Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-17 / 29. szám

a küzdőket, Tholukot, Hengstenberget s a többieket le­festette, az orr hosszúságát vévén fel az orthodoxia zsi­nórmértékéül. 1858-ból, a Thun idejéből is maradt fel ily érdekes levél. Ebben is van egy rajz, mely egy bibornok és egy leitmeritzi cseh altal támogatott kö­zépiskolát ábrázol ; a háttérben Vandrák tanár úr lat­ható, Schlafrokkban, lámpavilág mellett s az ő szom­szédságában a vessző fenyegető állást foglal el. A lakoma folyamán a toasztok közben a beérkezett üdvözlő levelek és táviratok olvastattak fel. Ilyeneket küld­tek Gróf Csáky Albin főispán, Dr. Emericy Géza képezdei igazgató, lánberger István lelkész és Scholtz tanár Kés­márkról, az eperjesi és sárospataki kollégium, a magyar tudományos akadémia, melynek tagja az ünnepelt, a bécsi cs. k. botanikus társaság, a -kassa-oderbergi vasút­társaság, és Bartholomaidesz Nyíregyházáról. Ezeken kivül még Szibériából, Badenből, Zürichből, Csehország­ból, Ausztriából is érkeztek üdvözlő táviratok. A kül­földi üdvözletek nagyobbrésze azonban majd csak ju­lius hó 10-én fog ide érkezni, minthogy eredetileg ezen napra volt kitűzve az örömünnep megiilése. A díszebéd után a vendégek Kunai és Forster Frigyes urak szép nagy kertjeiben még néhány kelle­mes órát töltöttek. A helybeliekre pedig még táncmu­latság is várt, melylyel az egész örömünnep véget ért. A ritka ünnepély, melyet a szepesolaszi ev. egy­házközség és Forster Fde egyh. felügyelő rendeztek, teljesen sikerült s igazán mély és elfejthetlen benyomást gyakorolt minden jelenvoltra. Az úristen tartsa meg még sokáig testi és lelki épségben Kalchbrenner Károly urat, az egyház és tudomány javára és áldására 1 Weber Samu. RÉGISÉGEK. Az Abauj-szepsi ref. egyház története. (Vége.) 3. Az egyházi vagyon keletkezése, kezelése s mai állása. Az egyház jelenlegi vagyonát tulajdonkép az ül­döztetés után szerezte, midőn már a régire nem számit­hatott vala. 1711-ben hozzáfogtak a hívek a vagyon gyűjtéshez s 1760-ik esztendőig 25 hold szántóföld birtokához jutottak, mely egyesek adományozása folytán mai napig 48 hold szántóföldre növekedett. Kezdetben törhetlen szorgalommal, a gondno­kok szigorú feliigyelése mellett, maga az egyház ve­zette a gazdálkodást; pénzes munkásokkal maga dolgoz­tatott, vettetett s arattatott. Ez azonban eredményhez nem vezetett különösen a későbbi időkben, mert sokszor, a tagositatlan földek eldarabolt volta miatt több volt a kiadás, mint a bevétel. Majd belátván az egy­ház tagjai, hogy ily gazdálkodás mellett egyházukat fen nem tarthatják, más módozatot kerestek. Az 1820-ik évben megtartották ugyan még a házilag való kezelést/ de az által reméltek nagyobb jövedelemhez juthatni, hogy pénzes munkások helyett önmaguk vallalak el a földek mivelését, s az egyház csak vetőmagot szolgál­' tátott. A kívánt eredmény azonban teljesen még igy sem éretett el. Mert a lakosság a földmivelés körül nem egyszer hanyagságot tanúsított, talán azért, mivel önmaga sem volt földmivelő, miből folyólag az egyháztanács 1846. máj. 21-én határozatilag utasította a híveket, »hogy az egyház földeinek mivelésére mindenki korán reggel küldje munkásait.® Ily eredmények után kénytelenek voltak elvégre is bérbe adni az egyházi földeket. 1868-ban nyilvános árverésen gabonamag-bérletért 6 évre egyeseknek adat­tak ki, s évenként a 48 hold szántóföld után 80 köböl gabonát kapott az egyház, melyből nemcsak évi szükségletét fedezheté, hanem még felesleg is mindig maradt, úgyannyira, hogy most az egyház egyeseknél kintlevő 996 frt 54 krnyi összeggel rendelkezik, melyet azonban 945 frtnyi adósság terhel. Az egyházi magtár 1865-ben egyesek adakozásaból 25 köböl gabonával alapíttatott meg. A kezdetben cse­kély összeg hű kezelés által 1870ig 132 köböl gabonara növekedvén, egyháztanacsilag 100 köböl alapnak hagya­tott fen, s a felüleg évenként pénzzé tétetni rendelte­tett. 1876 ig 174 köböl gabona adatott el, s az abból nyert 1303 frt 92 kr. 1876-ban a templomjavitás költ­ségeinek fedezésére fordíttatott. Jelenben a magtár állása 108 köböl gabona és 230 frt pénztőke. Az egyházi adó-pénztárba a hívekre birtokarány szerint és személy után kivetett pénzadó foly be, mely­ből a lelkész és énekvezér pénzfizetése fedeztetik. Az adókulcs következő : I. Állami adó után minden torinttól váltakozva 14 kr. 2. Személyadó: Családfő 1 frt. Nő 50 kr. Minden conf. családtag és mesterlegény 50 kr. Mesterinas és cseléd 15 kr. Ezen pénztár állása, részint meglevő pénzkészlet­ben, részint egyeseknél kintlevő hátrálékban 798 frt 69 kr. Urasztali készlet: I. Ezüst tányér következő fel­írással: „Az Reformáta Szepsi sz. Ecclesiának adta T. Bogáti István uram. Ao. 1759/ 2. Arany tányér, k. f. : „Az ur Istennek, az ur Istenébűi adta N. Kelemen József, az N. Szepsi v. reformata sz. Ekklésiának. Anno 1774, die 1. máj.® 3. Két, aranynyal bevont, szőllőfürttel díszített ezüst pohár, k. f. : »Ao. 1778 A. N. Szepsi reformáta szent ekklesia részére csináltatott szent Pohár.* 4. Különböző alakokkal diszitett arany pohár felirat nélkül. 5- Egy 7 itcés ónkanna, k. f.: S A nemes Szepsi Reform, szent ekklesia számára öntette Visolányi Ist­ván, 1794/ 6- Egy 3 itcés ónkanna, k. f.: ,A nemes Szepsi reform, szent ekklésia számára öntette nemes Kékdi Susanna, 1794.4 7. Egy 13 itcés ónkanna, k. f.: ,A nemes Szepsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom