Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

§-ába ütköző cselekmény, büntetendő volna. De miután Cselka sem közvetve, sem közvetlenül nem tényke­dett ezen keresztelésnél, ő a vád alól felmentendő volt. Hasonlóképen felmentendő volt Kántor segédlel­kész is, bár a keresztelést ő végezte ; mivel ő a ke­resztelésnél szokásos gyakorlati szabályokat megtartotta s a keresztelésnél a gyermek atyjahoz intézett ama kérdésre : vajon a szülők a kath. egyház hivei-e, határozott igent nyert válaszul. Kántor Lajost még csak gondatlanság sem terhelheti, mert sehol sincsenek előirva a módozatok, melyek szerint a keresztelő lel­kész a szülők vallása felől meggyőződést szerezni tar­toznék. Az ó-budai r. kath. egyház anyakönyve kiiga­zítandó, mert abban hamis adatok foglaltatnak. Igaz ugyan továbbá, hogy Aichinger ellen gyanujelek forog­nak fenn, hogy ő a b.-t.-k. 400. §-ába ütköző bűnös cselekményt követett el (t. i. hogy szándékosan más vallásénak vallotta és kereszteltette gyermekét), de miután ezt nem gonosz szándékból tette, a kir.ügyész ama kérelme, hogy az iratok hozza másolatban Aichin­ger ellen megindítandó fenyítő eljárás végett átté­tessenek, megtagadtatik. — A kir. ügyész fölebbez az Ítélet azon része ellen, mely az ó-budai anyakönyv­nek kiigazítását bíróilag elrendeli, s hogy az iratok nem hozzá terjesztetnek elő. Védő felebbez az ítélet indoko­lása miatt, valamint azért is, hogy védencei felmentet­tek, holott ő azt kérte, hogy az ellenök emelt vad be­szüntettesék. Gyászhírek. Kézsmárkról a következő gyászlapot vettük: »Mély fájdalommal jelentjük minden rokonaink, barátaink és ismerőseinknek, azon szomorú hirt, misze­rint hőn szeretett férj, illetőleg atyánk, ipánk és nagy­atyánk Dlhdnyi József kézsmárki nyugalmazott prot. evang. tanár, e hó 3-án reggeli 5*/4 órakor, életének 82-ik, boldog házasságának 43-ik évében, hosszú szen­vedés után, végelgyengülésben jobb létre szenderült. A boldogultnak hűlt tetemei e hó 5-én d. u. 2 órakor az ev. hitv. egyházi szertartása mellett tétettek örök nyu­galomra a kézsmárki sírkertben. Dlhányi Julianna, sz. Kriebel, mint neje, Dihányi Pál, Gyula, Berta, férjezett Dubsky és Anna, mint gyermekei. Dubsky Gyula, mint veje, Baldovszky Zsuzsanna, mint menye. Dlhányi László, Dubsky Anna, mint unokái.* — Szabó Imre, a debreceni főiskola gazdasági tanácsának tagja, f. hó 2-án meg­halt. — A besztercebányai ev. gymnásiumot, mely csak az imént veszté el legfőbb ekességét Rosenauer Károlyt, ujabb csapás érte: „A besztercebányai ág. h. ev. gym­násiiun tanárai szomorodott szívvel jelentik felejthetlen kartársuknak, Tek. Heinlein Adolf úrnak, dec. 29-én reggeli 5"'l / 4 órakor, tevékeny életének 49-ik, tanári mű­ködésének 24-ik évében történt gyászos kimultát. Az úrban elhunytnak tetemei jan. 1 sején d. u. 3 órakor tétettek a bertercebányai ev. sírkertben örök nyuga­lomra.