Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-05 / 23. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HI VATA L : IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyb en házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre i frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IJSSP Teljes számú példáin.yokilcisLl mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt annak megújítására felkéretnek. A papi és tanitói „meghívók." Egy különleges eset szolgál indokul ezen soraim megírására — s miután már egy bevégzett ügygyei állok szemközt, nem eshetem azon vád alá, hogy a nyilvánosság felhasználásával feszélyezni akarnám a hivatalos eljárást, csakis azért szólalok fel tehát, hogy ha a Prot. Egyh. és Isk. Lap t. olvasói vagy esetleg más prot. hitfeleink is gondolkozni vagy épen írni szíveskednének e tárgyról, jövőben előfordulható ily kérdések megoldása körül tisztázottabb elvek szerin járhassunk el. A nógrádi ág. h. ev. esperesség egyik egyháza, Tamási, 1870. vagy 71-ben kántor-tanitót hivott meg s meghívó levelében kötelezte őt, hogy az anyaegyház iskolájának, s kántori teendőinek ellátásán kivül azon vasár- és ünnepnapokon, melyeken a lelkész három fiókgyülekezetének bármelyikében végzi az istentiszteletet, ő az anyaegyházban szent beszéddel egybekötött istentiszteletet végezzen. Kötelezte ezért magát az egyház is a szokásos meghívó 4 szerinti fizetés kiszolgáltatására, s a hiványt szabályszerűen aláírva választottjának kézbesítette. Egy lilialis gyülekezet hívei közül azonban a vocatort egy sem irta alá s lőn, hogy ennek alapján, bár a kiirt fizetés egy részét, a 10 frt készpénzt fizette, másik részének azonban az 5 pozsonyi mérőnek (kilo) kiszolgáltatását megtagadta. Az ügy 1872-ben a can. visitátió, majd az esperességi gyűlés, majd ennek, a vocator csonkitatlan fentartását kimondó végzése ellen a superintendensi hivatal s végre 1880-ik év október havában a kerületi közgyűlés elé került, mely jegyzőkönyvének 20. pontja alatt utasítja a nógrádi főesperest, hogy ezen ügyet mindkét fél meghallgatása után méltányosság alapján, mielőbb elintézze és az eredményt a jövő évi kerületi közgyűlésnek bejelentse. Nem szólok arról, hogy a kerületi gyűlés a nógrádi esperességnek e tárgyban hozott közgyűlési határozatáról sem tudomást nem szerzett magának, sem azt meg nem semmisítette, illetőleg fel nem oldotta, hanem, mintegy első fokulag utasítja az esperest — kinek pedig főkötelessége a még érvénytelenné nem lett esp. végzéseket foganatosítani, hogy az ügyet a méltányosság alapján intézze el; nem szólok arról sem, hogy az érdekelt tamásii tanitó f. é. április 27-én főesperes ur jelenlétében s superintendens ur azon Írásbeli nyilatkozatának befolyása alatt, miszerint, ha békésen ki nem egyezik egyházával, ügyét a kerületi gyűlésen nem fogja pártoltatni — egyházával ugy egyezett ki, hogy az 5 kila rozs helyett évenkénti 7 frt. 50 krt fogad el — volenti non fit injuria; — csupán azon kérdést kockáztatom, hol kezdődik tehát a prot. lelkészek és tanitók meghívóinak kötelező ereje? ott, és akkor e, midőn az az egyházi közgyűlésen kiállítva, felolvasva, szabályszerűen aláírva s az esperességi törvényes hatóság által megerősítve az illető meghívottnak kézbesittetik s általa elfogadtatik r vagy ott és akkor, midőn az illető egyház akarja is egyszersmind a fizetést teljesíteni ?
