Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

méltányosság rendje szerint önállóságra jussanak : Bizony, feleletül difficile est satyram non scribere. A társadalom mindegyik osztályánál azt látjuk, hogy az igyekezet, szorgalom, ügybuzgóság, érdem, méltánylásra talál s illő jutalmat nyer: egyedül mi vagyunk azon elvettetett szerencsétlenek, kikre senkinek semmi gondja. De nem, van gond reánk, hiszen koronként felemeli szavát, egyik-másik kényelemben csibukkozó atyánkfia unalomból ellenünk. Üt, vág, rug, harap bennünket, hogy mi semmit nem dolgozunk, nem tanulunk, nem irunk, nem lelkesülünk, nem haladunk, elmaradunk, s jaj a magyar prot. egyháznak, ha sorsa a mi kezünkbe jut. Ilyenféléket hallottunk és olvastunk már; de az ily émelygést keltő nyöszörgésre önérzetünk tiltja felelni, egyszerűen csak azt mondjuk a csibukkos hősre: ^O beata simplicitas !* A társadalom megkívánja, állásunk s önérzetünk követeli, hogy tisztességesen öltözködjünk, mind testi, mind lelki menyegzői ruháink legyenek; de az a 60—80 frt, a mit a principális reszketve nyújt, vajmi parányiság, s ha nem akarjuk, hogy lábunk a csizmából, hajunk a kalapból kibujkáljon, menthetetlenül el kell adósodnunk 3—4 esztendőre, ezt aztán, ha megtudják, nemcsak az idegenek, de tulajdonapánk is ránk kiáltja az anathémát : hogy iszákosok, kártyások vagyunk, mert eladósodtunk. Küzdelem a mi életünk, panaszos a mi kenyerünk részvétlenség szomorú osztályrészünk! S meddig tart ez állapot r Isten a megmondhatója ! Lehetünk igyekezők, szorgalmasak, előre törekvők, ügybuzgók, érdemesek: mit sem érünk vele. Ha nyílik egy administratori állás : a családi politika intézkedik. A sógor, a koma, a kollega fia elébbvaló a 6—8 éves káplánnál is; házasodni akar, hely kell neki s a megürült helyre rendeltetik. Közvetlen tapasztalásom van, hogy egy legfényesebb egyházba, más egyházmegyéből csempésztetett át esperes ur kollegájának első vizsgát tett fia administratorul, noha a tractusban 5 — 6 éves káplánok is voltak; s .ezenkívül az esperes ur még egy másik káplánnak mar jóeleve megígérte, hogy őt fogja oda kinevezni, de a kollega fia még akkor nem jött számításba. Egy csapással aztán szószegést és igazságtalanságot követett el. Fiatal kollegák, tanuljatok igazságérzetet, egyenes jellemet az esperes úrtól. Míg felsőbbjeink — tisztelet a kivételeknek — ily játékot űznek velünk: addig a lelkészválasztási szabályok szintén elzárják az utat előttünk. Nincs mód és alkalom arra, hogy a megüresedett helyen nevünk csak szóba is hozassék, hacsak véletlenül ismerősök jóakarata, vagy kibérelt kortesek ármánya, erőszakoskodása nem segit; de ez utóbbit becsületes ember igénybe nem veheti. A próbapapolás, „mint a mely sok visszaélésre ad alkalmat, a lelkipásztor önbecsérzetével, hivatala méltóságával ellenkezik," 1871. 238. számú e. ker. határozat szerint eltöröltetett, s helyette — elég helytelenül — semmi oly intézkedés, melylyel a kandidatus magát szóba hozathatná, nem tétetett. Az eltörlés indokainak nevetséges voltát, eklatans módon feltünteti a tapasztalás. Mikor volt több visszaélés : az eltöröltetés előtt-e vagy most? Mi ellenkezik inkább a lelkipásztor 1 önbecsérzetével, hivatala méltóságával: egy megjelenés az Isten házában, egy szónoklás az idegen gyülekezet előtt, vagy idegen város korcsmáiban dikciózás és a szennyes jellemű kortesekkel való alkudozás ? A példák ilyeneket mutatnak, a valódi tényállás ilyen. Tehát tessék Ítéletet mondani! Mindjárt végzek, nem lázítom senki vérét az igazság kimondásával tovább tovább, már is I hallom a kárhoztató Ítéletet, hogy goromba, kíméletlen vagyok ; az lehet; de azt szeretném, ha valaki azt bizonyítaná be, hogy nincs igazságom. Mielőtt azonban végezném hosszas panaszolkodásomat, hadd legyen szabad kifejeznem szerény óhajtásomat is. Nem ekklézsiát kérek, sem senki protectiójáért nem rimánkodom, csak azt kivánom, a mit magam s többi tiszttársaim nevében kívánni jogom van, hogy t. i. a protectió hadd töröltessék el már legalább itt mi közöttünk, hadd legyünk mi egyenlők mindnyájan, mérlegeljenek meg bennünket, nem az atyafiság, sem a sympathia, hanem az igazság mérlegével. Legyen gondoskodva arról, hogy a vizsgázott ember alkalmazást nyerjen, ha másként nem, ideiglenes elfogadására a tehetősebb papok szólittassanak fel. A káplánok szolgálati érdemök s éveik szerint a 55*