Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

zsinat elé : nagyobb lendületet vett volna középiskoláink reformálásának ügye, vagy ha nem, mi azért sokat nyertünk volna a jelen és jövő tanügyi közvélemény előtt. De minek keresgessünk önök előtt indokokat, melyek az egyesülésre ösztönöznek bennünket ? ! Erezzük ennek szükségét mindnyáján. Ha a tömörülés szükségérzete nem volna oly hatalmas bennünk, nem állanának be közülünk annyian az ,országos tanáregylet'-be, pedig ez egylet vajmi kevéssé felelhet meg a mi céljainknak. Közöttünk és az állami felügyelet alatt álló tanintézetek között, alig van más összekötő kapocs, mint hazai közoktatásunk közös felvirágoztatása, holott az egyesülés csak azok között lehet szilárd és üdvös eredményű, kiket a közérdeknek minél több összekötő lanca fűz össze. Nekünk autonomicus jogaink folytán külön tanhatoságaink, külön tantervünk, külön rendtartásunk van; azért nem felekezeti szögrehuzás a mi törekvésünk, hanem épen ama külön intézményeink fejlesztése s azoknak keretén belől prot. tanügyünk előbbrevitele. Ily gondolkozás hozta létre 3 évvel ezelőtt a tiszántúli ref. egyházkerület tanárainak egyesülését és annak gyors fejlődése eléggé mutatja az eszme életrevalóságát. Azon közérdeklődés pedig, melyet akár egyes iskolafentartó testületek tanúsítnak ezen egylet céljaira nyújtott anyagi áldozatok altal, akar ref. egyházunk más kerületeiben működő tanárok mutatnak abba való belépésük által: élénk bizonyítéka annak, mily mélyen gyökerezik lelkünkben az egyesülés szükségének érzése. Ugy hogy midőn hasonnemü egylet alapitásara akarjuk t. kartársainkat felhívni, előttünk lebeg ama gondolat is, hogy a kik ilynemű törekvést táplálunk lelkünkben, nem léphetnénk-e be mindannyian a tiszántúli ref. tanár-egyletbe: De nem! A mi célunk nem a tiszántúli ref. tanár-egylet felvirágoztatása, sem annak szélesbitése ; a mi lelki szemeink egy országos ref. tanáregyesületen függenek. Es a tiszántúli egylet mindaddig, mig helyi kötelékeit fel nem bontja, s mig annak tagjaivá a többi egyházkerületekből csupán egyes tanárok lesznek, ilyenné nem válhatik. Az ügynek olyfonna megoldása pedig, hogy egész tanintézetek, vagy épen egyházkerületek tanari karai lépjenek az egyletbe: nem volna méltó eljárás a testületek részéről önmagukhoz, vagy legalabb nem nyújtana elég bizonyítékot életrevalóságuk és alkotó erejök felől. Föl kell állítanunk a kerületi tanár egyleteket, hogy aztan a paritas álláspontjáról csatlakozhassunk egymáshoz. És pedig a mennyire égető a szükség, a mennyire felhalmozódtak tanügyi kérdéseink, melyeknek üdvös megoldását épen a közös eszmecsere-, és vallvetett törekvésből remélhetjük: annyira gyors tevékenységre int bennünket az idő. T. kartársak! A kerületi tanáregylet megalapitasa talán sehol se jár oly kevés nehézséggel, mint épen körünkben, a dunamelléki ref. egyházkerületben. Hála a közel múltban kifejtett gondoskodási szellemünknek, mi megteremtettük s virágzásra emeltük tanari gyamegyletünket, a mely bennünket koronként összehoz. Es ha tudtunk gondoskodni anyagi érdekeinkről, maradhatunk-e közönyösek szellemi érdekeink iránt ? Gyámegyletünk ügye, — mint a tapasztalás mutatja, — maholnap oda fejlődik, hogy évenként kell közgyűlést tartanunk annak érdekében s nem kedvező alkalom volna-e mindannyiszor tanügyi kérdéseinkről, tanintézeteinknek hatáskörünkbe eső fejlesztéséről is értekeznünk egymassalr A szükség, mód és az alkalom közöttünk megvan, csak az akarat teremtő erejével kell hozzájárulnunk. Engedjék önök hinnünk, hogy egyházkerületünkben ez sem fog hiányzani, s hogy szerény felhívásunk az önök soraiban is rokon gondolkozásra fog találni. Nem hiúságból, vagy tanügyünk iránt talan másoknál nagyobb érdeklődéssel való kérkedésbol intézzük önökhöz ezen felhívásunkat, hanem az igaz törekvés mellett pusztán azon alkalomból, hogy a f. évi aug. hóban tartandó gyamegyleti közgyűlésre épen körünkben lesz szerencsénk fogadhatni önöket. Ugyanazért engedjék meg önök, ha kartársi tisztelettel bátorságot veszünk magunknak azon felhívásra, hogy ezen alkalommal hozzánk necsak a gyámegylet,hanem a dunamelléki ref. egyházkerületi tanáregylet alakuló közgyűlésére is jöjjenek. De bármiként gondolkozzanak is önök, legyen szabad remélnünk, hogy ama felhivasunkat tájékozásunk végett legalabb becses válaszukra méltatják. Ha pedig velünk együtt óhajtják és akarjak is a célba vett ügy valósulasát: akkor gondolkozzanak önök is, miként gondolkozunk mi, a megalapítandó tanáregylet szervezete és körvonalozása felől, hogy igy lehetőleg megkönnyítsük az alakuló gyűlés feladatat. N.-Kőrös, 1881. junius 18-án. A ref. fogymnasium és a tanítóképző intézet tanári kara. TARCA. Az 1790/1. 26. t c. 6 §-a. Örömmel veszem észre, hogy ,Egy uj merenylet* című cikkemben e lapok 19. számában altalam felvetett kérdés sokoldalú megbeszélés tárgyáva tétetett. Örülök, hogy a nalam tapasztaltabb s szakértőbb kartársak véleményüket, tanácsukat nyilvánosan is (mert privátim több felől kaptam jó tanácsot) közlik, s ez által a józanul gondolkodó, s a méltányosság iránt érzékkel biró katholikusokat is meggyőzik követelésük jogtalansagáról s igaztalan voltáról. De még sem mulaszthatom el, hogy az eddig megjelent s e tárgyban közlött cikkekre, különösen az elsőre, - melyet Boross Mihály Ballagi Mórhoz, valósaggal pedig mindazokhoz intézett, kiknél az általam felhozott sérelem insinuálva lett, — néhány megjegyzést ne tegyek. A ,Magyar Állam', — melynek olvasását Boross M. ur ,karosnak* mondja, pedig az ellentábor mozdulatait