Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-11 / 37. szám

A Krisztus sírja. Köztudomás szerint van Jeruzsálemben egy t Szent Sír* nevezetű egyház, melyben a látogatóknak Krisztus állítólagos sírját mutogatják s ettől néhány méternyire van a kősziklában egy lyuk, melyben Jézus keresztfája volt felállítva. E szerint a kalvária és a sír, csekély tá­volságra egymástól, egy templom kerületében vannak, benn a városban; de amely ma sokkal kisebb a Heró­des idejebeli Jeruzsálemnél. A Szent Sír hitelességét minden időben kétségbe vonták azok, kiket nem vakítottak meg az előítéletek s kik a kérdést a történelem és tudomány világánál ta­nulmányozták. De ha a Szent Sír, — melyet a katholikus és görög keresztyénség Konstantin óta tiszteletben tart, — nem hiteles, lehetséges-e feltalálni azt a sírt, melybe csak­ugyan a Krisztus temettetett ? A palesztinai kutatások angol vezetője Conder szerint, — ki éveken át foglal­kozott a tulajdonképeni Palesztina térképének elkészíté­sével, — nemcsak nem lehetetlen, sőt — véleménye sze­rint — ő meg is találta a valódi sírt. Nem állítja ugyan teljes biztonsággal, de minden felmerült hypothesis sze­rint valószínűnek tartja. Fölfedezésének kiindulási pontja az a föltevés, hogy a nyilvános végrehajtások, a valódi kalvária helye az a tér volt, mely jelenleg »Megkövezés helye* név alatt ismeretes. E hely mellett Conder egy sírt talált, mely az egész környéken magánosan van; egy sziklába vájt sírt, melyet több jelből Heródes idejebelinek ítél, s véleménye szerint ez a Krisztus sírja. PC szerint az egész állítás arra a feltevésre van alapítva, hogy a , Megkövezés helye* : a kalvária ; de mivel ez megcáfolhatlanul bebizonyítva nincs, maradunk to­vábbra is a hypothesis terén, s így jogosan vizsgálhat­ják, ha van-e legalább valószínűsége annak, hogy a Conder altal felfedezett sír volna az, melybe Krisztus teste tétetett. PC végett menjünk a forrásokhoz s lássuk meg, hogy mit szólnak az egyedüli dokumentumok, az evan­géliumok. Marknál nem talalünk erre nézve semmi útbaiga­zítást ; ő csak annyit mond, hogy az arimathiai József megnyerte Pilátustól Jézus testét s ,helyhezteté cl kopor­s ha, mely kősziklából vágattatott vala." (XV. 46.) Hol volt ez a sír? Kié volt? ICzekre nézve nem mond semmit. Lukácsnál sem találunk többet. O is mint Márk, egyszerűen elmondja, hogy a koporsó helyezteték a kősziklaba s csak annyit tesz hozzá : ^melyben még senki nem helyeztetett vala.* Nem világosit fel sem arról, hogy hol volt, sem arról, hogy kié volt a sír. Máté és János már világosabban, részletesebben szólanak ; de az a baj, hogy beszédjök nem vág össze. Arra nézve, hogy a sír minő helyen volt, János ezt mondja : t Azon a helyen pedig, a hol megfeszíttetett vala a Jézus, vala egy kert és a kertben uj koporsó, melyben senki még nem helyeztetett vala.* Máté nem mond semmit a koporsó helyéről, de határozottan megnevezi annak tulajdonosat. Ezt mondja : tArimathiai József helyhezteté az ő koporsójába, melyet kősziklából vágatott vala ki.* E két textus összehasonlítása és egybevetése sze­rint, az arimathiai Józsefnek a varoson kivül egy kertjé­nek kellett lenni, melybe egy sírt készíttetett, s mivel ez a kert határos volt a kalvai iaval, a sírba könnyen át lehetett helyezni Jézus testét. Minél fogva a görög római legenda így okoskodik : Mivel a kalvária és a sír egymás mellett voltak, mi azokat egy egyházba fog­laltuk. Conder szintén így gondolkodván, azt mondja : ,A megkövezés helye mellett, — mely szerintem a nyil­vános végrehajtások helye, az igazi kalvária, — találtam egy magánoson levő sírt, mely Heródes idejebelinek látszik, tehát ennek kell a Krisztus sírjanak lenni.* Ámde a két szöveg egybevetése nem önkény­szerii e, s nem inkább ellenmondás van-e közöttök ? Nem akarunk a felett vitatkozni, hogy a Máté és János evangéliumai mint történelmi okmányok, mennyi bizalmat érdemelnek. Az egyik az első századbeli pa­lesztinai hagyományok foglalata ; a másik a második század közepe táján kiadott theologiai értekezés ; tehát az elsőnek mint történelmi okmánynak nagyobb érté­ke van. De hagyjuk ezt a tárgyat, melynek megvitatására kötetek kellenének ; tartsuk magunkat egyszerűen a szöveghez, és lássuk, ha lehet-e- azokat egyesíteni, egy­mással összezavarni, mint azt rendesen tenni szokták. Máté nem mond semmit a sír helyéről,'de meg­mondja, hogy az kié; János nem szól semmit a tulaj­donosról, de megjelöli a sír hollétét. Máté nemcsak azt állítja, hogy ez a sír az ari­mathiai Józsefé volt, hanem azt is, hogy azt a maga számára vágatta a kősziklába ; azaz, ez az ő sirja lett volna, melyet a gazdag zsidók szokása szerint előre megkészíttetett. Ha már most megfontoljuk egyrészről a Szent Sír-YÓ\ az egyház hagyományos állítását, másrészről Conder leve­lét, melyben felfedezését előadja: arra a következte­tésre jutunk, hogy Arimathiai József, azon a helyen csi­náltatott magának sírt, melyen a nyilvános kivégezte­tések szoktak lenni. Valószínű-e ez ? Nemcsak nem az, de határozottan ellene mond mindaz, a mit csak a zsidó fogalmakról, hitnézetekről, előítéletekről tudunk. Minden korban és tartományban a nyilvános ki­végzési helyek becsteleneknek tekintettek. Ez az áta­lános, mert természeti érzület különösen megvolt a zsi­dók között. Hiszen előttük minden hulla megérintése tisztátalanná tette az embert. Tóbiás könyve, — mely valószínűleg kevéssel régibb a keresztyénségnél s mely tanuja volt az ezen korbeli zsidók érzelmeinek — leg­több világot vet e kérdésre. Tóbiás kegyessége épen 74«

Next

/
Oldalképek
Tartalom