Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-26 / 26. szám
vegyült az egyházival, és oly túlsúlyra jutott, hogy az egyház saját tagjai visszaéléseivel szemben majdnem védtelenül és tehetetlenül áll. A püspök a kis papok tetteit absolut hatalommal szentesíti vagy iléli el ; de már a rendes lelkipásztort (nagy pap — vicair, rector) egyátalán nem érheti el ítélete, nem sújthatja haragja. A lelkipásztornak az egyháza a vára, melynek falait a püspök hasztalan ostromolja, llivatalbeli hűtlenségeért üldözőbe veheti; de akkor is nem az egyházi, hanem a világi törvényszék itél fölötte. Ez okon nem jó szívvel viszi a püspök az egyház szennyesét a polgári hatósag elé. Az államegyházi püspöki kar az ezelőtt több mint negyven évvel kezdődött Tractarianismust*) akkor egy szívvel lélekkel kárhoztatta; bár ma egyhangúan helyesli azt; s ámbár minden tagja egyformán kárhoztatja a mai ritualistikus mozgalmat (holott ez amazzal ugy összefügg mint gyermekkel a férfi**) de sem a tractarian, sem a ritualistikus mozgalmat megakasztani vagy elfojtani nem bírta. Az angol pap nem pusztán isten és az egyház kegyelméből táplálkozik, mint az ég madarai és a mező liliomai, hanem legalább felényire saját emberségéből. Rendszerint a papnak még falun is, van annyi, ha nem több magán jövedelme, mint a mennyi a javadalma. Ennélfogva nem annyira az egyház támogatja a papot, mint inkább a pap az egyházat. Ez anyagi önállóság és bizonyos fokú függetlenség - támogatva a polit. hatóság nyújtotta tekintélylyel — alapította meg az angol egyházi papság társadalmi, és egyház politikai nagy befolyását. Még egy igen fontos tényezője az angol papság tekintélyének és erkölcsi súlyának magas miveltsége. Legnagyobbrészt a középosztályból valók lévén, módjukban volt az egyetemeken (Oxford és Cambridge) a *) A Tractarianismus k. b. 1833-ban kezdődött Oxfordban, mintegy reactióképen az 1832-1)011 elfogadott nagy Reforrn-Billel szemben, mely a népnek nagy részt adott az ország képviseletében. Az u. 11 egyházi párt a dissenterek növeködő hatalmától s egyszersmind a kormány egyházi reformjavaslataitól való féltében a papságot ellenállásra akarta tüzelni. Pusey és Newman voltak a főtényezők Oxfordban. Céljok volt az angol egyházat nemzeti egyháznak déclarájtatni az ajJOStuli succcssiú dogmája alapján, mely azt jelentené, hogy a püspökök az apostolok egyenes utódai, s hogy csak a püspökök által ordinált papok az igazi lelkipásztorok. Szerintük csak három egyházból állana a keresztyénség : a (jörög, a római és az angol egyházból. Elismerték a pápát római püspöknek, de tagadták az angol egyház fölötti tekintélyét. Igen természetes, hogy az emiitett három egyházból minden protestáns felekezet ki lett volna zárva. E nézeteket „Tracts for the Times" c. röpiratokban fejtegették: innen a mozgalom neve tractarianismus. A mozgalom feje Newman átlátta, hogy a viu medici az angol egyházban tarthatatlan, s végre a római egyház kebelébe ment át (ma bibornok) ; a kevésbé következetes rész azonban (a többiek közt dr. Pusey is) megmaradt az angol egyház tagjának s követői a modern ritualisták, kik tanban és gyakorlatban egyiránt a római egyházat másolják s attól csak névleg különböznek. Róma ezek soraiból minden évben szép szánra hívet toborz magának. Oxfordban a tractariánok ellen alakult a rationalistikus (Broad Church) egyházi mozgalom, melynek vezérei egy részt az akkori egyházi méltóságokból kerültek ki. Ezek az „Essays and Reviews8 -sal feleltek a „Tracts for the Times''-re. A tractarianok tudományos álláspontja jellemzésére álljon itt a következő tény : „ha a biblia azt mondja, hogy a nap forog a föld körül : az igaz ; de ha a természettudósok azt állítják, hogy a föld forog a nap körül, az lehetetlen. **) Contemp. Rev. 1881. marc. 431. 1. valódi humánus miveltségre szert tenni. Neveltségénél és finom modoránál fogva ő a felsőbb osztályok tagja ; evangyeliomi jelleménél fogva a szegényebb osztályoké i hivatalánál fogva mindenkié. Ha csekély jövedelmű az egyház, a lelkipásztor minden becsületes módot megkísért, hogy gentleman jellemét hiven meggőrizze, s helyzetét javítsa. A törvény megengedi, hogy — a püspök beleegyezésével — nyolcvan hold terjedelmű földbérletet tartson (igy tett Goldsmith O. atyja is, ki egy személyben pap és farmer volt) ; vagy pedig ifjakat vesz házához, kiket a középiskolai- vagy egyetemi tanulmányokban oktat; vagy ha célszerűbbnek látja, értekezéseket ír a szemlékbe és magazinokba. Szóval mindenként rajta van, hogy állása tekintélyét csorbítatlanul fenntartsa a község előkelőivel szemben is. Az angol pap sohasem ugy ül le a helybeli földbirtokos asztalahoz, mint servus humilis vagy épen humillimus, mert szégyenlené oly ebédet fogadni cl, melyet viszonozni nem tud. Az ő asztalához a baronet, a squire, a község kitűnőségei, sőt néha a lordok is szívesen leülnek, s ekként az értelmi s a vagyoni arisztocratia egymással kezetfogva működnek. Az angol pap miveltsége inkább humánus mint theologiai. Theologiája haromnegyedrészben a biblia ismeretében és az evangeliomi szellemtől való athatottságban áll. Papi készültsége tehát gyakorlati. Nem exegetikai morzsák szedegetésével tölti a speciális tanfolyam drága éveit, hanem oly gyakorlatias irány elsajátításával, mely nem hull le róla mar a pálya kezdetén, mint ahogy elpárolog az a nehezen és sok drága erő-és idővesztegetéssel becsömöszölt tudós szinü, de merőben ízetlen exegesis; bibliai critica s a többi — a szaktudósoknál mindannyian tiszteletreméltó — studiumok. »A biblia anyanyelven való alapos ismerete — ugy mond Littledale — sokkal gyakorlatibb hasznú a közönséges lelkipásztornak és (ezek alkotják a többséget), mint az ó- és újszövetség eredeti nyelvének tudása és néhány (5 — 6) könyvének eritikai méltatása. Az ily studiumok eszközölte eredményt sokkal biztosabban elérhetni egy jó jegyzetes kiadású angol bibliából. **) Az angol pap, bibliában való jártassága valóban közmondásossá valt: „ugy olvassa a bibliát, mintha csak maga irta volna* -— ugy mond a nép. Az angol pap házának és életének mintaszerűnek kell lennie; a bibliai illatnak át kell járni házát, családi életét, minden functióját. Állásánál fogva lelkipásztor — custos animarum. A lelkipásztori gondviselés nála nem tan, hanem lélek és élet. Vasárnap két egyházi beszédet tart (egyiket reggel — a másikat délután); héten át a betegeket és ügyefogyottakat látogatja, az Ínségeseket vigasztalja, szamukra segélyforrásokról gondoskodik ; e végre thea-estélyeket rendez, melyeken ő maga is felolvas vagy beszédet tart, s a helység vagy a szomszéd község tekintélyesb*) Contempor. Review, 1879. ápr. 33. 1.
