Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-04 / 36. szám
ványok eszközlése által. Más szóval s példával élve, mint evangelikus atyánkfiai megteremtették és gyarapítják évről-évre a Gusztáv-Adolf-egyletet és az egyetemes evangelikus gyámintézetet; mint a hogy létrehozta a tiszántúli e. kerület a relorm. segélyegyletet s az egyes e. megyék, azok között a f.-szabolcsi is, az e. megyei domesztikát ezelőtt huszonkét évvel; és ma már, más kezelési alapokkal együtt, melyek kamatainak i /o-ja szintén e pénztárt illeti, 14—15 ezer frtból 8000 frtnak a kamatai felett egészen, a többi tőke kamatának pedig iff l /o-ja felett rendelkezik saját közigazgatási szükségleteinek a fedezésére. Mindenekelőtt, ha valóban és igazán egyesülni és közös erővel működni akarunk, adja át mindenik kerület hasoncélú alapitványait a közös országos egyházi segélyalapnak; jelesül a tiszántúli adja át a segélyegylet tőkéjét, mely gondolom 33,000 frt.*) Aztán gyűjtsünk alapítványokat országszerte tehetős, és főrangú hitfeleink körében, hogy ne mindig az alsóbb rendűek emeljék a terheket; még pedig necsak 500 frtosokat, mint a tervezet (II. 5. §. e.) javasolja; hanem 1000, sőt 10,000 frtosokat is, azon kedvezmény nyújtásával, hogy a nagyobb alapítók előjogokat is élvezzenek, mint az minden ily társadalmi egyesületnél s az evangélikusoknál is gyakorlatban van; p. o. a tízezer frtos alapító és utódai, magok jelölhessék ki, hogy kinek vagy mely egyháznak akarják nyújtani segélyül alapjuk kamatainak rendelkezés alatt álló részét. Aztán gyűjtések rendeztessenek e célra az egyes egyházakban, önként értetvén, hogy a mely egyház nak külön magtári- vagy más alapítványa, vagy tőkéje van: a gyűjtés, kéregetés mellőzésével abból adjon évenként bizonyos összeget. De az adomány mennyiségét ne szabjuk meg, mint a tervezet teszi. Ez az, hogy: az erős a gyengébbet gyámolitsa; igy értelmezem én azt, hogy „egymás terhét hordozzátok !u Ezenkívül minden kigondolható eszközöket és módokat használjunk fel egyházunkban és összejövetelek alkalmával az országos reform, segélyalap növelésére. Egyszóval az önkéntes adakozás és ne a kivetés elvét fogadjuk el; mert amaz előbbi eszközök által és mó*) Nem otthon, dolgozó szobámban irom e sorokat ; e miatt a számadatokat nem idézhetem, csak emlékezet után mondom, nem lévén kezeim közt segédkönyveim. G. P. don, amit gyűjtünk, annyi lesz az alap, tisztán és valósággal; a kivetés által pedig, a mi lesz is, csak papiroson lesz s nagyrésze örökre bevehetetlen levén, segélyezés alapjául nem vehető fel soha. Annyi bizonyos és világos, hogy ezen az úton egyszerre, a „legyen" szóval nem fogunk valami nagy alapot teremteni. Tisztán áll előttem, hogy évenként nem helyezhetünk kilátásba 54,000 frtnyi „bevételi előirányzatot"; de szebb, keresztyéniesebb, evangyéliomszerűbb alapon fogunk mozogni, mint a kivetés és az ezzel járó örökös exequálás útján. Az országos segélyalap növeléséhez számíttatnék s adatnék jövőre még az államsegély is, hogy igy ne forgácsoltatnék el az, mint mostanában történik. Ez által is ugyancsak szaporodnék az az országos segélyalap s lehetne belőle segélyezni ugyanazon egyházakat, amelyeket most a kerületek segélyeznek; sőt másunnan is növekedvén az orsz. segélyalap, többeket lehetne segélyezni, mint amennyit most a kerületek segélyeznek. Egy lényeges megjegyzésünk még van. Ez az, hogy ne egyetemekre, jogakadémiákra fordítsuk első sorban a segélyt; (mert ha a családok nem nevelnek nekünk jó protestáns világi férfiakat, a jogakadémiák ezen irányú működése nagyonis problematikus lesz); hanem szorosan és határozottan egyháztársadalmi s vallás-erkölcsi célokra. Sőt az elemi iskolák segélyezését is csak második helyre tegyük; mert e téren az államnak csak helyettesitői vagyunk s fizetünk már iskolafenntartás és tanitói nyugdíj címén évenként úgyis eleget, bizonyosan többet, mint minden más egyházi s vallás-erkölcsi célokra együttvéve. Ez irányú tevékenységünkhöz külömben követeljük ki már valahára a fundus studiorumból a minket joggal megillető részt. A zsinat összeillésének ideje közeledik. Előre is üdvözöljük a majdan együtt tanácskozó zsinati atyákat mind közönségesen. De egyszersmind kérjük őket, hogy az országos reformált egyházi segélyalap megalkotásához válasszák példányképül az önkéntes adakozás és társadalmi működés utján annyi és oly szép alapokat és segély-egyleteket létrehozó ág. evang. testvérhit felekezetet; mert e tekintetben ez mozog evati| gyéliomi, krisztusi alapon. Görömbei Péter.
