Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-17 / 29. szám

Közéletünk köréből. Vegyes cikkek. Irta Dr. Fenyves* / Ferenc. Pápa, 1881. 8-rét, 76 lap. Ara 40 kr. Az egész tiszta jövedelem az irói segély-egyleté. — E röpiratban szerző több politikai és társadalmi kérdést tárgyal, nagyobb hévvel, mint eszmebőséggel. Az anekdotak iránt túlságos előszeretettel viseltetik, a csattogó frázisoknak is barátja. De azért tekintetbe véve, hogy — tudtunkkal — ez a kis röpirat szerzőnek első önálló publicistái kísérlete: a frázisokat szívesen megbocsatjuk neki ; az anekdotazást pedig hajlandók vagyunk olvasottsaganak tulajdonítani. Alapeszméi altalaban véve, ha nem ujak is, de jórészben egészségesek. K Ü LÖN FÉLÉK. * Személyi hirek. Vasmegye közgyűlése a magyar nyelv tanítása és terjesztése körül szerzett érdemeikért — értesülésünk szerint — Takács István kup sinci ev. néptanítót 300 frttal s Vucsák Sándor falkóci ev. néptanítót 250 frttal jutalmazta meg. * Ötven éves lelkészi jubilaeumát — mint nekünk írjak — f. hó 4-én tartotta Kovács Sebeslény József, az ipolypászthói ref. egyház érdemekben gazdag, közkedveltségű lelkésze, a dunántuli ref. egyházkerülethez tartozó drégelypalánki egyházmegye 20-ik éves esperese, a szerető és önfeláldozó csaladapa, vendégszerető, szíves házi gazda és jó barat, — felnőtt gyermekei, számos unokái, az egyházkerület püspöke, az egyh. megye küldöttei, élükön a segédgondnokkal Gyürky gróffal, a közelebb eső néhány egyházmegye és a municipium képviselői, továbbá egy egész sereg - 160 főnyi — vendég, mint tisztelők és barátjai jelenlétében. Az ünnepély hálaistentisztelettel — d. e. 10-kor — vette kezdetét, melyen Vály Lajos, a komáromi egyhazmegye esperese és Gegus Nándor, egyházmegyei főjegyző tartoltak ékesen átgondolt beszédeket, előbbi alapigéiil választván Pal apostolnak Timotheushoz irt levele V. részé nek 1 /-ik versét, s utóbbi, beszédjének végeztével átnyújtván ünnepeltnek az egyházmegyei egyháziak és világiak adományaiból vásárolt értékes, következő feliratú ezüst serleget: s

Nt. Kovács Sebestény József ur 50 éves papságának emlékünnepén, tisztelői a dr.-palanki egyházmegyéből, 1881. jul. 4-én.4

