Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-04 / 36. szám
tudósunk épen akkor omlott össze, midőn az egyház hajóját a sík tengerre valánk bocsátandók s elvesztettük benne az épen ezen mai viszonyok közt eléggé meg nem siratható regulátort, ki az egyedüli volt közöttünk olyan, a ki költséget, fáradságot nem kímélve, hírlapokban és önálló füzetekben vitatta, kerületek és konventek ellenében is — ha kellett — egyházunk sarkalatos elveinek érintetlenül hagyását, melyelveket nálánál jobban talán senki sem ismer. Mióta az ő kezéből kihullott a toll, alig vesz valaki fáradságot a két millió református magyarságból, hogy a konventi előmunkálatokkal tüzetesen, behatóan foglalkozzék s azokhoz hozzászóljon. Pedig az efféle felszólalások, ha uj irányt nem jelölnének is ki, már azáltal, hogy az előmunkálatokban lefektetett elvek, eszmék felett, az illetőket gondolkozásra birnák s az egyoldalú elhamarkodástól megóvnák, már ezáltal — mondom — hasznos szolgálatot tennének. A ref. tanitók az őket érdeklő ügyeket legközelebb országos értekezleten beszélték meg. Hát a reform, lelkészi értekezletek, teszik-e, tették-e vita tárgyává, az előmunkálatokban található, őket oly közelről érdeklő tárgyakat ? Eszökágában sincs, hogy mozduljanak jobbra vagy balra. A Bethesda tava felőlünk akár fenékig megbiizhödhetik. íme itt van egy lényeges kérdés: az országos segélyalap és az annak alapját tevő, lélekszám szerint, évenként fizetendő 3 kros javaslat, mely az egyházakra oly roppant terhet rak. Hát ez sem érdekel bennünket, református papságot ? Avagy azt tartják talán némelyek, hogy ez az egyház terhe, az egyház ügye, az egyház érdeke. Hát hiszen ebben lehet valami. Tudjuk azt nagyon jól, hogy az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején, az országos segélyalap ügyét, akkor még domesztika címén, előkelő világiak, azok között világi állására nézve mai nap a legelőkelőbbek egyike, Tisza Kálmán miniszterelnök ur is, épen e becses lapban és gyűlésekben is vitatták; de ma sokkal inkább általánosíthatjuk a mondást, mint eddig bármikor, hogy a milyen a pap, olyan az ekklézsiája. Világi előkelőségeink annyira elfogytak, vagy elfordultak tőlünk, hogy maholnap az egyház érdekét, a reform. papság egymagára hagyatva fogja képviselni. Rajtunk a teher, rajtunk a felelősség is. Ezen teher és az ezzel járó felelősség érzete késztet engemet, a legigénytelenebbek egyikét, hogy szóljak valamit az országos segély alaphoz és tőképen a lélekszám utáni 3 kros bevételi előirányzathoz. A segélyalapra mai viszonyaink közt okvetlen szükség van. A konventi bizottság tervezete szerint ezen alap magasztos célja, még pedig „egyetlen és minden mást kizáró célja, nemzeti, egyházi létünk megmentése; ennélfogva az elszegéo > ö S> nyedett, dezolált, vagy dezoláció utján lévő, kivándorlások s anyagi terhek miatt erőtlenedő egyházak gyámolitása.<< : Hát ez ellen ugyan kinek volna szava, mikor szemlátomást pusztulunk, veszünk r! Hanem nekem részemről kifogásom van az alapot teremtő módozatok ellen, melyekhez nagyon is sok szó fér. Felhozható mindjárt első helyen, hogy e tervezet tárgyaihatására az e. megyéknek alkalom nem nyújtatott és így azok autonomikus képviseleti alapon tartott gyűléseikben, e külömben nagy gonddal és körültekintéssel készített munkálat felett véleményöket nem nyilváníthatják. Már pedig önkormányzati elvek szerint, egyesekre, vagy egyházközségekre, azok megkérdezése, vagy hozzájárulása nélkül ujabb terheket róni nem lehet. Az az autonómiának legelső princípiuma, hogy ^sine me, de me" ne határozzon se kerület, se zsinat. A hol ez elv megsértetik, ; o ' ott az önkormányzat már csak névben él, de valóságban nem létezik Akármilyen lényeges legyen is azonban a fentebbi észrevétel, el kell ismernünk, hogy a 1 szóban forgó javaslatnak csak alaki oldalát érinti és illeti az. A javaslat anyagi része ellen már sokkal nyomatékosabb ellenvetéseket hozhatunk fel. A 4. §. egyebek közt az országos reformált egyházi segélyalap jövedelmei megalkotásánál minden lélek után évenként fizetendő 3 krt, tehát a mintegy két milliónyi reform, népességtől 54.000 frtot tesz bevételi előirányzatba. Minden lélek után évenként 3 kr.! Példával világosítván ez elvet, 500 lélek után 15 frtot, 1000 után 30 frtot, 2000 után 60 frtot, 5000 után 150 frtot, 10,000 után 300 frtot fizetne évenként minden
