Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-31 / 31. szám

egész ,debreceni oskola* : Toldy F. M. n. ir. tört. 4 dik kiadás. 168. 1. Arcképe: a „Lelki áldozatok* s a fent emiitett „Fpitaphium* mellett. (Halála előtt egy évvel, mint 65 éves aggot tünteti föl. Hátra fésült nagy haj, simára borotvált, szelid jóságos arc.) Szentkúti Károly. (Vége következik.) KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Innsbruck. — Eredeti levél. — Udvarhelyszék Csíkszékre dűlő részét Szentföldnek hívják, mert népe ép oly vakbuzgó, mint a csíki góbé. Ausztriának is van ily szent földje ; rajta járok, levegőjét szívom, róla akarok ezúttal ép e lapba írni, mint ahogy ide irtam a Grandé Chartreuse vagy Monté Cassino érdekességeiről. A lajtántúli államconglomeratumnak Tirol az egyetlen tartománya, mely mindig védte a fennállót, s örök esküdt ellensége volt minden újításnak. Bármerre menjünk a havasok e tündérszép országában, minden csak arra vall, hogy a conservativizmus classicus földjén járunk. Csodatevő szentek ereklyéivel bővölködő búcsújáróhelyek, szent kútak, jezsuita kézben lévő egyetem, a császári mindenhatóságot dicsőítő trophaeák, s annyi más effajta történelmi emlék ma is fennen hirdeti, hogy Tirol bércei közt eleven még az a szellem, mely annak idején diadalmasan verte vissza a protestantismust, s hősies önfeláldozássá! mentette meg egy birodalom absolutismusát. A ragadó Inn vize partján, bérckoszorúzta széles völgy ölén, festőileg fekszik Innsbruck, minden tekintetben hű képviselője a tartománynak, melynek fővárosa. Elmondhatjuk, hogy ha Tirol a pápaság és császárság bevehetetlen erőssége: Innsbruck benne a fellegvár. E város minden visszaemlékezése, ama karonfogva járó I két rendszer iránti törhetlen hűségre vonatkozik. Csak futólag említem a kapucinusok kolostorát, mely a rend első háza Németországban, a jezsuiták templomát s terjedelmes zárdáját, mely összenőtt az egyetemmel, az udvari templomot, melyben Krisztina, a legnagyobb protestáns hős leánya 1654 ben katholi zált, a császári Burgot, azt a tömérdek kisebb-nagyobb emléket, mely Hofer András, Speckbacher és Haspinger nevét óvja a feledékenységtől, a Radetzky-albumot, a császári diadalkaput stb. Hanem egyenest kinézek a város végére, hol a császári vadászok lövöldéjében a kétfejű és a tiroli sas teregeti szárnyát a császár-vad ászezred emlékoszlopain, melyekre ez van irva : ,Tempóra quae volvunt discrimina semper in altis Austria splendebit tecta valore suo. 1703. 1707. 1809.* „Donec erunt montes et saxa et pectora nostra Austriáeae domui semper erunt. 13. April. 29. Mai. 13. Aug. 1809." Ami magyarán azt jelenti, hogy ,míg a tóban halak laknak, addig rózsám el nem hagylak* ; régiesen, történelmi mondással visszaadva pedig : A(ustria) E(rit) I(n) O(rbe) U(ltima). Valóban, Ausztriának csak névleg nem voltak úgynevezett gárdaregimentjei. Tulajdonkép azonban a tiroli „Kaiser Jáger-Regiment* mindenkor hű testőrzője volt a császárságnak. S mert visszaemlékezéseiben él egy-egy nemzet, s azok szerint intézi életét: e hagyományok kegyelete továbbra is biztosítja Ausztria számára a tiroüak határtalan hűségét. Nemzetről szólok, mert ugy vélem, hogy a tiroli, nemzet-sorba jöhet, csakhogy Tirolban a nemzet szó közjogilag, tehát politikai értelemben veendő, mint államalkotó, nem pedig néprajzi értelemben, mely a fajt tekinti. Fajilag olasz és német. Ámde a két faj egybeforr történelmében, s tényleg is egy nemzet, akár Svájcban a francia, német és olasz. S ha csak valamennyire is igaz a mondás, hogy ,1a garde la plus sűre des souverains est le coeur de ses sujets* : akkor e nép, mely a nálunk „lisztes zsákoknak* gúnyolt császár-vadászokat szolgáltatja az osztrák hadseregnek, biztosabban megvédi hazáját, mint Franzensfeste milliókba került kősáncai. A lövölde tőszomszédja a Wilten városrészről elkeresztelt premontrei apátság, hol szintén a soraim élén emlegetett kettős rendszert élteti az az emlék, mely legelőbb ötlött szemembe. Az apátsági templom előcsarnokában, infula, kereszt és pásztorbot alatt e sorokat olvastam : §f)rifífid)C5 Jlnbcníicn cm ben <&ocí)gcttorncn, ^ocOiuürbújffcn iacvnt ^Rfexanber c

<áoíjenfol)e, $ro|jpropfí non ($>rof}u>avbcin, •gií: "gátfc^of non Sardica unit JUií non Gáborján, §ommcmbcur bco tmir. £>í. ^icöacfs u. "gtiffer bes "gííafüjcfcr $rbens, jucfd)cr flcBorcit am 17. JUttf. I7í>4. jtfricfícr fcií 1815, incf flcprüff 6urd) feffene (Srfctmifjc, unerfdjüíícrfidj írat feincr $trdje unb fcincm ^cíjcnfeit, ocvörcutflí non femem giijc burdj bic (SrcúpiilTcn bco ^aíjroö 1848, 'jSroff «. IHuljc fudjfe in íirol, í)fm Cüiibc iice altrn (Éüauliriis, uon bent cr, flcto cifrifl in 23orí it. ^íjal, üranficfní) fc^icí> hit g>cpfemlicr 1849, unb mtf ber 21ücfircife nadj ^Cttqarn fiarli 3U pöffent in ^(nfcröftcrrcicf) am 14. 2Tot\ 1849. A wilteni templomhoz hasonló renaissance-izlésű egyház az udvari- vagy ferencrendi templom. Csakhogy míg amabban egyetlen emlék Tágén principálisának, Hohenlohe nagyprépostnak kicsike kis síi köve : emez valóságos muzeum, még pedig a javából. Az 1553-tól 63-ig I. Miksa császár végrendelete folytán épített udvari templom főhajója kellő közepén 62 •