem nagyobb-e a morális veszteség, ha bizonyítvány nélkül fogok keresztelni ? Ám tekintsük meg. Ha először tűzzelvassal ragaszkodom a miniszteri rendelethez s minden áron kapacitálni igyekszem szegény felebarátomat, hogy ezt a törvény kivánja, melynek mindért ember engedelmeskedni tartozik, ennek igy kell lenni, másként nem lehet, s utoljára mégis megesik szivem és megszánom szegényt, mert talán a kisded is nagyon gyenge s keresztelek bizonyítvány nélkül : ismét mit nyerek ? Semmit, sőt veszitek nagyon sokat. Mert az, a kinek szánalomból kereszteltem bizonyítvány nélkül, nem fogja ám elhallgatni e tényemet, sőt hirdeti uton-utfélen, hogy igy és igy járt a pappal, de végre is az engedett. Ily esemény után hivatkozhatom aztán akármelyik hívemnek a törvényre, mondhatom, hogy a törvény ezt és ezt parancsolja: hasztalan, nem fogja elhinni, vagy ha elhiszi is, azt fogja mondani: ^nem tudja azt meg senki, lám ezen meg ezen is segített tiszt, uram, hiszen én is nagyon szegény vagyok/ Ime elvesztettem hitelemet s még szememre is lobbantják, ha egyszer valakinek a törvény meg nem tartása által kedveztem. És ha aztán még sem engedek, mert meg kell állni a sarat, hogy hitelem visszaszerezzem : akkor zsarnok, igaztalan szívtelen vagyok; szóval minden, csak jó nem, s jó szerencse, ha szemembe nem mondják: az a másik bizonyosan jól megfizetett. Keserű tapasztalatok ezek. S ama rendelet kiadatása óta bizonyára nem egy lelkésznek volt szomorú alkalma efféléket tapasztalni. De hát mit tegyünk? Eleget tegyünk-e a miniszteri rendeletnek, vagy ne? Minden bizonnyal be kell ezt töltenünk teljes mértékben, mert törvény és mert saját jól felfogott érdekünk parancsolja. De hogyan ? Ez a bökkenő. Csak úgy, mint a közmondás tartja, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. Es itt arra a pontra jutottam, a hol félek, hogy kisebbségben maradok, mert egy kis csorbításról leend szó. De hát uraim, az isten szent szerelmeért, szereztek-e már önök valamit áldozat nélkül? Bizony nem merem hinni. Áldozzunk hát egy keveset egymás békéjeért és nyugalmáért is, hiszen nekünk szól az ige : ^egymásnak ter"hét hordozzátok, és ugy töltsétek be a Krisztus 'törvényét/ Ugy vélem, hogy minden nagyobb jövedelemcsorbitás nélkül megtehetnők mi azt a jövőre nézve olyan híveinknek, kikről tudjuk, — tudnunk kell — hogy cselédemberek és igy ki vannak téve azon eshetőségnek, hogy reform, egyházból jőnek hozzánk esküdni: esketés alkalmával kezükbe adjuk a bélyegtelen esketési bizonyítványt ingyen, eme szavakkal: itt van atyámfia, ezt megőrizd, mert még nagy szükséged lehet rá, rá van irva, hogy mire használhatod stb. De hiszen igy bélyegcsonkitást követünk el s nagylelküsködésünk által kitesszük maguna minden lépten-nyomon bekövetkezhető büntetésnek? Épen nem. Folyamodjék a superintendentia vagy mivel egyetemesen érdekel mindnyájunkat, folyamodjék az épen összeülendő zsinat a minisztériumhoz, hogy az e tárgyban kiadandó, de semmi más esetben nem használható esketési bizonyítványokat a bélyeg alól mentse/fel. És ha a minisztérium kérelmünknek helyt ad, a mit a törvény megtarthatása érdekéből sem szabad megtagadnia: utasittassék az egész lelkészi kar, hogy minden ezután kötendő házasság alkalmával, mindazoknak, a kik a máshova költözésnek ki vannak tétetve, a bélyegtelen díjtalan esketési bizonyitvémy — mint a vall. min. 1878. jun. 29. 14658. sz. a. kiadott rendelete előtt a tartalékos és szabadságos kato-