Ezután az ünnepelt szólott, meghatottan ; majd a jubilált fia és káplánja altal létesített községi férfi-énekkar énekelt szép, ez alkalomra készült énekeket, s ezzel az ünnepély templomi része véget ért. Szép beszédekben nemcsak az istenitisztelet volt azonban gazdag, hanem mondattak olyanok azon kivül is. Igy a helyből és vidékről Összesereglett hívekhez a püspök ur szólott a parochia udvarán, átszellemülten és oly meghatóan, hogy mindenki apostolt vélt hallani a kedves főpásztor beszédében. Az ebéd alatt pedig egymást érték a szép pohárköszöntők. PLbéd után kezdetét vette a tánc, mely reggelig tartott, maga a hajlott korú bár, de életerős és itju kedélyű ünnepelt is lejtvén egyet-kettőt. Adjon az ég szeretett édes magyar hazánknak sok ily érdemes, hivatásának pontosan megfelelő protestáns lelkészt 1 Isten éltesse őt még sokáig 1 * A vasárnapi munkaszünettel a fővárosi kereskedők és iparosok lassanként kezdenek megbarátkozni. Legközelébb a szabók közül a legtekintélyesebbek elhatároztak, hogy üzlethelyiségeiket legalább a nyári hónapokon át ünnep- és vasárnapokon zárva fogják tartani. Az üzletemberek emez elhatározása annál elismerésreméltóbb, mert a kormány és a város ugyancsak rosz példát mutatnak nekik. Lapunk szerkesztője mint városi képviselő, a mult nyáron interpellálta ugyan a városi tanácsot, hogy ünnepnapokon közmunkát miért végeztet s a polgármester meg is igérte, hogy az interpellatió tárgyában a közkívánatomnak megfelelőleg intézkedni fog; de bizony nem történt semmi s a város és a kormány ma ép ugy hordatja a téglát, meg a maltert ünnepnapokon, mint egy évvel ezelőtt. A magánvállalkozóknak szoktak szemökre hányni, hogy vallalataikban kizárólag az üzleti haszon lebeg előttük s azért készek mindent feláldozni. Nálunk — ugy látszik — ez a szemrehányás inkább megilleti az allamot és a fővárost, pedig épen ezek volnának hivatva az önző privátérdekekkel szemben érvényre juttatni a közérdeket. * Az egyetemes énekügyi bizottság f. hó 5-kén Kolozsvartt tartott ülésén — mint az Erd. Pr. Közi.-ben olvassuk — Nagy Péter püspök elnöklete alatt jelenvoltak a tiszántúli kerületből Kiss Áron és Illyés Bálint, a tiszáninneniből Fejes István és Ivánka Sámuel, a dunántúliból Csonka Ferenc, a dunamellékiből Kovács Albert, az erdélyiből Dr. Kovács Ödön és Szász Domokos. A bizottság igen élénk és érdekes eszmecsere után a tárgyalás alapjául elfogadta azon albizottság! munkálatot, melyet Szász Karoly és Kovács Albert dolgoztak ki, s mely az egyes egyházkerületek énekügyi bizottságainak véleményadás végett még a mult évben kiadatott. A tárgyalás ez albizottsági munkalat fonalán haladott, s a magyarországi és erdélyi énekeskönyvekből a zsoltárok és dicséretek közül ki lettek választva a megtartandók s illetőleg a dallam és szöveg szempontjából átdolgozandók. Áz uj énekeskönyv tervvázlata e szerint elkészült s e javaslat megküldetik az egyes egyházkerületek énekügyi bizottságainak, azon fölkéréssel, hogy egy évi zárhatáridő alatt vegyék azt tárgyalás ala, módot találvan egyes darabok átdolgozásara, a bizottság által egyes alkalmakra szükségesnek jelzett uj énekek (szövegek és dallamok) előállítására s altalában előkészítésére annak, hogy az egyetemes énekügyi bizottság nagyfontosságú föladatat teljesen megoldhassa. Ez alkalommal a bizottság végleg szervezte magát, megválasztván Nagy Péter püspököt, eddigi ideiglenes elnökét, végleges elnökéül s Kovács Albertet előadójául. A bizottság tárgyalásai két egész napot vettek igénybe s a bizottság tagjai mindkét napon a püspök ur vendégszerető asztalának voltak vendégei. * A közös hadügyminisztérium — a bécsi lapok értesülése szerint — az úgynevezett „kolozsvári vagy unitárius* házasságkötések ügyében a katonai főtörvényszékhez egy rendkívül nagy horderejű rendeletet bocsajtott ki, melyet az unitárius egyházi főtanacs bizonyára nem fog hallgatással mellőzni, hanem ugy a saját, mint általában a vallásszabadság nevében erélyesen tiltakozni fog az ellen. Az említett rendelet a katonai főtörvényszéknek meghagyja, hogy ezentúl nem szabad engedélyt adni a katonáknak unitárius házasságkötésre. Pia valamely katona oly elvált nővel akar egybekelni, aki unitárius hitre tért vagy ha maguk a vőlegények váltak el az unitárius hitre való áttérés által még életben levő nejöktől: ezen esetekben a házasságköthetési kérvények visszautasitandók, s a felek figyelmesekké teendők az ily házasságok érvénytelenségére. Az evangelikus papok szintén utasitandók ily értelemben s az emiitett házasságok tilalma ujolag közhírré teendő. E rendelet — hír szerint — magának az uralkodónak a hadügyminiszterhez intézett kézirata következtében bocsáttatott ki, mivel Dr. Gr-uscha tábori püspök e házasságok ellen legmagasabb