Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-14 / 33. szám

1800-ban nem volt egy külföldi bibliatársulat sem, a belföldi társulatok pedig csak a miveltebb népek bibliáit nyomatták, úgy hogy a biblia csak 50 nyelven jelent meg; és ma van 75 bel- és külföldi bibliatársulat s a biblia 242 nyelvre van lefordítva; maga a britt bibliatársulat 238 nyelven adja azt ki. 1800-ban még híre sem volt az orvos-missionáriusnak, sőt még 1850 ben is csak kettő-három volt, és ma van 105, kiknek pedig nem csekély befolyásuk van úgy a népre, mint annak vezéreire, fejeire, fejedelmeire. 1800-ban még alig volt 30—40 ezer pogányból lett protestáns, ma közel 3 millióra megy ezeknek száma, és a mult évben épen két annyit kereszteltek meg, mint a mennyi 1800-ban összesen volt. Ilyen siker, ilyen szép eredmény után nem csuda azután, ha egy-két vérmes reményű angol és amerikai atyafi kiszámította, hogy 100 év múlva Indiának fele, Japánnak és Khínának pedig egy harmada protest. lesz. Vérmes remények ezek nagyon; talán ha német mondana, meg se hallgatnék ; de mert angol (a ki nemcsak beszél, hanem cselekszik is) mondja : ki tudja nem valósulnak-e meg ? Annyi bizonyos, hogy ha az érdeklődés a missió iránt ügy fokozódik, s a segély úgy növekedik, mint csak az utolsó évtized alatt is : akkor az angolok reménye beteljesedhetik. Az amerikaiak szintén számítgathatnak; mert a mult évben már 6 milliót adtak missióra, míg 1875-ben ugyanarra még csak 4 milliót adtak. Ezzel befejezem missiói közleményeimet, melyek — akaratom ellenére — nagyon is hosszura nyúltak. 1 la időm és pénzem volna : akkor e közleményeket részletesebben atdolgozva önálló füzetkében is kiadnam, hogy így necsak az előkelő osztály, hanem az alsóbb rendű nép is olvashatná, s tanulná meg belőlök, hogy ama nemes munkaban csak mi magyarok és a 3 millió orosz protestáns nem veszünk részt, holott nálunknál sokkal kisebb nemzetek százezrekkel járulnak a nagy munkahoz. Fájdalom, hogy a magyar protestantismus még nem szerepel azon nemzetek soraban, melyek nemcsak magukért, hanem másokért is élnek ; nemcsak maguk, hanem mások lelki eledeléről is gondoskodnak és a melyek üdvezitőnk szent parancsa szerint hirdetik az evangyeliomot minden népeknek. Mi még nem vagyunk e nemzetek soraiban, s egyhamar nem is leszünk. De hiszen miért is törekednénk mi erre ? Mi magunk is gyengék vagyunk s reánk elég teendő vár idehaza. Korai, igen korai volna nekünk addig pogánymissióra gondolnunk, míg kedveseinknek, sajat véreinknek esdő szavai meg nem szűnnek, s míg azokat a veszélyből ki nem ragadjuk. A mi első teendőnk, kivándorolt véreinken segíteni s azokat nemcsak a prot. egyháznak, hanem egyúttal drága hazanknak is megmenteni. , Hazai missió4

, — ez legyen jelszava minden igaz protestánsnak ; ezen eszme megtestesitésére törekedjék keblének teljes melegségével minden magyar lutheránus és református. Slavóniában és Horvátországban szétszórva élő magyar véreink esdő szava napról-napra megújulni latszik, s mi oly könyörtelenek lennénk-e, hogy megtagadnék tőlük a segélyt, melyért oly szívesen esedeznek, s melyre — hogy édes hazánk fiai és egyházunk tagjai maradhassanak — oly igen nagy szükségük van ? Oh tekints, édes atyámfia, szeretettel e szétszórt tagokra, és ne feledkezzél el ez elhagyatott véreidről még akkor se, ha saját sebeid gyógyitgatásával vagy is elfoglalva ! Forduljunk szeretetteljes arccal édes testvéreinkfelé, s ha csak egy fillérrel is járuljon minden igaz protestáns a szent ügy oltárához. A cseppekből tenger lehet. Ki tudja, a mi filléreink is nem növekednek-e forintokra, százakra és ezerekre ? Hiszen nemes ügyben megkezdett munkánál nem marad el az isteni segély és kegyelem. Ki hitte volna, hogy a négy amerikai papnövendék által 71 évvel ezelőtt alapított egylet ma milliókat adjon missióra? ki hitte volna, hogy a 16 szerény angol lelkész által iSooban alapított egylet ma milliókat boldogítson ? és ki mert volna arra gondolni, hogy a skót szabad egyház, mely 1843-ban koldusbotot és koldústarisznyát kapott, ma 600.000 forinton felül adjon missióra ? Bizonnyal senki sem. Es mégis mindez megtörtént. Járuljunk hát mi is szívvel-lélekkel a missió felsegéléséhez ; de első sorban sajat véreinknek nyújtsunk segélyt, s ha ők egyik vagy másik egyházba vagy nemzetiségbe való beolvadhatás félelmétől rettegtetve hozzánk segélyéit, szabaditásért kiáltanak: nyújtsuk szeretettel feléjük karjainkat, tarjuk ki előttük kebelünket és hirdessük nekik az örömet, mondván az égi hírnökkel : ,Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme; mert ma született néktek a megtartó, ki az Úrjézus Krisztusi4 E megtartó, — ki a mi Atyánk és Istenünk, — segéljen bennünket nemes törekvésünkben, s adja szent áldását már-már megkezdendő munkánkra és annak szeretetteljes támogatóira 1 Fán esik János, missionáriusjelölt. IRODALOM. Lukács Ödön, felsőszabolcsi esperes, lapunk jeles munkatársa, előfizetési fölhívást bocsájlott ki s küldött be hozzánk templomi használatra irt vasárnapi-, ünnepi-, alkalmi imainak egy kötetére, mely tartalmazni fog 160—180 imát. Lukács Ödönt ugy is mint költőt, ugy is mint egyházi irót ismeri a közönség, ennélfogva jelen vállalatát ajánlgatnunk fölösleges. Hisszük, hogy imáival