* Reméljük, hogy úgy Rosenauer, valamint Hein­lein tanár emlékét, társai méltatni fogják arra, hogy a ' Necrologban megemlékezzenek róla. — Egyházunk egyik derék vezetőjét fajdalmas veszteség érte ; a hozzánk be­küldött gyászjelentés igy szól: ,Prágay Lajos maklár- I egri ref. lelkész, esperes, és gyermekei: Lajos, Domokos Regina nejével, Zoltán és Elemér két fiaval ; Gyula, Kere­pessy Anna nejével; Aurél, Húber Mária nejével, s Aurél, Lajos és Ödön fiaival, a legnagyobb lelki fájdalom kö­zött jelentik szeretett neje, illetőleg édes anyjuk nagy­anyjuk Schnet'der Idának, dec. 24-én esti 9 órakor, 69 éves koraban, hosszas szenvedés után végelgyengülés követ­keztében történt gyászos kimultát. A hű nőnek, páratlan jó édesanyanak és lankadatlan szorgalmú háziasszonynak hideg tetemei a makiári sírkertben egyszerű prot. szer­tartással dec. 27-ikén délelőtti 10 órakor helyeztettek el.® — „Özvegy Tóth Lajosné szül. Tóth Anna és leánya Tóth Róza férjével itju Micsky Sándorral saját és az összes rokonok nevében szomorodott szívvel tudatják fe­lejthetlen férje, illetve atyja és apósa Tóth Lajos bpesti polgár és a ref. egyház presbyterének, f. hó 4-én, regg. fél 1 órakor életének 68., boldog házasságuk 40-ik évében hosszas ideig tartó szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványai f. hó 6-án d. u. 3 órakor a helv. hitv. szertartása szerint helyez­tettek el örök nyugalomra a kerepesi ut melletti családi sírboltba.* — Bakó István, szép tehetségű debreceni 3-ad éves theologus Berében m. hó 13-án elhunyt. — Schöpp János alcinai ev. lelkész, ki 30 évig volt ta­nító, 15 évig lelkész, 67 éves korában meghalt. Béke hamvaikra ! * Szerkesztői mondanivalók. K. D. A küldött cikkért fogadja köszönetünket. Hogy kívánságának ele get tehetünk-e, erre nézve határozott ígéretet nem ad­hatunk ; mert ez attól függ, hogy az egyes füzetek megjelenésekor lapunk irodalmi rovata mennyire van épen igénybe véve. Egyébiránt, legyen felőle meggyő­lődve, hogy derék vállalatuk iránt mi mindenkor kü­lönös rokonszenvvel viseltettünk s annak minél széle­sebb elterjedése érdekében mindent megteszünk, amit tehetünk. — G. E. F. Levelét nem közölhetjük, mivel félünk, hogy ez által az iidvös vállalatnak kárt teszünk. Hornyánszky úrral azonban közöltük az ön jókaratu és praktikus figyelmeztetéseit, s hisszük, hogy ő azoknak hasznát is veszi. — K. L. Az illető füzet lapunkban már ismertetve volt, ennélfogva igen sajnáljuk, de az ön ismertetését nem közölhetjük. NECROLOGOK. Mult évi nov. 20-án kisértük a sírba Lágler Sá­muel kistormási ev. lelkészt. Lágler Sámuel született 1803. okt. 12-én Kis-Tor­máson, hol atyja szintén lelkész volt. Iskolai pályáját a sárszentlőrinci gymnasiumban kezdette meg, folytatta Sopronban, majd Pozsonyban s bevégezte Bécsben. 1833-ban haza jött Kis-Tormásra atyja mellé káplánnak. Edes atyja a vállaira nehezült évek súlya miatt gyen­gülni kezdvén, a gyülekezet folyamodást intézett az egyházmegyéhez, melyben azt kérte, hogy az agg lel­kész halála után ne legyen papválasztás, hanem ha a gyászeset bekövetkezik, a fiu jogosíttassék fel a hivatal azonnali elfoglalására. így is történt. Lágler Sámuel, atyjának halála után azonnal átvette a lelkészi hivatalt 1841-ben. A gyülekezet egy percig sem maradt pász­tor nélkül. A boldogult elhunyt tehát 1 1 évig mint káplán, 39 évig mint rendes pap s igy ötven évig hirdette az

Next

/
Oldalképek
Tartalom