Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-22 / 21. szám

legjobb lenne egy egészen ujat, jobbat alkotni. S ezzel a kényesnek ígérkezett ügy a leghelyesebb lefolyást nyert. Nevezetes mozzanat, hogy az e. megye a honorariumszedést eltörlötte, állandó tiszteletdijt rendelvén az esperesnek 200, a főjegyzőnek 80 forintban o. é. Bárcsak a sok kellemetlenségekre okot szolgáltató napidijak ügyében is megfelelő intézkedés tétetnék már valahára 1 Az isk. ügy e. megyénkben elég kedvező, legalabb a nagyobb községekben. Másként áll az oly kisebbek nagy részében, hol a lelkész tanitó is lévén — legalabb a conventióban — s tanítót tart, ki többnyire nem képesített egyén, s e miatt a nevelés ügye húzza a rövidebbet. Fölemlítem még a szaporca-tésenfaiak ügyét. Ezek ugyanis annyira megszokták a kérvényezési, hogy a nélkül jól sem éreznék magukat. Tengeri kigyója az e megyének, hol untalan fölmerül. A tárgy az elszakadhatás, melyet mar több izben e. megye és kerület elvetett. Azonban, mig ezek a jegyzőkönyvben kimondatnak, addig az életben szüntelen reménynyel táplálják a praeorantia felől. Az e. m. közönsége e folytonos kérvényezésből — a két község közt levő feszült ingerültségre következtet, a mi nem létezik, s innen a sok orvos, kik a sebet csak mérgesitik. Igy lesznek határozatok, melyek, mig az összeköttetés fenntartását hangsúlyozzak, a fönalló kapcsokat tényleg szaggatják. Igy épül az egy anyaegyházban két templom, nemsokára két iskola, s lesz benne egy pap egy tanitó. A közös templom romlófélben levén, s tekintve, hogy Tésenfa nagy teherrel már épített a maga használatára templomot, azt kérdi S/.aporca, hogy közös templomot épitsen-é, vagy mint Tésenfa ő is csak magának, igy kisebb templom s kevesebb költség is elég levén ; az e. m. ugy határozott, hogy S/.aporca csak magának, a maga költ.*égnix

emeljen templomot, miután már előbb egy más irányú kérvényre a közösség megszakithatlanságát az előző pontban kimondotta volna. Megengedem, hogy igy a kényes kérdés alól ki lehet búvni, — de tagadom, hogy a kényes kérdést ez uton megoldani lehessen. A törvényszéknek kellemetlen teendői voltak. Két lelkész állott vád alatt, súlyos vádakkal terhelve. A harmadik egy lelkész és presbyter közt fennforgó ellenségeskedés, viszály. Ezek mind fölebbezve levén, csak érintem, nehogy a kerületi gyűlés előtt célzatosnak l.issék tudósításom. Az első vádlott V. K. lelkész, kiről a tudósítás elején is emlékeztünk Ott említett tette több más ellenszegülés, s tiszteletlen iratok, sértő kifejezések kapcsában képezte a vád alapját ; sulyosita az, hogy magat a törvényszéket sem ismeri el b'r.ijának, ugy tartván, hogy — a szerinte — nem törvényes esperes altal összehívott gyűlés sem törvényes. Az Ítélet hivatalvesztésre szól, oly formán, hogy F.Baranyában 3 évig sem lelkészül újra meg nem válaszható, sem segéd, vagy h. lelkészi hivatalt nem viselhet. A másik ügyben ismét ő és K. S. lelkészek a vádlottak. Ez a tavaly már emiitett korteskedés ügye. Nevezzük inkább simonianak. V. K.-nak a megválasztás előre biztosíttatik, ha megnevezett 3 leány közül egyet nőül vesz. A választás megtörténik, az illető igéretét nem teljesiti, — a másik fenyeget, — ez a fenyegető levelet a presbgterium jegyzőkönyvébe vezeti. E nyomon indult el a vizsgálat, mely a legteljesebb simoniát önbeismerés és okmányok alapján kétségtelenné tette. Az ítélet mindenki meglepetésére ugy szól, hogy V. K., a ki már elébb kicsapatott, egy évre felfüggeszt étik és 200 frt. bírságra Ítéltetik, mint bűnre csábító s bünszerző ; K. S. ellenben szigorú megdorgáltatásra (melyet azonban nem hallottunk) s 100 frtra büntettetett. A harmadik ügy a presbyter visszaállításával, s a presbyterium szelíd megintésével végződött. Azonban, méltó csodálkozásra az így elégtételt nyert presbyter fölebbezett, s a mellett minden magyarázat utan meg is maradt. Ennyi az, a mit e gyűlésről följegyeztem, mint olyanokat, melyek kisebb nagyobb mértékben a nagy közönséget is érdekelhetik. Voltak ugyan több ügyek is, melyek az értesítésre méltó anyagot nyújthattak volna, azonban mindannyiról bi/tos tudomást nem nyerhetvén, inkább nem is említem. Igy kíváncsivá tett a tavaly is említett »egy tanácsbiró* korteskedési esete, de a mely utolsó napon targyaltatván, róla tudomással nem birok , de azt tudom, hogy a tárgysorozatba így volt fölvéve : ,N. N. —N. N. ellen," a mi odamutat, hogy magán ügygyé változott ez az ügy, mely mindenütt és mindenhol közügy ; s hol a telpörös szerintem más nem lehet, mint maga az e. megye, — akár ugy, mint egyik tagja által megsértett, akár úgy, mint egyik megsértett tanácsbirájának védője. Ilyen ügyeknél a sima lefolyás eszközlése többet ront, mint épit. V.l ági tanácsbiráink közül ez alkalommal csak kettő volt jelen. S miután kettő a távollevők közül lemondott, s pedig határozottan, jövőre igazán nem tudjuk a tanácsbirói kar világi részét honnan elégítjük ki, mert itt nálunk a műveltebb középosztály nem az, hogy nélkülözi a református egyéneket, hanem csaknem teljesen azok híjával van. Talán említenem sem kell, hogy az üléseket vidám ebédek, s kedélyes vacsorák zárták be. Részemről azonban sehogysem tudok megbarátkozni azzal, hogy a gyűlések, a nép nyelvén »Nagy korcsmának' nevezett vendéglő termeben tartatnak. Egyházmegyei gyűlésnek más hely kellene, s talán jövőre ilyet talalni is lehetne Bar csak ugy lenne I Morvái Ferenc, ref. lelke'tz. A mezőföldi egyházmegyéből. Székesfehérvár 1881. maj. 10. E hó 9-ike ünnepélyes nap volt a mezőföldi helv. hitv. egyházmegye j kebelében. Ugyanis egyházmegyénk kormányzó testülete, áthatva az ez év január havában elhunyt boldog emlékezetű segédgondnokunk, néhai Molnár Imre ur iránti kegyelet magasztos érzelmeitől, midőn érdemeit jegyző-