Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-17 / 29. szám

helv. Confes. tartó sz. Ekk'esia számára csináltatta nemes Szobonya István főcurátor és hitvese nemes Héczei Mária, 1803.* 8. Egy nagy cintal, k. f.: , Nemes Farkas Adámné asszony csináltatta. A szepsi refor. Ekklesia számara, W95-" 9. Keresztelő ónkanna, és egy cinkanna, k. f. : ,1822. T. N. M. P. születet V. K. ajánlá M. E.« Az egyház birtokaban vannak még továbbá a következő tárgyak: 1. Egy nagy piros félselyem abrosz, k. f. : „Si deus pro nobis, quis contra nos. Szendrei Kovács János ajandéka. Örök emlékezetben marad az igaz. 1705. I. K. M. Sz. S. A. S. V.4 2. Aranynyal himzett fehér selyem kendő, közepén két, aranynyal himzett kakas körül e felirat: ,T. Fájji Péter hitvese Szathmáry Király Anna Adta Isten dicsősségére. Az Ao. 1774. Eszt. Szepsi refor. uj temp.® 3. Különböző szinu selyem és aranynyal hímzett fehér selyem kendő. 4. Két hímzett fehér kendő. 5. Aranynyal körül hímzett moll kendő 6 virággal. 6. Virágos kék selyem kendő. 7. Fehér virágos sárga selyem kendő. 8. Két arany csipkés fehér damaszk abrosz. 9. Egy különböző szinu selyem, arany, ezüsttel egészen hímzett kendő, melyen kakas, csillag és könyv alakok hímezve láthatók. Ezeken kivül még több kisebb-nagyobb abrosz és kendő. /. Az egyház lelkészei, tekintettel működésük idejére és díjazásukra. A legrégibb jegyzetek nyomán ez egyházban szolgait lelkészek névsorának összeállításánál csupán 1587-ig lehet visszamenni, mely időben Körösi Lukács említtetik, ki is 1607-ig hivataloskodott itt, de hogy itt halt-e meg, vagy mas helyre vitetett, arról semmi feljegyzés sem talalható. 2. Újfalvi Katona Imre 1607—1612. Ekkor két pap hozatott, de neveik sehol sem találhatók. 3. Kovásznaí Imre abaujvári és tornai esperes 1625—1638; 1638. jun. 8-án meghalt. 4. Borosnyai Gáspár Zemplénből 1645 —1650. 5. Váczi András 1650—1670; itt meghalt. 6. Tolnai Mihály 1680—1694; társa volt. 7. Pertíi András 1675—1684; itt meghalt. 8. Kabai Ferenc 1684—1688; ekkor Murányvárba egy esztendei fogságot szenvedett, s onnan azon feltétellel bocsáttatott szabadon, hogy többé szepsi pap nem lehet; s vitetett Meggyaszóra. 9. Körösi János 1703—1706; innen Kassára ment. 10. Szentandrási Simon Mihály 1706—1714; innen Nagyidára. 11. Nádudvari Mihály Ptrügyről 1714—1727 ; innen Mádra. 12. Szatmáry János Méláról 1727—1737; innen Novajba. 13. Nadudvari Mihály Mádról 1738—1744; Tálylyára. 14. Bogáti István Dobszáról W44—1753. 15. Bodis Ferenc G.-Ruszkáról 1753 —1766; meghalt itt. 16. Vári Szele Miklós Korlatról 1766- 1775. 17. Josvay Mihály Mádról 1775 ; meghalt aug. 15. 18. Kapczi István Meggyaszóról 1776—1779. 19. Tasnádi Székely István esperes 1779—1800; mh. dec. 27 ; 54 éves. 20. Sárkány Pál esperes 1801 —1804. 21. Major József a jénai akadémiáról 1805—1816; innen S.-A.-Ujhelybe vitetett. 22. Patay János Noszvajról 1817—1823; márc. 30. 23. Kérészi István 1823—1829; innen A.-Vadászra. 24. Szanics Dániel Tomorról 1829—1833 ; meghalt. 25. Márkus György 1833 — 1850-ig rendes-, ettől 1855-ig nyugalmazott lelkész, s meghalt öregségi elgyengülésben 1855. april 22-én. 26. Márkus László 1850-től helyettes, 1855—1863; innen tábori papnak ment. 27. Hadházi László 1864—1872. 28. Béki Sámuel 1873 —1874; innen Kassára. 29. Varga József 1874—1875 ; innen Szikszóra. 30. Megyaszay Pál 1875-től. P2zek valanak az Abauj-szepsi ref. egyházban az evangeliumi igehirdetők 300 esztendőn át, kik közül nem egynek, különösen az üldöztetések idejében, a megélhetés lelketölő gondjaival is kelle küzdenie, habár általanosságban nem épen lehet mondani, mintha szolgálatuk kellően nem lett volna jutalmazva; sőt kezdetben, mindaddig, míg a róm. kath. hierarchia rá nem vetette szemét ez egyházra is, az itteni lelkészek díjazása a legjobbak közé tartozott. Egész 1688-ig több hold szántóföld, egy malom, mely jelenleg a kath. lelkész és egyház egyik igen fontos jövedelmi forrását képezi, a ref. lelkészek birtokában vala. S ettől 1688-ban megfosztatva, több éven keresztül a legnagyobb nyomor lett osztályrészök, mert a különben is elszegényedett, s mindenétől megfosztott egyház nem volt képes, a legjobb akarat mellett sem kellőleg díjazni papját egész 1750-ig, a midőn az egyház anyagi helyzete némileg javult, s képesek valának rendes dijlevél készítésére, lelí készök jobb díjazására. Ekkor nyert a lelkész évi fize; tésiil 240 rfrtot, 12 köböl gabonát, 12 k. búzát, 12 k. zabot, melyhez maga a város szabad faizással járult, mit 1832-ik esztendőben 60 ezüst forintra változtatott át. Ennyiből állott a lelkészi fizetés mindaddig, mígnem 1854-ben, az alig '/i órányira fekvő makranci anyaegyház, a lélekszám teljes leapadása miatt, leányegyházzá lőn s az abauji egyházmegye indítványára a tiszáninneni egyházkerület által a szepsi ref. egyházhoz csatoltatott s papi alapja a szepsi lelkésznek haszon-I élvezeti joggal átadatott. A makranci határban 1860-ik