Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-12 / 24. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Ki iizsy-jtca 29. sz. 1. em, Előfizet, esi dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: l hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 0BS§T" Teljes száLixx-iá pélcLáirxyokiltSLl :m_i:r:LcLég- szolgáillisit-uirik:.. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt annak megújítására felkéretnek. A képviselőválasztások és a protest. lelkész. Az országgyűlés három évi mandatuma lejárt, elérkeztek ismét a képviselőválasztások zajos, mozgalmas napjai. A pártvezérek, központi és vidéki bizottmányok szorgalmasan működnek már hónapok óta, tagokat gyűjtenek, értekezleteket tartanak, a szabadelvű, mérsékelt ellenzéki, 48-as, független, nemzetiségi pártok szervezkednek, s feszült figyelemmel várja mindenik a választások eredményét, melytől a jelenlegi kormány fennállása vagy megmaradása s nagy részben az ország jövendő sorsa függ. Mindenik párt uton-utfélen hirdeti egyedül üdvözitő voltát, mindenik azon talizmán birtokában véli magát lenni, melylyel a haza még megmenthető, s annak jóléte, felvirágzása előmozdítható. Egyik a meglevő közjogi alap fenntartását, másik annak felbontását óhajtja; egyik a konzervatív (s talán klerikális), másik a liberális elveket hirdeti; egyik a kormányrendszer változtatásával, másik — ezt érintetlenül hagyva — a legszükségesebb reformok életbeléptetésével akarja boldogítani a hazát s egyik épen ugy, mint a másik, hazafiasnak tekinti magát. Látva ezen mozgalmakat, hallva az ellentétes politikai nézetek érvényre emelését célzó szebbnél szebb szónoklatokat, — lehetetlen, hogy azok érintetlenül hagyják azokat is, kik a prot. egyháznak közvetlen munkásai, lelkészei és vezérei. Elhat a választási mozgalmak zaja a csöndes protestáns lelkészlakokba is, érdekel azoknak eredménye minket is, nemcsak mint hazafiakat, hanem úgyis mint felekezetünk érdekeinek hivatott védelmezőit, munkásait. Ha arról akarnék szólni, hogy mily állást foglaljunk el mint hazafiak, mint közönséges választópolgárok, vagyis, hogy a létező vagy újonnan szervezendő pártok melyikéhez csatlakozzunk: nem volna bátorságom jelen soraimnak helyet kérni ezen becses lapok hasábjain ; ezen kérdés megvitatása a politikai lapokba való, mert hiszen mi, mint honpolgárok, épen nem képezünk külön kasztot, s e tekintetben köztünk és egyéb polgártársaink között semmi külömbség nincs: ahhoz azonban — úgy hiszem — hozzászólhatnak egyházi szaklapjaink, hogy mily állást foglaljunk el mi protestáns lelkészek felekezeti érdekeink szempontjából, s mily erkölcsi magatartást tanúsítson a lelkész a választások alkalmával ? Oly ügyekben, melyeknek elintézése a néptől, a nép zömétől függ, azt hiszem, a lelkésznek szava meglehetős sulylyal és jelentőséggel bír épen azon szoros, úgyszólván családias összeköttetésnél fogva, mely közte és a gyülekezet hívei között van. Ha a nagyobb városokban nem anynyira is, de kisebb, különösen falusi helyeken a nép hozzá van szokva, hogy mindennemű ügyeiben tanácsot kérjen lelkipásztorától, feltéve, hogy a lelkész hivatásának hű betöltése által méltóvá tette magát népe bizalmára. Igaz, hogy a képviselőválasztásoknál sok mindenféle oktatója, vezére, tanácsadója van a népnek ; egyik zöld ággal, másik nemzeti kokárdával, egyik fehér, másik fekete tollal köszönt be hozzá, az egyik a kormányt dicséri, a másik adóleszállitást és magyar 47