Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-15 / 20. szám

magában elég arra, hogy a népiskolai irodalomra nézve mint valódi nyereséget tekintsük. Krüzselyi öt részben tárgyalja az alkotmánytant. Az i-ső részben a családról szól. Ezen fejezet alatt tárgyalja egyszersmind a gyámságot és gondnokságot, azután a honpolgárságot s a honpolgári jogokat és kötelességeket. A 2-dik rész tárgyát a községi szervezet és az ezzel kapcsolatban levő kisebb polgári ügyekben való biraskodás képezi A 3-ik rész címe a járás s ezen cím alatt szerző nemcsak a szolgabiróval és a járási közigazgatási tisztviselőkkel, hanem egyszersmind a kir. adóhivatallal, a pénzügyi biztossággal s a járásbírósággá! is megismerteti az olvasót. A 4-dik rész a köztörvényhatóságokkal, az igazságszolgáltatási tervezettel, valamint a peres és perenkivüli ügyekkel (hagyatéki, telekkönyvi, váltó stb. ügyekkel) foglalkozik. Végre az 5-dik rész cime az ország (állam) s ezen cim alatt szerző a közjogi fontosabb intézményeket ismerteti. Ha az itt feltüntetett tanmenetet szigorúan tudományos szempontból vennők bonckés alá : hát bizony akkor agyon kellene azt dorongolnunk. A szaktudós, — aki a közigazgatás és az igazságszolgáltatás között a határvonalat meghúzza s aki a jogállam elsőrendű követelményének vallja és hirdeti ezen határvonal respektálását, — a szaktudós — mondom — mint hallatlan otrombaságot fogja tekinteni, a közigazgatási és igazságszolgáltatási intézmények olyatén összezavarását, mint ez Krüzselyi könyvében történik. Az pedig, hogy Krüzselyi tanmenetének a fenálló közigazgatási beosztás képezi alapjat s hogy a közigazgatási intézmények keretébe vannak befoglalva a köz- és magánjogi összes intézmények, — a szaktudomány Ítélőszéke előtt mint valóságos botrány fog feltűnni. Ez a botrányosnak latszó tanmenet azonban paedagogiai szempontból teljesen indokolt. Ha az alkotmanytannak, a gyermek gyönge felfogását tekintve különben is felette nehéz anyagát megakarjuk értetni: azon intézményeket kell először is megmagyaráznunk, amelyek leginkább szemléltethetők, amelyek a gyermekhez legközelebb esnek. Ezen intézmények a csaladi és a községi élet körében fordulnak elő. A gyermek, amint eszmélni kezd, érzi azt, hogy őt mint egyént a családhoz, mint leendő polgárt a községhez bizonyos kötelékek fűzik, érzi azt, hogy ő a szülőknek vagy a szülőket helyettesítő gyámoknak engedelmességgel tartozik s viszont ösztönszerűleg mintegy igényt tart arra, hogy őt, szülei ápolásban, neveltetésben részesítsék ; a községgel szemben hasonlóképen érzi kötelességeit, de egyszersmind feltárnád benne a sejtelem, hogy a községnek ő vele szemben szintén vannak kötelességei. Szóval a csaladi és községi életbe a gyermek — hogy ugy szóljak — beleszületvén, hamar bele is találja magát, ennélfogva a családi és községi intézményeket a legkönnyebben és leghamarabb meg is lehet vele értetni. A midőn pedig már ezekkel tisztaban van : akkor aztán fokról-fokra bemutathatjuk neki a jarast és megyét s végűi az állami institutiókat. S ha már most meggondoljuk, hogy ez a tanmenet az intézmények tényleges fejlődési menetével tulajdonképen összevág, a mennyiben tényleg a család képezte az állami élet alapjat, s a családból fejlődtek a községek, a községből pedig az állam: akkor ezt a tanmenetet még tudományos szempontból sem lehet valami olyan hallatlan absurdumnak tekinteni, legfölebb csak annyiban, amennyiben külömböző természetű organumokat és intézményeket kever össze egymassal. Az ekképen indokolt tanmenetnek szigorú és következetes végrehajtása azonban — mint emiitők — ugyancsak próbára teszi az író ügyességét és szakbeli készültségét. Nem állítom, hogy Krüzselyi e tekintetben itt-ott szintén ne hibáznék. Vannak intézmények, amelyeket illető helyökre be kellett erőszakolnia s amelyeknek elhelyezésére nézve nem ártana, ha szerző a poetica licentiával védhetné magát. Egy-két példával is szolgálhatok. Az erdőtörvényt — teszem fel — szerző a közigazgatási bizottság címe alatt ismerteti. Hogy miért épen itt, azt bajosan tudná ugy hirtelen megmondani még a törvényeket legalaposabban ismerő jurista sem. Hat azért, mert az erdőtörvény szerint első íoku erdőrendészeti hatósággal a közigazgatási bizottság van felruházva. Vagy például a kir. adóhivatalokról és a pénzügyi bizottságról a járás cimű fejezetben szól, holott az adóhivatalnak és a pénzügyi biztosságnak a járáshoz semmi köze sincs. Vagy — ami már valóságos hiba — a köztörvényhatóság fejezetében ez alatt a cím alatt, hogy »igazságszolgáltatás a törvényhatóság területén* a hazai igazságszolgáltatás szervezetét s a peres s perenkivüli eljárás tárgyát képező ügyeket ismerteti. Hogy ide szűrta be ezeket a tárgyakat, az még nem annyira hiba, mint inkább az, hogy a törvényhatóság területén gyakorolt igazságszolgáltatásról beszél, holott a törvényhatósági szervezet és az igazságszolgáltatás egymástól tudvalevőleg el vannak különítve. A tanmenet kedvéért ilyeténképen fogalomzavart előidézni nem szabad. Általaban azonban a Krüzselyi altal követett tanmenet lényegét tekintve, didaktikai szempontból kifogás alá az nem eshetik. E tekintetben az ő munkája teljesen eredeti, úttörő munka. De ép ezért hibái és tévedései is enyhébb beszámítás alá esnek. A tanmenet és a tananyag megállapításán kivül az alkotmánytanban különös figyelmet kell azonban fordítni még a módszerre is. Az alkotmánytan tárgyai nem igen szemléltethetők s ép ezért a gyermekkel igen nehéz azokat megértetni. A gyermek csak azt latja, amit elébe tesznek ; képzelő tehetsége nem annyira fejlett, hogy abstrakt fogalmakat is maga elé tudna varazsolni s amennyiben ezt mégis megpróbálná, képzeletében a tárgyak eltör-