Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-26 / 26. szám

mélyt, hanem a birtokot terheli.* Ekkor a superintendens ur a ministeriumhoz vitte az ügyet, s mivel választ nem nyert, a kerületi gyűlésen, mint sérelmet felemiitette. Ez volt mult évi októberben s még azóta sincs az ügy befejezve. Mert a minister ur azon ürügy alatt, hogy a panasz nem volt a közigazgatás fórumai által annak rendjemódja szerint elintézve: ujabb vizsgálat és rendes tárgyalás végett a kérdést ismét a szolgabíró elé juttatá. A szolgabíró pedig f. é. január havában ismét meghozta elutasító végzését, s most az ügy — általam felebbezve — négy hó óta azon alispán előtt van, a ki ama 11091/78. sz. a. ministeri intézménynek legalább is — keresztapja. Az alispántól a szegény zsidók most a közigazgatási bizottsághoz felebbeznek; ez pedig — ki mondván, „hogy két egyenlő itélet ellen felebbezésnek helye nincsen" — panaszukat tárgyalásra sem méltatja. Hát majd tán én is ebbe a zsákutczába jutok. De nem addig van a. Ha képesek voltunk megvédeni jogainkat a reactionárius helytartó tanács ellenében, talán megvédjük egy alkotmányos minister ellenében is. A dolog nem uj, csak föl van melegítve. A helytartó tanács 1864-ki március 28-kán 633. sz. a. egy körrendeletben meghagyta, miszerint oly községekben, a hol a róm. kath. pap vagy tanitó ház vagy telek után húzza járandóságát a lakosoktól, az ily fekvőségnek eladás utján más hitvallásuak kezére lett átháramlása esetében, ezektől ama járandóság csak ugy, mint előbb, beszedendő, nemcsak, hanem ezen szolgalom telekkönyvileg biztosítandó. Ugyanazon helytartó tanács 1865-ben 96575. sz. a. intézményében visszavonta a szolgálmányoknak elrendelt telekkönyvi feljegyzését, de jogosnak mondta ki újra azt, hogy a ház és telek utáni egyházi adó, birtokváltozás esetén az idegen egyházhoz tartozó vevőtől is beszedessék. Ez ellen az evang. egyetem teljes erejéből tiltakozott, s a rendelet — Mosony- és Nyitramegyékben előfordult egy-két esetet kivéve — alkalmazásba nem is jött. Következett aztán Königgrátz s az 1867-ki kiegyezés. Eötvössel oly kultusminister állt a vallásügy élén, a ki elől a reactió baglyai odúikba vonultak vissza; mert egy-két kísérlet megmutatta, hogy a minister ismeri is a törvényt s akarja is megtartani. Az 1869. november hó 24-kén 21072. sz. a. kelt s Boross Mihály ur által e lapok 2 1. számában teljes szövege szerint idézett ministerí intézményében kimondja az elvet, hogy „a róm. kath. lelkészek illetményeit ev. vallású hívek fizetni nem tartoznak", s hogy „a papi járandóságok, habár telkek után fizettetnének is, a fennálló szabály szerint csak személyes tartozásoknak tekintendők". Hát vájjon az óta ismét máshonnan fuj a 1 szél r Előbb a tanügyi autonomia ellen intézett ministeri, a reverzalisok érvényre emelése mellett tüntető birói végzések megváltozott viszonyokat tüntetnek elő. A protestáns egyház az a mór, a mely nehéz körülmények között megtette kötelességét, most már mehet. Gazdagság, hatalom, dicsőség ugy is másutt van. De nem morfondírozok tovább, hanem közlöm a másodszor hozott első fokú Ítéletet s az ellen négy hó előtt beadott s még el nem intézett felebbezvényemet. A szolgabírói határozat igy szól: „Bubenka Mihály a nőtincsi r. kath. lelkész javadalmazásához tartozó, ezen plébánia egyházi látogatási jegyzőkönyvében részletezett szolgálmányokat teljesíteni köteleztetik Mert a felmutatott canonica visitátió szerint * nem a hívek, hanem a község levén szolgálmányra kötelezve, Bubenka Mihály, mint volt úrbéri birtok tulajdonosa a n. m. vall. és közokt. mínisterium 1878. évi 11091. sz. a. intézményében kifejtett elvek értelmében, tekintet nélkül a vallásra, szolgálmányra kötelezendő volt." Ez ellen én, mint Bubenka Mihály lelkésze és megbízottja, de ugy is mint jogaiban megsértett egyházam természetes képviselője, kérem Bubenka felmentését, mert: 1. Az itélet indokolásában az hozatik fel, hogy a nőtincsi r. kath. canonica visitátió szerint nem a hívek, hanem a község van szolgálmányra kötelezve, mit én, hogy az a canonica visitatíóban így lenne kifejezve: „nem a hívek, hanem a község" — határozottan kétségbe vonok; miből aztán az is következik, hogy ha ott egyszerűen „község" említtetik, ezalatt semmíképen sem értendő „polgári" község, hanem „egyház"-község vagy „hit"-község — miután az magától értetik, hogy egy egyházi javadalom megalapításánál az egyház csak saját ha táskörében járhat el és „sine me de me" nem kötelezheti a polgári község más vallású lakosait