Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-05 / 23. szám

meztetve azok kimondhatlan becsére, helyes irányban való használására. Egy-egy szerencsésen eltalált kérdés s arra adott naiv, de igaz felelet sokszor az egész hallgatóságot felvillanyozta. Igy p. u. rátértünk a többek közt arra is, hogy az emberi szem mily megbecsülhetlen ajándéka az istennek. „Lássátok, folytatám — ez is egy talentom, egy nagy kincs, melyet lehet jóra és rosszra használni egyiránt. Mondd meg, édes leányom, mennyiért adnád nekem e kincset, a te két szemedet?* A leány hallgat. „Talán nem érted ? Azt kérdem, menynyiért engednéd meg hogy p. o. a szemed világától megfosszanak ? . . . Száz vagy ezer forintért megengednéd-e?* .... Nem engedném biz' én, feleié a lányka a világ minden kincseért sem ! — „Lám lám ! és az emberek mégis szegénységről panaszkodnak, pedig ime a szem, fül, kéz, stb. mily roppant kincset képviselnek, hát még a lélek és annak felséges tehetségei 1 . . . De milyen sokan vannak ma is, kik ezen talentumokat nem értékesitik vagy épen rosszra használják! stb. stb. Önkéntelen jött ezek után, hogy a gyermekek és ifjak különféle hibáit egyenkint elősoroljam s azoknak elhagyására serkentsem az ifjú hallgatóságot ugy mint a felnőtteket. Ének és tanulás utáni ima zárta be az első összejövetelt. A második vasárnap délután, a mint előre is várható volt, az ifjúság sorai kissé megritkultak. A hivek annál nagyobb számmal maradtak benn a templomban. Legelőször is tehát ezekhez fordultam, kérve, figyelmeztetve őket, hogy küldjék föl gyermekeiket, mert itt bizonyára nem tanulnak rosszat. Aztán a bibliai egyes könyveket ismertettem tovább s magyarázatra felvettem Máté IV. I —10. verseit (Jézus megkisértetése). A rövidre fogott magyarázat után figyelmeztettem az ifjakat azon számtalan kísértésekre, melyeknek minden léptenki van téve az ember s legkivált az ifjak és leányok a szolgálatban, a nagy városokban, a katonaságnál stb. A következő alkalommal az ó testamentomi történeteket elevenítettem föl ifjú hallgatóim emlékében. Továbbá magyarázatra fölvettem Máté XXI. 15—22 verseit (a császár adójáról). Ezzel kapcsolatban, mint lelkipásztor utaltam, az isten és király iránti tartozáson felül a szülők, testvérek, tanítók, lelkész, elöljárók s általában a nagyobbak iránti kötelességek teljesítésére. Ilyenformán próbálgattám én gyülekezetem reményteljes ifjú tagjait a vallásos és erkölcsi igazságokban oktatni, minden jóra és szépre serkenteni s a vallásos buzgóság szent tüzét keblökben ápolni s ha lehet, magasra t ellobogtatni Előbb egyes bibliai szakaszokat olvastattam később a biblia olvasását egészen mellőzve az ó- és ujtestamentomi történeteket, majd az iskolában tanult ker. vallás- és erkölcs-tudomány főbb igazságait vettem fel magyarázat és vallás erkölcsi oktatás végett. Tapasztalva, hogy az ifjak egy része nagyon fél az examinatiotól s ezért el sem jő inkább, később ritkábban s inkább csak figyeleinkeltés végett tettem föl kérdéseket, melyeki e kiki felelt vagy nem felelt tetszése szerint A komolyabb fejtegetések közben ki-kitértem néha mulatságosabb dolgokra is, az életből vett példák, elbeszélések, adomák által nevetségessé téve az emberi gyarlóságokat s bűnöket. Csakhamar örömmel tapasztaltam, hogy az érdeklődés nőttön nő az ifjak (legalabb is 30-an) minden vasárnap délután ott vannak, sőt a szülök s a templomi közönség is nagy türelemmel és odaadással kisérik lelkipásztori működésemet. E körülmény nem csekély mértékben fokozta az én buzgalmam s kitartásomat is annyira, hogy sokszor (a kelletin tul) másfél óráig is egész keddvel forgolódtam a lelkipásztorkodás ezen valóban fontos és hálás mezején. Ez összejövetelek sorát február végén már félbe akartam szakítani, de latva a fokozott érdeklődést, örömmel folytattam egész virágvasárnapig. Összesen 14 összejövetelünk volt, a melyek jótékony hatása, meg vagyok róla győződve, el nem maradand. Arra, hogy nyári va. sárnapokon is összejöjjünk, vajmi kevés kilátásom lehet, pedig a téli hidegek sokat visszatartanak a templomtól. Ugy vélem azonban, hogy ezen téli összejövetelek által is mind jobban el lesz érve a kivánt cél: az ifjúság vallásos érzületének fokozása, erkölcsi komolyságának ápolása és fejlesztése. Ilyenformán kísérlettem meg tehát gyülekezetemben a felnőtt ifjak vallásos oktatását. Elismerem, hogy az általam követett rendszer s általában lelkipásztori eljárásom sok tekintetben hiányos, de hisz most csak a munka kezdetén vagyok: pár évi gyakorlat könnyen kipótolhatja azt, a mi még hiányzik. Minden kezdet nehéz. Annyit azonban, ugy vélem, már most is mondhatok, hogy holmi kikérdezéssel, professoros pedanteriával kisérteni meg az ifjúság vallásoss oktatását, célravezető soha sem lesz ; valamint falusi viszonyaink közt kivihetetlen az angol rendszer szerinti vasárnapi iskola is : hanem igenis, csak akkor fog lendületet venni hazánkban a felnőtt ifjak vallás-erkölcsi nevelésének nagy fontosságú ügye, ha minden lelkipásztor elengedhetetlen kötelességének tekinti, legalább a téli hónapok alatt, gyülekezete ifjabb tagjait a vasárnap délutáni istenitisztelet után a templomban fennmarasztani s azokat mint a gondos atya, gyermekeit hasznos ismeretekben oktatni, szivökbe a szépnek, jónak és igaznak szeretetét beoltani, egyszóval leiköket a mennyei dolgok felé irányozni. Ez az egy szükséges dolog. Lcvay Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Channing müveinek legújabb kötete."') Nem régiben bocsátották közre az unitárius tanárok Channing Ellery Vilmos, „ Tökéletes Elet1

cimű mun*) Channing Ellery Vilma* válogatott müvei. Angolból fnrHii júk cs kiadják a/, unitárius tanárok. VI. kötet. A Tökéletes Élet. Ara , 1 frt, 20 kr Kolozsvár.