Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-21 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker, Kinizsy-utca 29. sz. I. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért Teljes számú pélcLém.yolsilsia.l mindég szolg-éLlLiatum^ki-Amitől régóta szorongó szívvel tartottunk, ím fájdalmas valóra vált! Szilassy Aladár ügyvéd barátunktól e hó i8-án délben Gleichenbergből e táviratot kaptuk: ,Aladár ma reggel meghalt. Teteme Füredre szállíttatik." Molnár Aladár nincs többé! A fájdalom egész tengere fekszik e pár szóban s gyászba borúi szívünk, melyhez a kedves lélek annyi év óta hozzá forrott. Lelkünk előtt latjuk a gyönge ifjút, ki húsz évvel ezelőtt külföldi útjából ismeretekkel megrakodva tér vissza az ország fővárosába, hogy itthon dolgozza föl távol vidékek hímporát. Szolgálja a tanügyet, oly lelkesedéssel, annyi tehetséggel, hogy eleve tudtuk s mondogattuk: ebből oszlopembere lesz a hazai nevelésügynek! Ambitioja már ekkor olyan, melyet Bacon a philosophia ambitiojának nevez: nem önző céloknak, hanem egyedül az emberiség fölvilágosodásának s ezzel jólétének emelésére szolgál. Nem is lehetett más oly egyénben, ki maga a megtestesült idealizmus, mely sohasem csap át szemlélődő tétlenségbe, hanem örökké tevékeny, úgy hogy Molnár Aladárnak dicsőséges földi pályafutása fényes tanúbizonyság az isteni hagyomány mellett, hogy csakugyan „az ige teremtette a világot.'' Alig haladta meg testi szenvedésekkel elárasztott kora ifjúságát, kitartó munkássága s oly tehetség, melyet zajosnak nevez a nagy világ: biztosítják számára, hogy aránylag rövid időn a hazai művelődés legkiválóbb bajnokává emelkedjék. A szellemi harc küzdterére, mely rá nézve diadaljáró aréna volt, épen lapunk hasábjain, egyházpolitikai s tanügyi dolgozatokkal vonult be. Majd az egész ország tanügyét rendezi, s midőn lelép a hivatalos tevékenység pályájáról, munkakört keres és talál az országházban s a társadalmi életben. Önemésztő munkásság, mely szellemi kicsapongásnak is beválnék, jellemzi ez utóbbi tevékenységét. Amihez fogott, egész lélekkel tette, s innen a nagy eredmények. V alóban, nem panegyris, hanem meggyőződésünk szerint csak a tiszta igazság registrálása, hogy annyit talán igen, de nálánál többet soha senki sem tett nevelés- és oktatásügyünk emelésére. Haló porában is éltetik őt nagy alkotásai, melyek egy fáradhatlan munkás élet ércnél maradandóbb emlékoszlopai! A nemzeti nagy veszteség mögött háttérbe vonúl az egyéni és családi csapás. Nem is emlegetjük, hogy minő drága kincse volt lelkünknek az ő nemes, derék személye. Csak egy búcsúszót bocsátunk utána, hogy legyen hírvivője a mi nagy szomorúságunknak. Isten veled édes barátunk, ki nekünk oly kedves valál! Örök áldás koszorúzza emlékezetét! ÓS