Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-24 / 30. szám

1830. táján hordtak az ifjabb papok és beöltözött tógátus diákok, gombkötő munkával díszítve. Mégis ha a többség állandósítaná: legyen megszabva hosszúsága ; szerintem legkevesebb, féllábszárig érjen. Igy aztan lehetne az egyenruhája a theologus ifjúságnak, sőt a tanároknak és népiskola-tanítóknak is. Palásttal pedig a segédpapok hivatalos öltözete lehetne. E becses lapok 1878-ik évi folyamában fiarakonyi Kristóf ajánlotta a magyar ref. papság egyenruhájául a Luther-kabátot, mint a külföldi protestánsok nagyrészének kedvelt és általánosan becses papi formaruháját. Nem pártolta feltétlenül senki, talán mert már ezt az ágostai evangelikus magyar papok egyetemesen lefoglalták. Ez az ő saját, ismertető díszruhájok. Vagy talán azért sem, mert ez nagyon barátos, és teljesen elütő a mi nemzeti viseletünktől. Figyelmet érdemlőbb volt ugyanez évben Kármán József indítványa. O Franciaországban az ifjú Coquerellen látott Luther-rokk formájú, hosszú, fekete, ennél szűkebb, de azért eléggé bő, hatul sima, nem összeráncosodott, elől zsinórral, gombbal ellátott öltönyt ; megszerette, párját csinaltatta és azt mondja róla, hogy az eléggé díszes, célszerű, valódi papi ruha, imponáló. Tehát ezt ajánlja azon megjegyzéssel, hogy ha a magyar református papság ezen öltönyt formaruhául elfogadja s ráadásul még bajuszát, szakállát levágatja : akkor lesz hivatalához illő kinézése, méltósága. Én ezen indítványt alapjában elfogadom és kinyilatkoztatom, hogy a magyar református papság ősrégi reverendájának ilyen forma öltönnyé alakitasában látom kulcsát ezen kérdés legjobb megoldásának. Arra nekünk szükségünk nincs, hogy a bajusz és a szakáll levagatasat sürgessük. Feljebb nem is menvén, maga Kálvin és utána a magyar nemzet annyi derék papja, köztük egy martyr Harsányi és Sélyei, nem méltóságuk rovására, inkább annak emelésére, szép szaká lt, bajuszt viseltek. Ha örököljük az ő nagy leiköket, ha bírunk az ő hitökkel, önfeláldozó buzgóságukkal s külmagaviseletben is hozzájok hasonlók igyekszünk lenni: a célt bizton elérjük. Az ajánlott egyenruha ügyében következő észrevételeket teszem. Nem az ifjabb Coquerell viselt legelőbb ilyen forma ruhát. Egy gömöri ref. pap jó ismerősöm az 1677 ben elhalt Vitsius Hermán, híres theologus műveit forgatván, meglepte őt Vitsiusnak nemcsak szelleme, hanem a becses könyv elején közölt remek arcképe is, különösen pedig magyaros szép reverendája. Elől is sima ez, anynyiban hasonló az atillához, hogy ezen is sűrűn rakott gombsor fut végig. Könyökig, majdnem lobogós ujjain, öt-öt pár slingli díszeleg, mig innen szűkebben nyúlnak le kézfejig az alsó ujjak, csak alig engedvén látni a bent levő ing fehér csipkéjét. Hol vette ez az ember ezt az ideális magyar papi ruhát ? barátom nem tudja, de 1849-ben párját csináltatta tartós szőrkelméből, és azóta, az aránylag kevésbe került, szegény embernek való s mégis díszes öltöny, sűrű, majdnem folytonos hasznalat mellett ma is tart, mintha csak pár év előtt készült volna, és tartani is fog öregünk pályájának végéig. Ez a ruha megbecsülhetlen. Nem kell hozzá egyéb, mint bársony kucsma, nyakkendő, — ha tetszik magyaros collare, — és 1 csizma s megvan a magyar ref. papok teljes díszegyenruhaja, mely ha elfogadtatnék egyetemesen, benne a legszegényebb lelkész is bizton forgolódhatnék szent hivatalában, és a melyben, kivált testületi tisztelgéseknél vagy gyűléseken, puritán elveinek megsértése nélkül, méltósággal léphetne fel. Neve lehetne a »Kálvin palást* vagy ómagyar palást*. Felismerhető volna a ref. pap erről bárhol is. Kényelme páratlan. Télben annyi ruhát és olyat ölthetnénk ala, a mennyi szükség, a minő van. Ki látja? Nyárban, hőségben ingre-gatyára is felvehető. Es a keresztülvitel ? Társadalmi úton vagy a zsinat útján? Talán egy szakértőkből álló bizottság hányná-vetné, állapítaná meg mindazt, a mi ide tartozik. Szeretném tudni, csináltatta-e párját valaki és hány ember a Kármán egyenruhájának ? A gömöri példát tudtommal csak két pap követte. Csak azt ne mondja senki, hogy a magyar ref. papságnak erre szüksége nincs. Volt, van és lesz mindenha. A világ legmiveltebb, legszabadabb, gazdag protestáns népei érzik, tudják ezt, és szigorúan fentartják a formaruhát papok, tanárok és tanulók közt. Megvan az egyenruhának varázsbefolyása, korlátozó, lelkesítő hatása arra, a ki viseli, arra is, aki látja. Kivált az arisztokratikus, parádés szellemű magyar nép szereti, ha belső emberei külsőleg is ékesen járnak. Két csattanó példával zárom soraimat. Mikor a tiszáninneni ref. egyházkerület, a forradalmi, jól soha meg nem emésztett nagy elvek nyomása alatt határozatilag kimondotta, „hogy a theologus diákok és papok, tóga helyett az atillát ölthetik fel4

: Miskolc derék papjai is atillát vettek magokra, csinos selyempalásttal, és így kezdették teljesíteni hivatalos kötelességeiket. És lett a nagy város népsége között nyugtalanság, aztán felszólaltak a legtekintélyesebb emberek kéréssel, figyelmeztetéssel. „Kívánjuk, hogy a mi papjaink reverendába járjanak, mikor hivatalos dolgokban forgolódnak/ — igy szóltak. És a mit kivánt a nép, javalt a vezérek bölcsesége, azonnal életbelépett s lőn öröm és megnyugvás Izraelben. A másik példa következő. Szüretelt egy szabad szellemű gazdag ref. ur, és vendégül ment hozzá a szomszéd római kath. plébánus, reverendára öltött szép, majdnem földig érő felső kabátban, hozzá ízletes papi kalapban. Teljes szivélyességgel fogadtatott. Nem sokára jött utána a helybeli nagytudományu, de külmagaviseletére keveset adó, cynicus ref. pap, egészen világiasan, népies pörge kalapban. Fejcsóválással, lesütött fővel, hideg köszöntéssel találkozott. „Látja-e tiszteletes ur — tört ki végre négyszemközt a földesúr, — ugy szeretném látni a mi papjainkat is, mint ama plébánust, hogy