Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

857 lenne ütve, bátran mehetne oda, ahol a part szakad, vagy vehetne a kezébe peregrinus bo­tot, mert akkora vétket követne el, a melyért érdemes, hogy halálnak halálával lakoljon. Nagy, halálos bün az a kettős házasság de iure! In praxi azonban egészen másként áll a dolog. Pityi Palkó ha megunta feleségét, elveri gyerekestől és hoz a szomszéd faluból fiatalabbat, szebbet, a jegyző ur megirja a levelét és élik a gyöngy életet; ha azt is meg unja, hoz másikat, harmadikat, sőt néha kettőt, hármat egyszerre!! levelük van, azt tartja, hogy beszegődtek örökre, és in praxi virít a polygamia nálunk gyöngyén !!! A pap haragszik, ir főbíróhoz, csendbiztoshoz stb; azt mondják rá hogy hiszen cselédjei, cselédet tartani pedig szabad-Honatyák 1 befolyásos főpásztorok, nem érzitek a rothadás bűzét ? Valami rothad van Dániában ! Ha büntetni bírjátok a szegény papot, akit tán hamis okmányokkal rászedett a kitanult gazember — mert, hogy tudva kössön kettős házasságot pap, olyan nincs ! — mért nem sújtjátok agyon a gaz kéjencet, a ki a közerkölcsösséget min­dennap arcul veri paráznaságával, melyet még pol­gári házasságnak akar keresztelni ?! Le a vadházas ságokkai! törvényt és rendőrséget ellenük! mert ez a családok tisztaságának s jövendőjének meg­ölője!! Az a szegény ember pedig, a kit felesége elhagyott, restelli a dolgot, szégyene, bánata és kára van bőven talán bűne nélkül; gazdasága kis fertály sessió, ház és szőlő, miből meglehet éldegélni, aki dolgozni akar; de pusztulásnak in­dul, mert nincs segítő társ; sőt tán neveletlen gyermeket is hagyott nyakán ^a rossz asszony*, kérdezi papot, bírót stb.; de csak a váló pörre utasítják, s ha pört kezdett, mire az lejár, nem lesz ház, a mibe más asszonyt vigyen, de még a rongyos szűr is alig akad meg a nyakában; gyermeke felnevekedik neveletlenül, lesz belőle gézengúz; lefejtették a fiskális urak a bőrét is. Vagy ha ezt tudva, nem pöröl, hanem tesz annyit, amennyit a törvény megenged: hoz valahonnan egy másik asszonyt, a ki szintén elhagyta az urát, és ép azért semmire való; akkor az pusz­títja ki mindenéből; igy is ugy is tönkre kell mennie ! Igy terjed a ragály a társadalom fene­kén, és ássa alá a családok s velők a társadalom boldogságát. 858 Adja vissza nekünk a kormány azt, amit az üldözések alatt elvett tőlünk erőszakkal a ha­talom. Az egyházi bíráskodásnak, közerkölcsre felügyeletnek stb. jogát, s felekezetünk kebelében meg fogjuk szüntetni azon bajokat, melyek a tár­sadalmat most alá ássák, később fenekestül fog­ják fölforgatni. Zsinatunk leendő atyái! Itt a bajok özöne. Ide vigyázzatok ! mentsétek meg tősgyö­keres magyar felekezetünk erkölcsiségét, jövendő jólétét. A mi ős jogunk volt, szerezzétek vissza; ami ős erkölcsünk volt, keltsétek uj életre; hadd legyen felekezetünk a magyarság sava borsa. Ugy is kevesen vagyunk. Az a pár milliónyi tiszta magyar megérdemli, hogy megmentessék. Nagy Ignác, kölkedi ref. leik. ISKOLAÜGY. Nyilt kérelem az ev. ref. tanítók zsinati emlékirata tárgyában! (Különösen a mélyen tisztelt ev. ref. esperesi karhoz intézve.) A b.-somogyi ev. ref. egyházmegyei tanitók még az 1878. év elején készítettek egy, a tanitók anyagi s jogi helyzetének javitásat kérelmező zsinati emlékiratot. Ez eml. irat az 1878. évi országos tanitói gyűlés alkal­mával Budapesten jelen volt ref. tanítóknak is bemutattat­ván, az értekezleti tagok által tárgyalasi alapul egyhan­gúlag elfogadtatott és helyesnek találtatott. Ugyanezen értekezlet dr. Kiss Áron tanár ur következő határozati javaslatat is magáévá tette : „A III. egyet, tanitógyíílésen összegyűlt h. h. tanitói értekezlet határozza el: 1. Ilogy — — — a zsinatot megelőzőleg, tanitókép­viseleti értekezletet tart, melynek feladata legyen a so­mogyi » Emlékirat*-ot tárgyalni s esetleg módosítva a zsinat elé. terjeszteni. 2. hogy az egyh. megyék felszólitandók, hogy az értekezletre egy-egy képviselőt küldjenek s annak díjazását viseljék.( < E határozatnak foganatosítása reám, alulírottra bí­zatott. Ámde mit tehetek én e nagy fontosságú hatá­rozat valósítására — egyházi s világi nagyjaink, vezér­férfiaink, elöljáróink támogató jóakarata, erkölcsi s anyagi pártfogása nélkül ? — Készséggel elismerem, hogy sem­mit ! Azért is, a mily szent bennem a meggyőződés, hogy a tanitók óhajtásainak, kérelmeinek ily nemű tisz­tességes alakban leendő kifejezése nemcsak a tanitók, hanem közvetve a tanügy emelésére és virágoztatására, a bajainkon segíteni kész egyházi s világi nagyjainknak pedig igenis szükséges tájékoztatására szolgáland: ép-PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom