Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-22 / 21. szám

el, valószínűleg utoljára ült volna ott s még kérdezni sem volna joga, hogy miért vonta ki alóla a megbízó hatalom a széket, míg a tagok más része az illető megyének, a közbizalomnak mandatariusa s a nagy közönségnek érdekeit képviseli; nem csoda, ha e két ellentétes elem sokszor farkasszemet néz egymással, féltékeny egymásra, bizalmatlan egymás iránt, mert ezen, még a személyes tulajdonok kölcsönös becsülése mellett is felmerülő bizalmatlanság a 2 fél mandatumának ellentétes voltában leli magyarázatát. A mi egyházi gyűléseinken a szem a 2 elemet sokkal könnyebben s első pillanatra megkülömbözteti, ha ma már nem ís a borotvált és bajuszos ajk után, mert ezt a csekély ,közbevetést* vagy , tátongó űrt* is hovatovabb betömetni látjuk, nem ugyan rőzsekötegekkel, mint a megostromlandó sáncároknál, de kivált fiatalabb s ezzel az ős apostoli kor szokásahoz visszatérő lelkészeink, itt ott termetes bajusza s tömör szakállának gondosan ápolt szálaival, hanem a ruházat után, mert a Lutherrok és a táblácska a lelkészi kart a világi elemtől első pillanatra megkülömbözteti. Ks mégis, mily ellentét gyűléseink s a például felhozott közigazgatási bizottságok között. Prot. egyházi kormányzó testületeinknél épen autonom synodalis rendszerüknél fogva a mandatumoknak csak egyetlen közös forrása lehet és van, gyűléseinkbe csak egy közös ajtón át juthatni, bárki is csak egy jogcímen érvényesítheti ott nézeteit s akaratat, nincs hatalom, még a trónon sem, mely valakit mas címen erőszakolhasson be oda — egyszer kisérlette meg ezt a Bach-kormány az administrátorokkal s a gyűléseket ellenőrző kormánybiztosokkal, de csakhamar csúful rajta vesztett — s ezen egyetlen ajtó, melyen keresztül, ezen egyetlen jogcím, melynek alapján gyűléseinknek bármily szabású öltönyben megjelenő tagjai a zöld asztal körül helyet foglaln.ik, nem m.is, vnint a hívek zömének szabad választás utján nyilatkozott bizalma. Már pedig az ily egységes és azonos jogcím alapján tért foglaló tényezők kö>t nézetem szerint a solidaritás, testvériség és egyenlő jogosultság tudatának szükségképen oly élénknek és megszilárdultnak kell lennie, hogy azzal szemben minden felhozható külömbségek eltűnnek s azt semmiképen nem alteralhatják. Nem alterálhatja p. o. a világi elemet illetőleg azon körülmény, mely a hierarchiai szervezettel biró r. k. egyházban a világi elemnek az egyházi ügyekbe való minden activ befolyását egyenesen kizárja, hogy t. i. nem mindenki szentelheti magát kizárólag az egyházi palyára; mert míg amott csak az ezen palyára lépett választott rend tartatik hivatottnak arra, hogy .vezessen* s a Jaosznak* az egyházban egyedüli feladata az, hogy magat ,engedelme; en vezettesse* s cpen azért az egy évtized előtt felmerült s egy ideig nagy port felvert ,kath. autonomia* eszméje is halva született gyermeknek bizonyult; eddig minálunk épen azon sarkalatos elv, hogy az egyház maga magat kormányozza, megtudta ennek lehetőségét is, a mas életpályákon mozgó hívek egyetemére nezve is teremteni, mert ha természetesen nem képezheti is magát minden protestáns kizárólag az egyházi palyara, de gondolkodva van róla, hogy egyhazanak amúgy is egyszerű alapelveit mindenki kivétel nélkül ismerje s főleg mert teljesen nyilvános egyházi kormányzatunk s gyűléseink a fiatalabb kezdő nemzedék részére az egyházi ügyek iránt — melyeket a prot. ember megszokott, nem mint a hierarchicus szervezetű egyhazak világi eleme, a ^papok dolga'-nak, de az ,édes mindnyájunk dolganak4

tekinteni — már korán táplált érdekeltség mellett, az autonom jogok gyakorlásanak oly kitűnő gyakorló iskoláját képezik, mely az egyházi közélet mezején bámulatos tájékozottságot s otthonosságot tanúsító vezérférfiakat képes a prot. egyház számára a világi elem tagjai közt nevelni. De ép oly kevéssé alteralhatja valami a fent kifejtettem közös és egységes jogcímből kifolyó solidaritas és egyenlő jogosultság tudatát a világi s lelkészi elem közt az utólnevezettet illetőleg is. Nem alteralhatja azt nézetem szerint pl. azon körülmény, hogy a lelkész nem díjtalanul, hanem megszabott javadalmazás mellett szolgálja egyházát, mert hiszen a ki hivatasat komolyan veszi, meg is dolgozik azon javadalomért emberül s mar Pal apostol mondja épen a lelkészekre vonatkozólag (i Tim 5, 18), hogy ,méltó a munkás az ő bérére*, mert továbbá az egyház világi tisztviselői közül is javadalmazasért szolgálnak némelyek, p. o. a nagyobb gyülekezetekben a pénztárnokok, jegyzők, ügyészek stb. a nélkül, hogy ez jogaik gyakorlását az egyházban bármiként is alteralná, s mert végül és főleg existentiajanak ezen anyagi forrása csak még erősebb kötelékekkel fűzi a lelkészt az egyházhoz, már a maga s csaladjának érdeke is ugy hozván magával, hogy azon testületnek, mely tol existenliáj.i függ, fennmaradását s felvirágozását tőle kitelhetőleg előmozdítsa. Es épen oly kevéssé alterálhatja a szóban levő solidaritást és egyenlő jogosultságot a lelkészi kart illetőleg azon körülmény, hogy miként Eperjes mondja : ,anyagi erejét, vagyonát, jövedelmét az egyház csupán csak világi tagjaitól nyeri, mert hiszen ha a lelkész évi köteles adóval nem is járul az egyház költségeinek fedezéséhez, de, ha egyházának hű pásztora, akkor bu/.ditás s a/ általános áldozatkészség fáradhatlan ébresztgetése altal lendít annak anyagi gyarapodásán is sokkalta többet, mint a mennyit az egyes hívek évi egyházi adója kitesz s talán nem is példa nélküli az eset, hogy, érezvén, miszerint ő egyhazanak nem csak valasztott lelkésze, de egyik híve, tagja is ép ugy mint bárki mas : ott a hol kell, önszántából anyagi áldozatot is tud hozni egyháza oltárára. No már ha ezek így vannak, ha az egységes és azonos jogcím alapján, melyen egyházunk kormányzó testületeinek tényező helyüket elfoglaljak a világi "cs lelkészi elem közt a solidaritás, testvériség és egyenlő jogosultság tudata oly szilárd, hogy azt semmmi felhozható külömbségek sem a/, egyik sem a másik irány felé nem alteralhatjak, a mint én azt magamnak másként