Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-17 / 29. szám

eszmemenete folytonos circulns vitiosus leend. Igaz, hogy a reminiscentiák itt is könnyítik és fonják beszéde fonalat, de épen mivel ezektől menekülni akar, meg fog látszani a beszéden a keresettség. A pericopa-rendszer Antaeusokká tehet bennünket a szószéken, de azontúl nem ; ügyesekké, mint a scholasticusok, a felvett tárgyak ezerféle mesterséges feldolgozásában, de a melyen meglátszik a kényszer. Mert hogy valaki ihlettséggel szónokolhasson, első sorban szükséges, hogy maga előszeretettel viseltessék tárgya iránt, különben beszéde mondvacsinált lesz, hasonló a diák dolgozatához, kinek elébe Íratott a tárgy. Még csak azt jegyzem meg, hogy B. ur azon állításával, hogy „mindezideig nagyobb azon lelkészek száma, kik a pericopa-rendszert követik, mint a kik attól szűkben-bőben elhajolni jónak tartják®, — nem erősen argumentál; mert ha mindig a többségre kellene hivatkoznunk, akkor a reformatió, sőt a keresztyénség sem született volna meg. De igazat adok neki abban, hogy nem a nép van mi érettünk, hanem mi vagyunk a népért. Csak azt teszem hozzá, hogy a nép pásztorai vagyunk : azért legeltessük azt az egész mezőn és ne állítsunk föl tilalomiákat ; mert a Krisztus evangeliuma Istennek hatalma a hivő lélek üdvösségére. Horváth Károly, ev. lelkész. BELFÖLD. Levél a magyar és angol unitáriusok viszonyáról. Budapest, jul. 10. Az angol unitáriusok minden év május vagy junius havában országos nagy-gyülést (meetinget) tartanak s meghívják rá észak-amerikai, magyar és más országi hitrokonaikat, elmennek oda a franciák és németek szabadelvű theologusainak képviselői is. A gyűlés 4—5 napig tart, minden közügyeikről jelentések tétetnek, a szamadások megvizsgáltatnak, a könyvterjesztés és vasárnapi iskolák ügyében külön tanácskoznak és végeznek, szóval a gyűlések az európai protestánsok zsinatait képzeltetik. Önként értetik, hogy a tanácskozásokat reggelik, ebédek és ozsonnák fűszerezik, miken az angol birodalom minden országainak Ízletes terményei, borai és gyümölcsei napirendre jőnek. Az idei gyűlés junius 7-én kezdődött s némi megszakításokkal 12-ig tartott. A magyar unitáriusok Kolozsvárról Kovács János, igazgató tanárt küldötték el egyebek közt azért való hálájok kifejezésére, hogy a Budapesten alapítandó állandó unitárius papságra és templomra nem rég évenkénti segély címén 2000 frtot ajándékoztak, t. i. Anglia unitáriusai 100, Észak-Amerika unitáriusai IOO font sterlinget. A budapesti unitárius egyház is megkérte őt érdekei képviseletére, mit készséggel vállalt el és sikerrel végzett be, julius 10-én adván számot egy magán vacsorán a budapesti unitáriusok jelenlétében. A jelentő elbeszélte egész útját, melyet Olasz- és Franciaországon át tett meg Londonba. Olaszországban, Milanóban talalkozott Bracciforti unitárius tanárral és Kossuth volt kormányzóval, a kit a legjobb egészségben talált s másfél óráig beszélt vele unitárius vallási dolgokról, mire Jakab Elek ,Dávid Ferenc emléke1

című könyve adott alkalmat, melyet az iró megküldött s Kossuth most Kovács által megköszönve örömmel fogadott. Méltánylólag szólott az unitáriusoknak, vallásuk mellett való állhatatos megmaradásáról, s azt azon vallasnak nevezte, melynek nagy jövője van, olyannak, a mi a lelket fölemeli s a kor mostani közönyét legyőzni képes. Örömét fejezte ki, hogy az angolokkal való viszonyukat cultivalják, ennek Magyarország is hasznát veszi. Az unitáriusok a két nemzet közötti rokonszenvet edzik és tartóssá teszik. Franciaországban a nagyhírű Coquerel Athanáz öccsével találkozott, a ki az ottani reformátusok felvilágosult türelméről beszélt érdekes dolgokat, kiktől ép oly távol van minden felekezetiesség, mint igaz testvérüknek tartanak minden hívőt, keresztényt és nem keresztényt. Londonban felvilágosítottá az unitáriusokat a buda| pesti allandó unitárius templom szükségességéről. Erdély egyesülvén Magyarországgal, számos unitárius távozott el hivatali állomasa kényszerítésénél fogva s évtized óta élnek Budapesten pap és lelki vigasz nélkül. Ez így nem maradhat. Nem rég elhatározták állandó papság rendszeresítését, mire az egész országbeli unitáriusok adakoztak, s példájukat követték angol hitrokonaik. Most templomépítés iránt nagy a vágy a lelkekben. Erre is folyt be már adakozás, mind itt, mind Angliában. De most átmegy a mozgalom É.-Amerikaba is. Kovács ígéretet kapott az amerikai képviselőtől, hogy mindent megtesznek egy állandó templom épithetése érdekében. Mikor Kovács eljött, mindenfelé ívek jártak körül s oly nagy volt a lelkesedés, hogy a legjobbat varhatni tőle. Ez eszme alig két éves s a püspök Ferenc József és Hajós János egyházi gondnok, Buzogány Áron miniszteri osztálytanácsossal, erélyök s bölcs számításuk által azt már-már a megvalósulás pontjáig juttattak, az egyház háláját érdemelve ki. Örömmel emelte ki a jelentésttevő, hogy az angol unitáriusok közt a legmélyebb rokonszenv uralkodik a magyarok iránt, s hogy azon ifjú, a kit az unitáriusok a Manchester New College felsőbb theologiai egyetemen képeztetnek, tanuskodhatik minden angol őszinte vonzalmáról. Feltűnt jelentésttevő előtt az a ritka humanitas és emberbaráti szeretet, mely szerint az angol nemes szív és nagy lélek, egyszerre ölelni és segítni képes a földnek minden tájain azokat, a kik a keresztény hitet áhitozzák. Ott volt — úgymond — a gyűlésen Dull, az indiai missionáriusok feje, s bámulatos dolgokat beszélt Krisztus vallásának ama messze orszá-