Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-15 / 20. szám

Az érmelléki ref. egyházmegye tavaszi közgyűlése. Egyházmegyei közgyűlésünk, mely a kellemetlen útak és idő dacára elég népesnek volt mondható, ápril hó 21-dikén tartatott meg a szokott helyen: Székelyhidon. Miután a volt, s még ez úttal helyettes esperes Papp Gábor ur, — Istenhez emelt buzgó imával a gyűlést megnyitottnak nyilvánítottá: Erater Imre se gédgondnok ur, egy még mindég élénken fajó sebére mutatva egyházkerületünk csak a közelmúltban oly súlyos csapást szenvedett testének, boldog emlékű Dr. Révész Imre ur halálában, emlékezetét jegyzőkönyvileg megörökíttetni, s a gyászoló özvegygyei, és családjával, a velők együtt minket is oly megható gyász felett, egyházmegyénk egyetemes fájdalmat, s altalános részvétét levélileg kifejezni, és közölni indítványozza. A nagy férfiú iránt, méltán érzett szeretete és tisztelete kifejezése mellett, egyházm. közgyűlésünk s. gondnok ur indítványozását magáévá teszi. A közelebb történt szavazások nyomán egyházmegyei jegyzőül és tanácsbiróul Nagy István szentimrei lelkész ur lett elválasztva, ki dacára— gyűlésünk uj és uj felhívásának, kérelmének, — ama hivatalokat, — jelen privát körülményei altali akadalyoztatását hozván fel: el nem fogadta. Lelkészi gyám- és nyugintézetünk pénztárnokává b.diószegi lelkész Kassay Ignác ur lett, ki a pénztárt, — ez idő szerint — már at is vette. Nevezett pénztárunk jelen vagyoni állasa a 13.000 forinton felül áll. Segélyben részesül 3 özvegy 300— 300 forinttal évenként, egy özvegy, és egy árva pedig 100 forint évi kegy díjban , ugy azonban, hogy mindezen összegek io®/0

levonásával adatnak ki, utólagosan, félévenként. Ama közelebb kiadott ministeri rendelet folytán, hogy: az államadóikkal hátralékban levő egyházaknál az egyházgondnok javai foglalandók le végrehajtas alapjaul, inditványoztatik : »kerestessék meg az egyházkerület, hogy ezen, — épen jelen viszonyaink közt — egyházainkra rombolókig ható rendelet vissza vonása egyházkerületileg kérelmeztessék.* Valóban, romboló és vészthozóvá leend ama .rendelet keresztülvitele ma, midőn több egyházainkban oda jutottunk, hogy az egyház-gondnoki állás, különben sem óhajtva keresetit, nem a bizalom és tisztelet szép nimbusával környezett hivatal többé, hanem fajdalom! sok esetben ráerőszakolt szakmány-munka; ma, a midőn egyházakat nevezhetnék meg, melyek évek óta gondnok nélkül vegetálnak, s már már a sülyedés örvényének szélén. Es ugyan kérdem : hogy ha még ministeri rendelet azzal is sújtja gondnokainkat, hogy — talán, dacára legbuzgóbb eljárásuknak, s az egyházi adó behajtása korul latba vetett minden tevékenységöknek, — mert a népnek akár tehetetlen szegénysége, akár — mert ilyen is van, — megcsökönösödött fizetési vonakodása miatt, egyáltalában nem képesek lefizetni az egyház állami adóját, — odaadó buzgalmuk és fáradozasuk mellett kiérdemelt elismerés és dijjazás helyett, esetleg még privát javaik is zsákmányává lehetnek az adó-végrehajtó irgalmat nem ismerő szigorának — ugyan kérdem : Mi történik akkor?? — Az, hogy a gondnokok átadjak tiszteletes uramnak a cassa-kulcsát, leteszik vállukról azt a hivatalt, mely személyes fáradozásuk mellett, még családjuk jelen, s jövő anyagi jóllétét is fenyegeti. Mert ez egyszer, — legalább a lelkiismeretesen munkálkodó gondnokra nézve -- szerintem nem áll ama társadalmi elv: ,egy a közért!4

— És ekkor lesznek felfordult, rendetlen, pusztuló, Ínségre jutott egyházak, nem annyian mint ma ! Van azonban a dolognak másik oldala is. Önként felmerül ugyanis a kérdés, hogy : az adó-hátralék miatt foglalasnak elébe néző egyhazban, mi szolgáljon hát foglalasi alapul ? Az egyház ingatlana. Mondják talán sokan. De hát a hol nincs olyan ? A mint hogy legalabb egyházmegyénk legtöbb egyházaban nincs is. Vagy talan a lelkész, s a tanító feje fölött üttessék kótyavetyére a ház ? — vagy a templom — az Isten háza — kerüljön dobra ? — A mint az utóbbi csak a közel múltban egy helyen végrehajtatni szandékban is volt ? — Erős dilemma, de a melyből a kibontakozás mégsem lehetetlen. — Ugyanis: szüntettessék csak be már elvégre, valahára, az az oly sok helyen még máig is dívó, semmiképen nem jogosúlt, — mondjuk ki : igazságtalan, egyházi adó fizetés-mód, mely »párbér* címen nyert még az ó világban életet, s hozassék be az egyes egyhazak belviszonyaihoz képest kiszabandó maximum mellett a birtokaranylagos egyházi adóztatás, a »ki ki a mint vette az ajandékot: aképen sáfárkodjék abból* (I. Péter IV. 10.) bibliai elv alapján ; és a hol a hívek lankadó vallasos buzgósága önként megadni az egyháznak, a mi az egyházé, vonakodnék: álljon csak a gyönge Mózes oldala mellé az imponáló Áron, alkalmazzon csak a világi hatóság több erélyt, a segélyéhez fordult egyházak ügyének elintézésénél: bizonyára évről évre növekedő egyh. adóhatralékok apadni, egyházaink mai tengéletökből kiemelkedni fognak, mert a curátori hivatal is ismét tisztes, keresett, és nem a mai napi inevitabile malum leend ; s egyházaink nem leendnek a végrehajtás páni félelmének kitéve, mert államadóikat lesz honnan törleszteni. Igaz, hogy az egyházi adónak polgári hatóság közbejöttével való behajtasa felette szomorú, és utolsó dolog, de hát az egész test szenvedjen, vagy haljon-é inkább, mint egy tagja az orvosi műtő-kés alá vettessék, melynek halála: az egésznek élete ? ? — — lm ezek képeznék amaz ariadne-fonalat, mely a zavar, a hovatova sülyedés tömkelegéből kivezetné egyházainkat. Igen természetes, hogy ezekre a koronát közelgő zsinatunk tenné fel : kötelező hatarozatával. Elég érdekes tárgya volt gyűlésünknek, egy nevére és helyzetére ugyan nem kis jelentőségű, de mai álla saban elég szomorú események színhelyévé lett egyházunk ama kérelme: hogy a már egy éve, lelkésze elhalása folytán vácantiában lévő papi hivatala, 3 évre betöltetlenül maradna azon okból, mert tetemes adósságát csak az igy élvezendő papi javadalomból remél letörleszthetni. Sajátságos jellege az időnek, furcsa módja az önsegélynek az, mit egyházaink némelyikében ujabban ususba hozni akarnak. Hogy t. i. az üresedésbe jött papi hivatal javadalmait kívánnák kiaknázni bajaik orvoslására, csak hogy ön lábaikból kihúzhassák az önkéntes-megadóztatás tövisét. A helyett, hogy a kérelemnek egyenesen hely adatott volna, egyházmegyénk, igen bölcsen s tapintatosan, a canonica vizitációt bízta meg jelzett egyházban a dolgok beható megvizsgálásával, s ahhoz képest leendő intézkedéssel. Mert ugyan hová vezetne a gyakrabban felmerülő hason kérelmek engedélyezése ? Megvallom : lehet, sőt van reá eset, mikor egyetlen mentő szer ez , de van fájó példa ám arra is, hogy az ily jótéteményben részesített egyház viszonyai maradtak azután is ugy, és azok, a hogy, és a melyek voltak előbb. Tehát caveant consules 1 Voltak még több, — lelkész és tanitó közt — felmerült panaszos ügyek szőnyegen, de ezekről — mint a hajdani velencei tizek társaságáról, — jobb hallgatni.